Mi a helyzet a szabóságokkal a 21. században?

2018. augusztus 23. |

A legjobb varrónőikről félve suttognak a tervezők, a hazai nagyüzemekben folyamatos a munkaerőhiány, de még az “aranykezű szomszéd nénik” telefonszámáért is komoly kutatómunkát kell végeznünk akkor is, ha csak a nadrág alját igazíttatnánk meg. Leáldozott volna a varrodák, szabóságok kora? Három izgalmas, fővárosi műhelyt kerestünk fel, a látogatás után pedig a válaszunk egyértelműen az, hogy nem!

A 20. században komoly kulturális kódok tartoztak a szabóhoz járáshoz, majd a fast fashion térnyerésével lassan kikopott a varratás tradíciója.  – Míg néhány évtizede mindenki számára köztudott volt, hogy egy jó szabónál osztályunkon felül illik viselkedni, és hogy bizony egy előkelő szalonban az atmoszférát is meg kell fizetni, de mindezért cserébe valami különleges, belsőséges kapcsolatra tehetünk szert a saját ruhánkkal (és készítőjével egyaránt!), ha azt szabóságban készíttetjük el, addigra ma már sokan a szabóság fogalmával sincsenek tisztában – mondják a szakemberek.

A ruhavásárlási szokásaink hatalmas fordulatot vettek az elmúlt évtizedekben: ezzel pedig a kis kézművesek tartósan nem tudják felvenni a versenyt. Azzal viszont igen, hogy a plázák még napjainkban sincsenek eléggé felkészülve a konfekcióméret szűkre szabott korlátain kívül esők táborára. A szabóságok úgy tűnik, napjainkban leginkább a kétségbeesett kismamák, plus size vásárlók, különleges alkalomra varratók táborára épít leginkább. Na és persze egyre inkább azokra, akik a plázák embertelen méretét megelégelve egy sokkal barátságosabb környezetben szeretnék megadni maguknak és a ruhájuk készítőjének a tiszteletet.


Fotó: Unsplash/Manlake Gabriel

Szakemberhiány

Már ha egyáltalán találnak szakembert, aki elkészítse az elképzeléseiket. Nem csak a magánemberek, de a hazai tervezők is sokszor küszködnek a megbízható varrodák megtalálásával. Nem is csoda, hiszen a hazai varrónő képzések esti OKJ tanfolyamok és szakmunkásképzők formájában valósnak meg, és ezen szakok népszerűsége is folyamatosan zuhan a pályaválasztók szemében. Annak pedig, aki komolyabban szeretné elsajátítani a szakma mesterfogásait, a tapasztalt szakemberek melletti inaskodás jelenti szinte az egyetlen lehetőséget.

Persze mindezek ellenére rengeteg pozitív példa is van arra, hogy egy varroda igenis megállhatja a helyét a XXI. században. Gondoljunk csak az országban egyedülálló módon megváltozott munkaképességűeket is foglalkoztató állami tulajdonú társaságra, a KÉZMŰ-re vagy a szegedi SZEFO-varrodákra.

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter