Freud szinte mindent a szexualitásra vezetett vissza, és tényleg gyerekkorunktól belénk van égetve, hogy a szex az egyik legfontosabb dolog az életben. Életünk jelentős részében a szex körül jár az eszünk: nem jó, ha túl sok, ha túl kevés, ha túl lapos, ha túl szenvedélyes. De mi van, ha valaki egyáltalán nem érez szexuális vonzalmat mások iránt? A Marie Claire szexualitással foglalkozó podcast-sorozatának első sorozatában Viki az aszexualitásról mesél nekünk.
Mikor jöttél rá, hogy aszexuális vagy?
Messziről fogom kezdeni… Viszonylag későn jöttem rá, viszont már nagyon korán aszexuálisnak definiáltam magam, csak nem ismertem azt a szót, hogy „aszexuális”. Főleg azért, mert amikor azt hallottam, hogy aszexuális, valami egészen mást gondoltam, mint amit ez a szó valójában jelent. Szóval először elmondanám, mi is ez pontosan: egy aszexuális ember nem érez szexuális vágyat embertársai iránt, viszont ez nem azt jelenti, hogy gyűlöli a szexet – ez két teljesen különböző dolog. Valahogy úgy tudnám megfogalmazni, hogy ha ránézek egy csinos pasira vagy egy szép nőre, akkor értékelem, hogy jól néznek ki, de eszembe nem jutna, hogy hazarángassam őket és ágyba bújjak velük.
Én egyébként kamaszkoromban sem nagyon érdeklődtem senki iránt, mikor az osztálytársaim kérdezgették, hogy ki tetszik, mindig azt feleltem, hogy senki… Tizenkilenc éves koromban aztán megismerkedtem egy fiúval, aki felé nagyon erős birtoklási vágyam alakult ki, és elhatároztam, hogy megszerzem magamnak. Vele három évig együtt voltam, volt minden, szex is, nagy kibékülések, összeveszések… Három év után ellaposodott a kapcsolat és szakítottam vele, ekkor jöttem rá, hogy nem érdekelnek a férfiak. Elkezdtem gondolkodni, hogy mi van, ha nem tetszenek a férfiak, és arra jutottam, hogy akkor leszbikus vagyok – mi másra jutottam volna? Akkor elkezdtem csajozni, bár lánnyal nem volt párkapcsolatom, csak szexuális kapcsolatom. De ott is elkezdtem gondolkodni, hogy én valahogy nem azt érzem, amit a leszbikus barátnőim mondanak… Megint leültem gondolkodni, ezúttal arra jutottam, hogy biszexuális vagyok, méghozzá egy válogatós biszexuális, ezzel el is voltam tíz évig. Mikor a barátaim megkérdezték, hogy miért nincs partnerem, azt feleltem, hogy engem nem igazán érdekelnek az emberek, egyedül szeretek lenni. És itt már kimondtam – mielőtt még aszexuálisnak definiáltam magam – hogy engem nem érdekelnek az emberek szexuálisan.
