Bár az utóbbi pár hónap kétségtelenül úgy marad meg kollektív emlékezetünkben, hogy a nők hangja hallható volt a mozi világa, a politika, a non-profit szektor és még a gazdasági szektor területén is, van egy terület, ahol továbbra is megdöbbentően néma maradt: a tudomány. Sajnos ez a helyzet annak ellenére, hogy a tudomány pontosan azokkal az egyenlőtlenségekkel néz szembe, amelyekkel mindannyiunknak, mint a társadalom tagjainak, foglalkoznunk kell.
Habár a tudományos pályát választó nők száma, ha lassan is, de növekedett, sokan még mindig akadályokba ütköznek a hosszútávú, virágzó tudományos karrier építését, felelősségteljes pozíció betöltését, vagy anyagi támogatás elnyerését illetően. Ennek eredményeképpen az Európai Unióban például az akadémiai intézmények magasabb pozícióit betöltőknek jelenleg csupán 11%-a nő. A kutatók kevesebb, mint 30%-a nő, a tudományos Nobel-díjaknak pedig mindössze 3%-át kapta női tudós.
Mi lehet annak a magyarázata, hogy ennyi év nemi egyenlőségért folytatott küzdelem után a nők alulreprezentáltsága a tudomány területén még mindig szembetűnő, s ez milyen következményekkel jár a világunk számára?
Sokan vannak, és együtt kell törekednünk a megértésükre, mind a felépíteni kívánt társadalom, mind pedig a tudományos előrehaladás és tudás érdekében, amelyek korunk nagy kihívásainak megoldásának kritikus tényezői.
A nők hiányának mindig is jelentős következményei voltak és lesznek a jövőben is. Példának okáért nézzünk meg két tudományos alkalmazási területet.
Először is, az egészségügy területén számos példa akad. Tudták, hogy a szív- és érrendszeri megbetegedéseket kifejezetten a férfiak betegségeként tartották számon? Az elméleti klinikai vizsgálatok, amelyek a kockázati tényezők csökkentését célozták, kizárólag férfiak irányítása alatt álltak. Még 1999-ben is megfigyelték, hogy az orvosok feleannyi szív- és érrendszerrel kapcsolatos vizsgálatot végeztek el nőkön, mint férfiakon. Az aszpirinre, mint a szívmegbetegedések kockázatának csökkentésének hatékony eszközére vonatkozó mérföldkőnek számító tanulmány elkészítéséhez több mint 22 000 férfit vontak be, de egyetlen nőt sem. Sajnálatos módon ez a szív- és érrendszeri problémákkal küzdő nők nem megfelelő kezeléséhez vezetett.
A másik terület, amely éppen ennyire aggasztó, az a férfiak uralta digitális forradalom jelensége és következményei a nőkre nézve. A hangfelismerés kezdeti szakaszaiban nem volt kétség a férfiak vezető szerepét illetően a szoftverfejlesztésben. Ennek eredményeképpen, nem is olyan régen a nők esetében a hangfelismerő alkalmazások használata közben felmerülő transzkripciós hibák száma jóval magasabb volt, mint a férfiak esetében. Az applikációkat ugyanis kezdettől fogva férfiak tervezték. A mesterséges intelligencia területén, amelynek kulcsfontosságú hatása lesz a jövőnkre nézve, tanulmányok azt is kimutatták, hogy míg az ún. fotó bankok a nőket a házimunkával, a férfiakat a sporttal azonosítják, így a képfelismerő szoftver nemcsak megmutatja, hanem fel is erősíti ezeket az előítéleteket. Az emberekkel ellentétben az algoritmusok ugyanis nem képesek tudatosan fellépni a szerzett előítéletekkel szemben. Ahogyan a mesterséges intelligencia fokozatosan beszivárog az életünkbe, az ilyesfajta problémák egyre gyakoribbá fognak válni. Így ha a jövőben robotok fogják a világot modellezni, kulcsfontosságú, hogy a férfiak mellett a nők is részt vegyenek a programozásukban.
Elképzelésünk természetesen nem az, hogy a nők jobb tudósok, mint a férfiak, hanem hogy ráébredjünk, hogy a világnak a nemek képviseletének terén sokkal kiegyensúlyozottabb tudományos közösségre van szüksége, hogy ne fosszuk meg magunkat mindenki kreativitásától és tehetségétől, és tudományos előrehaladás útján egy befogadóbb társadalmat hozzunk létre. Egy befogadóbb tudományos szektor létrehozásához sürgető a szövetségek létrehozása, hogy a világunk előtt álló kihívásokkal úgy tudjunk szembenézni, hogy közben mindenki érdekében fejlesztjük a tudást.
A világnak szüksége van a tudományra, és a tudománynak, jobban, mint valaha, szüksége van a nőkre.
