10+1 kérdés a nőiségről: Bombera Krisztina

2018. június 21. |

Bombera Krisztinával, az ATV műsorvezetőjével, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány kurátorával indul útjára új rovatunk, melyben izgalmas nők válaszolnak a nőiséggel kapcsolatban 11 kérdésre, majd továbbdobják a labdát valakinek, akinek a legszívesen hallanák a válaszait.

1. Mi az, amit a legjobban szeretsz a női létben?

Úgy döntöttem, úgy fogok a kérdéseidre válaszolni, hogy azt írom, ami ösztönösen, legelőször eszembe jut. Az első kérdésedről a gyerekeim születése jutott eszembe azonnal. Az, hogy életet adtam két embernek, akinek a fejlődését, kibontakozását csodálhatom, követhetem, akiket kézben tarthattam világra jövetelük pillanatában, és most is, amikor a két kiskamasz még hagyja ezt…Ez az életemben a legjelentősebb, a legfontosabb.

2. És amit a legjobban utálsz benne?

Azt, hogy az élet számos területén nehezebb nőként működni, teljesen indokolatlanul. Nemcsak a munkaerőpiaci helyzetekre gondolok, vagyis például arra, hogy a világon a legtöbb nő kevesebb bért kap ugyanazért a munkáért, mint egy férfi, vagy arra, hogy az „üvegplafon” miatt sok nőnek nehezebb vezető pozíciókba kerülni. Hanem akár arra is, hogy a legtöbb nő ma is „több műszakban” dolgozik, mint a férfiak, vagyis munka mellett a háztartás és a gyerekek nevelése vagy a szülők ápolása – és még sorolhatnám – is a nők feladata nagyobbrészt. A szépségipart is említhetném, ami jobban kínozza a nőket, mint a férfiakat… de ebben nekünk, nőknek is nagy felelősségünk van.

3. Mit jelent számodra a feminizmus?

A nemek egyenlő mértékű tiszteletét és becsületét, és leginkább azt, hogy férfi és nő az embert látja a másikban. Azt, hogy a másik ember jó vagy rossz, hogy tehetséges vagy nem az, hogy lehet-e rá számítani, vagy nem….. vagyis azt a társadalmi célkitűzést jelenti, hogy bánjuk egymással tisztességesen. Semmiféle nőuralmat nem jelent és semmiféle férfigyűlöletet sem, természetesen. Számomra a nők megbecsüléséért folytatott küzdelem nem hatalmi harc, hanem épp az ellenkezője. A hatalmi harcok befejezése azért, hogy együttműködésben éljünk egymással, nem pedig egymás ellen vagy egymással szemben.

4. Mi az a dolog, amit mindenképpen meg szeretnél tanítani/megtanítottál a lányodnak?

Azt hiszem, hogy épp ezt, amiről eddig beszéltünk. Hogy az emberségével, a jóságával, a tudásával és a tehetségével próbáljon sikeres és boldog lenni az életben, nem pedig a nőiességével. A lányom elképesztően gyönyörű, amin néha aggódom, mert a szép lányoknak éppen azért nehezebb néha az élet, mert sokan csak a szép nőt látják bennük. Van, akinek ez teher, mert szeretné, ha az értékeit is látnák, nem csak a csinos külsejét, de van olyan is, aki a szépségével megtanul visszaélni. Nem tisztelem az olyan nőket, akik a nőiesség eszközeivel, a férfiak manipulálásával próbálnak előre haladni az életben.

5. Mi a legfontosabb tanítás az édesanyádtól?

Talán az, hogy a boldogság munka, és belülről fakad. És hogy csak az olyan ember tud igazán boldoggá tenni másokat, aki maga is képes belül boldogságot, harmóniát érezni. Ez néha sokkal nehezebb mindennél. Ha most megint – ösztönösen és azonnal – arra gondolok, mit kívánok a gyerekeimnek, az a boldogságra való képesség életük túlnyomó részében: hiszen nem lehet mindig boldognak lenni. De jó, ha az ember túlnyomórészt az…


Fotó: Rácz Edit

6. Ki az, aki a nőiségedre leginkább hatott?

Inkább mi az! Azt hiszem, hogy a korom, pozitív értelemben. Ahogy öregszem, egyre kíméletesebben, barátságosabban és engedékenyebben bánok magammal. Az a benyomásom, hogy attól, hogy belefáradok a régi harcaimba magammal, beleértve a külsőmet is, ahogy békét kötök sok dologgal legbelül, valahogy jobban is nézek ki, mint korábban. Nem gondoltam volna húsz éve, hogy ez egyszer így lesz velem!

7. Ha egy plakáton keresztül üzenhetnél a többi nőnek, hova tennéd a plakátot és mi állna rajta?

Mindenhova kitenném a plakátom, amire most gondolatban lehetőséget adsz, úton-útfélen azt hirdetném: kössünk békét. Most nem valami vicces, szépségkirálynős, világbékés üres dumára gondolok, hanem nagyon komolyan: kössünk békét. Magunkkal, kívül-belül. Egymással. A gyerekeinkkel. A klassz férfiakkal lépjünk szövetségre, becsüljük meg, szeressük őket. Kössünk békét a szüleinkkel. Folytathatnám, de bárki, aki ezt most olvassa, pontosan tudja, hogy ő hogyan folytatná a sort…

8. Létezik olyan, hogy női princípium?

Egyáltalán nem hiszek benne. Éppen ezért tisztelem és becsülöm a klassz férfiakat ugyanúgy, mint a klassz nőket. Nem hiszem, hogy a nők bármilyen tulajdonságukban „többek”, mint a férfiak, és természetesen a fordítottját sem gondolom. Vannak persze fizikai adottságok, mint a szülés vagy a szoptatás, de ezek nem érdemek, hanem adottságok. Gyereknevelésnél is az az érdem, ha valaki szeretettel gondoskodik a gyerekéről, nem pedig az, hogy mondjuk szoptatni tud. Most volt apák napja: a jó apák semmivel nem „kevesebbek,” mint a jó anyák. Az viszont tény, hogy az évezredes elnyomás kialakított olyan női készségeket, amelyek viszonylag általánosnak tekinthetők: az együttműködés készsége, az empátia, a gondoskodás gyakoribb a nőknél, mint a férfiaknál.

Vannak negatív tulajdonságok is, amiket ki szoktak emelni, például a manipuláció, vagy a passzív agresszivitás. Sokan vitatják, hogy ezek olyan női túlélési stratégiák voltak-e, amelyek genetikába is kódolódtak, vagy ezek valamiféle „princípium” részei. Én azt remélem, hogy ha igazságosan és tisztességesen bánnak a nőkkel, akkor az évezredes tulajdonsághalmazok kiegyenlítődhetnek. A férfiaknak is több együttműködés, empátia, gondoskodás „juthat” akkor a sorstól. Hiszen hasznát veszi ezeknek a tulajdonságoknak mindenki! A nőknél pedig több olyan tulajdonság erősödhet majd, amelyeknek hagyományosan férfiasabb szakmákban vehetik hasznát: nagy közösségeket vezetnek majd, feltalálók, mérnöknők lesznek még többen, – csak hogy párat mondjak.

9. Mi az, ami a legjobban idegesít a nőkről szóló diskurzusokban?

A végiggondolatlan közhelyek. Nem, a manipulatív beszélgetések még annál is jobban zavarnak. Hogy mi a „dolga” a nőknek, vagy mi a „dolga” a férfiaknak. Ezért érzem nagyon fontosnak, hogy úgy beszélgessünk – természetesen nyitott és igazságszerető – férfiakkal is nőkről, hogy ne azt érezzék, hogy megalázni vagy gúnyolni akarják őket. Szövetséget és megértést keresünk, amire kizárólag nemek közti hatalmi harcokon túl van lehetőség.

10. Ha minden korlát nélkül nőjogi/nőkkel foglalkozó szervezetet alapíthatnál, mivel foglalkozna a szervezeted?

Engem a világon a legjobban az erőszak szomorít el, annak minden formája. A legtöbb erőszak nőket és gyerekeket ér a világon. A legnagyobb kiszolgáltatottságban nők és gyerekek élnek a földön. Minden olyan szervezet mélyen tisztelek, amely ez ellen küzd. Egyszer azt álmodtam, hogy megnyertem az ötös lottót, és az összes pénzt anyaotthonokra, a nevelőszülői hálózat fejlesztésére és a nőket és gyerekeket segítő szakmák megerősítésére költhettem. Szép álom volt.

+1. Milyen helyzetben érzed magad a leginkább nőnek?

Minden olyan helyzetben, amelyben erre emlékeztetnek! Ez nagyon sokszor pozitív élmény, de előfordul, hogy negatív. Jólesik, ha megdicsérnek, szeretek egyre nőiesebben öltözködni, a stylistunk az ATV-ben egyre csinosabb ruhákat ad rám, és nem vagyok sértődős vagy befeszülős a csajos viccektől, a csipkelődéstől.

Negatívan pedig akkor jut eszembe, hogy nő vagyok, amikor férfiakról azt érzem, hogy pusztán a nemem miatt kevesebbre tartanak. De ilyen már rég volt velem. A munkahelyemen olyanok a férfi kollégáim, akik mellett a legpozitívabb értelemben elfelejthetem, hogy nő vagyok. Ember vagyok, kolléga, azonos terheléssel, azonos feladatokkal és intellektuális kihívásokkal, sőt, sok férfi szövetségessel az olyan témák feldolgozásában, amelyek a nők és gyerekek elleni erőszakkal foglalkoznak. Nagy ajándék ez nekem.

Kinek a válaszait hallgatnád még meg a témában? – Szabó T. Anna

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter