Évente 7600 gyerek vész el a magyar igazságügyi rendszerben

2018. december 10. |

Egy friss kutatás szerint Magyarországon a gyerekek számos akadályba ütköznek, ha jogaikat kell érvényesíteniük, mert a magyar igazságügyi rendszer sajnos továbbra sem gyermekbarát. A fiatalok sokszor hiányos tájékoztatást kapnak, így még az sem ritka, hogy a fiatalkorú vádlott ellen már hónapok óta folyik a büntetőeljárás, mire megérti, mi is az ellene felhozott vád. Az uralkodó hazai szemlélet az esetek jelentős részében a büntetést képviseli, és nem a gyermek társadalomba való visszailleszkedését segíti elő. Mindez éves szinten több mint 7600 18 év alatti gyereket érint.

A 2017 januárja és 2018 decembere között megvalósuló “Fiatalkorú elkövetők – alternatív módszerek” (Alternative Ways to Address Youth – AWAY) kutatás öt országban (Belgiumban, Bulgáriában, Horvátországban, Romániában és Magyarországon) vizsgálta az igazságügyi rendszerek gyermekbarát feltételeinek meglétét vagy hiányát. Az eredmények szerint a közép-kelet európai régióban egy országban sincs teljesen elkülönült és specializálódott igazságügyi rendszer a fiatalkorúak számára. Annak ellenére, hogy a törvénnyel összeütközésbe került fiatalok többségét csupán kisebb kihágásokkal, illetve nem erőszakos bűncselekmények elkövetésével vádolják, a hangsúly továbbra is a büntető szemléleten van, a gyerekek érdekeinek szem előtt tartása helyett.

Még mindig elítéljük a „puha eljárásokat”

A kutatás központi kérdése, hogy mely országokban, milyen arányban alkalmazzák fiatalkorú vádlottaknál az elterelést és a resztoratív (helyreállító) módszereket: azokat az eljárásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a gyermek elkerülje a bűnügyi nyilvántartásba vétellel járó bélyeget és meghurcoltatást. Magyarországon e módszerek alkalmazása alulmarad a hagyományos eszközökkel szemben (pl.: felfüggesztett szabadságvesztés vagy szabadságvesztés). Noha a jogszabályi környezet adott lenne, komoly problémát okoz a nem megfelelő létesítmények és az alulfinanszírozás, valamint a szakemberek túlterheltsége. Mindemellett erős a társadalmi nyomás: a közvélemény jellemzően elítéli a “puha eljárásokat”, és a fiatalkorú elkövetőknél a szigorúbb büntetéseket tartja hatékonynak. Pedig a külföldi vizsgálatok és korábbi magyar kutatások alapján egyértelmű, hogy kisebb a visszaesés esélye elterelés és helyreállító igazságszolgáltatás alkalmazása esetén.

Hiányzik a rendszerszintű képzés

A kutatás arra is rámutatott, hogy a gyermekjogokkal, a gyermekvédelemmel és a gyermekbarát igazságszolgáltatással kapcsolatos rendszerszintű képzések hiánya a legaggasztóbb probléma a fiatalkorúak igazságszolgáltatásában. A szakemberek között sokan vannak, akik erőn felül teljesítenek, és igyekeznek mindig a gyerekek érdekeit szem előtt tartani. De sajnos mások csak papíron teljesítik a jogi követelményeket, és sem a türelmük, sem a tudásuk nincs meg ahhoz, hogy megfelelően tudjanak kommunikálni a gyanúsított gyerekkel. Mindez hatványozódik, ha a fiatalkorú traumatizált, alacsony kognitív képességekkel rendelkezik, esetleg mentálisan vagy érzelmileg éretlen. Képzés nélkül, a gyerekekkel kapcsolatba kerülő szakemberek a gyakorlatban tanulják meg a szakmát, így a munka minősége egyenlőtlen; mi több, rossz fajta gyakorlatok alakulhatnak ki, és maradhatnak érvényben akár évekig is. „Sem én, sem az édesapám nem tudtunk semmit az eljárási jogainkról vagy az elterelésről – mesélte a kutatóknak egy 15 éves lány. – Szoktam nézni a CSI-t a TV-ben, ez alapján próbáltam kitalálni, hogy mi történik, mivel a rendőrök nem mondtak semmit.“

Nincs megfelelő kommunikáció

A kutatás arra is rámutatott, hogy az igazságszolgáltatás és a gyermekvédelem szakembereinek együttműködése egyes esetekben sikeres, ám az esetek többségében akadályokba ütközik az információ hiánya miatt. Egy gyermeknek az eljárás során akár 2-3 kirendelt védőügyvédje is lehet, akik anélkül váltják egymást, hogy arról bárki tájékoztatná a vádlottat. Az új ügyvéd nem egyszer egyáltalán nincs tisztában az adott üggyel, így a gyermek számára hatékony védelmet sem tudja felépíteni. Emellett az a tapasztalat, hogy sokszor az eseti gyámok/gyermekvédelmi gyámok sem ismerik egymást, nem tudják, hogy ki jár el az ügyben. „Van egy ügyvédem és egy gyámom is, de még mindig úgy érzem, hogy egyedül vagyok“ – nyilatkozta a kutatás során egy 16 éves fiatalkorú.

A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a jelenlegi helyzet nem fenntartható. Ha az a cél, hogy többé egy gyermek se vesszen el az igazságszolgáltatás rendszerében, akkor egy országos szintű képzési rendszer létrehozására és folyamatos fejlesztésére van szükség.

A kutatás leírása magyar nyelven, letölthető összefoglalóval elérhető ITT.

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter

Felnőtt és gyerek között nincs olyan, hogy szerelem film

Felnőtt és gyerek között nincs olyan, hogy szerelem