Fotó: Unsplash.com
Bár már negyven évvel ezelőtt is szerveztek olyan összecsapásokat, ahol videojátékosok egymás ellen küzdöttek, a mai értelemben vett e-sport csak az ’90-es években született meg. A technika fejlettsége ekkorra jutott el odáig, hogy a játékosok ne csak a számítógép, hanem egymás ellen is kipróbálhassák tudásukat. „A Z generáció tagjainak ez már több mint egy jó szabadidős tevékenység – egyre többen gondolnak rá megélhetési formaként is. A jövő fiatalsága számára nem csak lehetséges, de vágyott cél is, hogy egy virtuális karakter irányításával keresse a kenyerét” – fejtette ki Horváth Magyary Nóra, a K&H Csoport kommunikációs ügyvezető igazgatója.
„Az e-sport világa kétségkívül sok hasonlóságot mutat a hagyományos sportokéval. A játékosok fizikai teljesítőképessége miatt a profi csapatok fizikai edzésprogramot építenek be a felkészülésükbe. Emellett a játékok szervezeti felépítése is hasonló a hagyományos sport világáéhoz – a játékosok csapatokba, ligákba tömörülnek, lokális és globális versenyeken indulnak, és nekik is van rajongótáboruk, miközben a média előszeretettel közvetíti a rangos versenyeket” – mutatta be az e-sport jellemző tulajdonságait Hodozsán Dániel, az esport1.hu tartalomigazgatója.
Az e-sportot egyre többen tartják számon szellemi sportként, ugyanis itt is igaznak bizonyul, hogy a siker fejben dől el: a motorikus mozgásokon túl magasszintű stratégiai gondolkodásmódra, villámgyors döntéshozatalra és kiemelkedő csapatmunkára van szükség. Egy profi játékos akár napi 12-14 órát is eltölt számítógép előtt ülve. Ez természetesen nem csak a játékkal eltöltött időt jelenti, beletartoznak a stratégiai megbeszélések és elemzések, valamint az egyéni- és csapatjáték gyakorlása is. Egy-egy mérkőzés akár 5 órát is igénybe vehet, ami alatt folyamatos koncentráció és maximális teljesítmény szükséges, ezért az állóképesség kiemelkedően fontos a játékosoknál. Mindezek hasonló mentális tevékenységek, mint amiket a ma már világszerte szellemi sportként elfogadott sakkban vagy pókerben láthatunk.
