Visegrádon a hegyoldalban minden délután feltűnik egy csinos, kortalan nő, aki ezüstszínű kutyájával hihetetlen gyorsasággal teszi meg az utat a Kálvárián felfelé. Sokszor tisztes távolságban lemaradva egy csapat lihegő ember követi őt, látszik rajtuk, hogy nincsenek hozzászokva az ilyenfajta fizikai terheléshez. Arádi Antónia 25 éve túrázik rendszeresen a visegrádi erdőben, és teszi ezt nemcsak azért, mert ez az egyik szenvedélye, hanem mert ez is hozzátartozik a munkájához. A Visegrádi Vitalizáló Vendégház tulajdonosaként böjtkúrákat szervez, a kúrák fontos részét képezi a mindennapos kemény túrázás. Antónia neve fogalommá vált a böjt iránt érdeklődő emberek világában, az elmúlt években több ezren fordultak meg a házában, többségükből visszatérő vendég vált. Az idő múlása nemigen hagyott nyomot rajta, egészséges életmódjának és életszemléletének köszönhetően az egykori stresszes pesti üzletasszonyból egy lenyugodott, bölcs, a természet csendjét mindennél többre értékelő nő vált.
Ilyennek képzelted el az életedet fiatalkorodban? Tudatosan készültél arra, hogy egyszer kivonulj a zajos városból és itt, a természet csendjében kezdj új életet?
Egyáltalán nem. Egy szomorú történet, a férjem betegsége és halála fordított ebbe az irányba. Ha ez a trauma nincs az életemben, biztos, hogy most máshol lennék. Mielőtt a férjem beteg lett, Pesten éltünk, jól működő vállalkozásaim voltak, amelyeket feladtam azért, hogy ápoljam őt. Kiköltöztünk Visegrádra a nyaralónkba és mindent megpróbáltunk, hogy megmentsük őt. Már a betegsége alatt is egyre több altatót szedtem, fokozatosan gyógyszerfüggővé váltam, olyannyira, hogy a halála után a pszichiátrián kötöttem ki. Borzasztó volt. Megszöktem onnan, és elhatároztam, más módszerekkel szabadulok meg a függőségemtől.
Ekkor ismerkedtél meg a böjttel?
Igen. Akkoriban profi természetgyógyász-orvosok tartottak évente egyszer léböjtkúrát a Balatonon, elmentem egy ilyenre. Nagyon jót tett, az egyetlen negatív élményem ezzel kapcsolatban csak annyi, hogy nagyon zavart, amikor a böjtölők hozzátartozói, akik meglátogatták őket, ott ettek mellettünk. Itt fogalmazódott meg bennem: nekem is ezzel kellene foglalkoznom, csak egy kicsit másképpen. Meg voltam győződve arról, hogy a férjemnél a rák a stresszes élettől alakult ki, nem akartam visszamenni a nagyvállalkozásokhoz, és folytatni ugyanazt a feszített tempójú életet. Nagyon megszerettem Visegrádot, egyáltalán nem kívánkoztam vissza Budapestre, úgy gondoltam, a saját házamban, kicsiben kezdek böjtös kúrákat szervezni. Elsősorban a vágy dominált bennem, hogy a saját példámmal és a személyes tapasztalataimmal másoknak is segítsek, de a végső döntés meghozatalában az üzletasszonyi mivoltomra támaszkodtam.
Hol tanultad meg a böjtölés alapjait?
Kiutaztam külföldre, voltam Németországban, Svájcban. Kipróbáltam különböző böjtölési formákat, és ahol megfordultam, ott elmondtam, hogy én is szeretnék ilyennel foglalkozni Magyarországon. Szívesen segítettek, mindent megmutattak, elmagyaráztak, szakkönyvekkel láttak el.
Akkor ez nagyon nagy újdonságnak számított. Hogyan viszonyultak az emberek ehhez a szemlélethez?
Csodabogárnak tartottak itt Visegrádon. A sajtó felkapta a hírt, megjelent rólam néhány cikk egy-két nagyobb példányszámú lapban, amelyet a helyiek elolvastak, így értesültek arról, mit csinálok. Az elején nem jöttek sokan, a csoportokkal magam is böjtöltem, ami hitelessé tette a tevékenységemet. Az első években az terjedt el a köztudatban, hogy milyen jól lehet fogyni a böjttel, ezért a vendégek a fogyás miatt kerestek fel. Én mindig elmondtam nekik, és most is elmondom mindenkinek, hogy a fogyás a böjt pozitív mellékhatása, a hangsúly a tisztuláson van. A böjt a feleslegektől való megszabadulást jelenti a szervezetnek. Akkoriban ezt nem sokan vették komolyan. Az ismerőseim viccesen mondták, hogy ők olcsóbban bezárják a pácienseimet a lakásukba, és koplaltatják őket. A böjtöt az éhezéssel azonosították, pedig ez egyáltalán nincs így. Ha valaki a böjt alatt komoly éhséget érez, valamit nem csinál jól.
Idővel kinőtted a nyaralót, egy embert próbáló építkezés várt rád.
Sokáig álmodoztam arról, hogy a pesti lakásomat milyen jó lenne áttenni ide. Tíz év kellett hozzá, hogy meghozzam a végső döntést. Felvettem egy hatalmas banki hitelt, és belevágtam. Az új ház már a böjtölés igényei alapján épült, tudtam, milyen kiszolgálóhelyiségekre van szükségem. Van benne medence, szauna, kezelőhelyiségek. Egy év alatt kellett felhúzni a házat ilyen terepviszonyok mellett. Nagyon észnél kellett lennem, ketyegett az óra, el kellett kezdenem a törlesztést.
Kik járnak hozzád böjtölni?
Érdekes látni, hogyan változott az évek során a vendégköröm. Először a középkorú, fogyni vágyó hölgyek jöttek. Ma már ők is idősebbek lettek, de eljöttek a lányaik, és lassan a harmadik generáció is megérkezik. A női vendégek között teljesen széthúzódott a korcsoport. Már 18 éves lányok ezt kérik érettségi ajándéknak, a vizsgákra való felkészülés stressze, a sok tanulás után, tudják, hogy jót tesz a szervezetüknek a böjt. Eljönnek az anyukájukkal, hogy megszépüljenek, feltöltődjenek. A férfiak nehezebben adják be a derekukat, nekik általában kell valami intő jel. Akkor jönnek ide, amikor kiderül, hogy magas a vérnyomásuk, a koleszterin- vagy vércukorszintjük. Még az elején vannak a bajnak. Az orvos felírt nekik legalább három-négy különböző gyógyszert, mielőtt elkezdenék szedni, adnak egy esélyt a böjtnek. A böjtkúra után, amikor visszamennek az orvoshoz, a lelet ismét jó. Ezek a férfiak állandó vendégeim lesznek, változtatnak az életmódjukon, rájönnek arra, hogy milyen jó sportolni, egészségesen táplálkozni.
Húsz ember tíz napig él itt nálad összezárva. Kialakulnak barátságok? Formálódnak közösségek?
Viccesen azt szoktam mondani, hogy belterjesek vagyunk. A visszajáró vendégek között kevesen vannak, akik nem ismerik egymást. Aki tavasszal jön, a következő évben is tavasszal jön vissza. Általában foglalkozásokhoz kötődik, ki mikor tud jönni. Júniusban a könyvelők dömpingje van, amikor leadták a mérleget, a tél az építkezési vállalkozóké. A böjt egy szűrő, akik azon fennmaradnak, jól megértik, megszeretik egymást. Most már annyi helyen tartanak böjtöket, szállodákban is. Akinek nem azon van a hangsúly, hogy minden nap tiszta fürdőköpeny legyen beakasztva a szekrényébe, minket választ, mert nálunk a böjtös légkör is nagyon fontos. Egyszerre jönnek az emberek, azonos élményben van részük, közösséget alkotnak. Az első egy-két napban együtt nyögdécselnek az átálláskor, utána közösen tapasztalják meg a felszabadult, energikus állapotot, majd kivirulva, lefogyva mennek haza. Átsegítik egymást a nehézségeken. Persze ha valaki nem akar ebben részt venni, nyugodtan magára zárhatja a szobája ajtaját, senki nem zavarja.
Mitől függ, hogy valaki a böjt utána tudja tartani a súlyát, képes az életmódváltásra?
Az életszakasztól, amelyben éppen van, amikor eljön hozzánk. Azt tapasztalom, hogy ha valaki élethelyzeti válságban van, mert mondjuk éppen válik, elvesztette a munkáját, vagy komoly trauma érte, nem fog menni neki. De később eljuthat arra a szintre, amikor bizonyos dolgokat be tud emelni a hétköznapi életébe mindabból, amit itt megtapasztalt.
Volt arra példa, hogy valaki feladta a böjtöt? Nem bírta végigcsinálni a 10 napot?
Olyan volt, hogy valaki a betegsége miatt adta fel. Böjtölni csak orvosi javaslatra szabad, voltak olyan vendégek, akiknek megvolt a javaslat, de mi mégis a biztonságra mentünk, és azt mondtuk, inkább ne böjtöljenek. Az nem fordult elő az elmúlt 25 évben, hogy valaki azért adta volna fel, mert éhes volt. Olyan volt, hogy valaki az egyik kúráról átállt a másikra, mert az első nem jött be neki. Négyféle kúra közül lehet választani, ezek a kúrák átjárhatók. Ha valaki az idejét és a pénzét rááldozza arra, hogy böjtöljön, ha fejben elhatározza, hogy nem adja fel, végigcsinálja.
Gondolom, fontos az orvosi háttér. Vannak olyan betegségek, amelyekkel nem szabad böjtölni?
Az új vendégek esetében helyszíni orvosi vizsgálat szükséges, vagy a kezelőorvosától kérünk javaslatot. A visszatérő vendégekkel nem vagyunk ennyire szigorúak, ők már pontosan tudják, mi a jó nekik, tisztában vannak vele, mire vállalkoznak.
Mi az orvostársadalom véleménye ma a böjtről? Sokan támadnak?
Tudom, hogy vannak orvosok, akik nem hisznek benne, nyíltan kifejezik az ellenérzésüket. A személyes tapasztalatom viszont az, hogy egyre több orvos jön el hozzánk, és a saját bőrén tapasztalja meg a böjt jótékony hatását. Az előző csoportomban három háziorvos is volt, akik később a betegeiknek ajánlottak minket a jó tapasztalat hatására. Külföldön praktizáló magyar orvosok küldenek hozzám pácienseket, akik a számlámat el tudják számolni a biztosítóval odahaza. Külföldön már a társadalombiztosító is elismeri a böjt egészségvédő hatását.
A böjtölésen túl sok más élményben is részük van a vendégeknek. Itt senki sem unatkozik.
A Balatonon az első léböjtkúrámon azt tapasztaltam, hogy az orvosi háttér nagyon jó volt, de egyáltalán nem mozgattak meg minket. Sok volt a szabadidőnk, nem tudtunk magunkkal mit kezdeni. Éreztem, hogy egy böjt nem állhat meg ott, hogy csak pihenünk, és nem csinálunk semmit. Kell a mozgás, kell a masszázs. Programok kellenek. Az üzleti tervem része lett, hogy reggeli csoportos tornát, aquafitnesst, testkezeléseket, kozmetikát kínáljak a vendégeknek. No meg a mindennapos túrázást. Visegrád adja magát, fantasztikus atmoszférája van. Kilépünk az ajtón, és rögtön az erdőben találjuk magunkat a friss levegőn. A ház nem a faluban van, hanem a hegyoldalban, ahová a lángos és a kürtőskalács illata nem ér el.
25 éve vezeted a böjtös csoportokat, nem unod még?
Ezt nem lehet megunni, hála a vendégeknek. Nagyon sok a visszatérő vendégem, jó látni, hogyan alakul a sorsuk. Nagy öröm számomra, ha sikerül hatnom valakire, ha visszajön a következő évben is, és boldogan meséli, mekkorát változott az élete a böjt hatására. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy az életformám hatással van a vendégekre. Én akkor is túrázom minden nap, ha nem a vendégeket viszem, hanem csak a kutyámmal rovom az erdőt. Aki ismert 20 évvel ezelőtt, megmondhatja, hogy ugyanazokat a farmereket viselem, mint akkor, az alakom nem változott. Évente 3-4-szer böjtölök, én vagyok az élő példa arra, hogy böjttel, egészséges életmóddal, mozgással karban tudja tartani magát az ember. Azt hiszem, ez a titka annak, hogy stabilan telt házzal működünk: nemcsak hirdetem, de a saját példámmal mutatom ezt az életformát.
Mi az, ami nehéz a munkádban?
Egy ekkora házat karbantartani nem egyszerű dolog. Ami 15 évvel ezelőtt, amikor a ház épült, modernnek tűnt, ma már elavult. Folyamatosan fejleszteni kell, most éppen a gázt vezetjük be, napkollektorokat szerelünk fel. Néha hajnalban nekem kell gépészkednem, ha leáll a fűtés, itt a hegyoldalban nincs senki, aki átugorna segíteni.
Mennyit változott a személyiséged az életmódváltás hatására?
A szocializmus időszakában a külkereskedelemben dolgoztam, majd a rendszerváltás után nagyvállalkozásaim voltak. Teljesen másképpen éltem, mint most. Izgő-mozgó pesti nő voltam, aki hamar felismerte a jó lehetőségeket, és azonnal lecsapott rájuk. Amibe belevágtam, sikerült. A sors fordított ebbe az új irányba, és én ebben is megláttam a jó lehetőséget. Ma már nem szeretek Pestre menni, ez a gyönyörű környezet minden időmet kitölti. Mindig is szerettem az állatokat, itt lehetnek macskáim, kutyám. A hegyoldal egész madárállományát én etetem, és ez tökéletes boldogsággal tölt el.
