Kafiya: “Otthon nem számítottam különlegességnek”

2019. február 02. |

Novemberi címlaplányunkra és a történetét bemutató dokumentumfilmre, a Könnyű leckékre is lehetett szavazni a Highlights of Hungary inspiráló jelöltjei között. Február 6-án este várjuk a díjátadót.

Tavaly a magyar divatbemutatók kifutóján feltűnt egy gyönyörű, éjfekete bőrű lány, aki mindenkit lenyűgözött királynői tartásával, egzotikus szépségével. Ő Kafia, a Szomáliából érkezett, nálunk menedéket talált fiatal lány, aki életében most először szerepel nemzetközi divatmagazinban. Mi pedig nagyon büszkék vagyunk arra, hogy ő az első fekete bőrű modell, akit a magyar Marie Claire a címlapjára fotózott.

A tavalyi Marie Claire Fashion Days divathétvégén ő volt az egyik kedvenc modellünk, csodálattal figyeltük, milyen önfegyelemmel és alázattal rója a kilométereket a kifutón. Sem a mozgásán, sem a kisugárzásán egyetlen percre sem lehetett észrevenni a fáradtságot. Akkoriban nem tudtunk róla túl sokat, de tört magyarságán érezhető volt, hogy nem Magyarországon született. Időközben azonban készült róla egy dokumentumfilm, amit szeptember végén mutattak be a magyar mozik Könnyű leckék címmel. Ebből sok minden kiderül Kafiya életéről, amik miatt még nagyobb tisztelettel nézünk fel rá.

Elég jól beszélsz már magyarul. Mikor érkeztél hozzánk?

Négy évvel ezelőtt, 15 évesen érkeztem Szomáliából Magyarországra. Nagyon hosszú volt az út, egy évig tartott. Most már elég jól beszélem a nyelvet, de nem volt könnyű. Kezdetben mindenki riogatott, hogy mennyire nehéz a magyar, nem is fogom tudni megtanulni, de én ragaszkodtam hozzá: nem akartam csak angolul kommunikálni a magyarokkal, hiszen itt élek, érteni akartam mindenkit.

Kislánykorodban megfordult valaha is a fejedben, hogy egyszer majd modell lesz belőled?

Nem. A tévében láttunk divattal kapcsolatos filmeket, de ez nem jelentett semmit. Egyébként nekünk csak a tévén keresztül voltak információink arról, hogyan élnek külföldön az emberek, mi történik a nagyvilágban. Onnan ismertem Imant is, a híres szomáliai származású modellt, így amikor itt Magyarországon többen is megjegyezték, mennyire hasonlítok rá, tudtam, kiről van szó. Amikor először megállítottak az utcán és megkérdezték, nem lenne-e kedvem modellkedni, fogalmam sem volt arról, hogy a valóságban mit csinál egy modell.

Példaképként tekintesz Imanra?

Igen, azt hiszem. Nagyon erős, gyönyörű nő, aki fantasztikus nemzetközi karriert futott be. De van egy másik szomáliai modell is, Waris Diriea, aki nemcsak modellként lett híres. A 90-es évek végén megírta egy könyvben az életét, aminek alapján fim is készült. Ebben felhívta a világ figyelmét a szomáliai nők embertelen helyzetére, a női nemi szervek megcsonkítására. Rá is büszke vagyok.

Szépnek számítottál otthon? Mit gondoltak rólad a többiek?

Gyerekként túl vékony voltam. Sokan kérdezték az anyukámat, hogy nincs-e valami baj ezzel a kislánnyal, biztos nem eszik eleget. A testvéreimhez képes a bőröm is sötétebb, és alacsonyabb is vagyok náluk. Szóval otthon nem számítottam különlegességnek.

Gondolom, ha otthon maradsz Szomáliában, soha sem lett volna belőled modell.

Az iszlám kultúra miatt biztos, hogy nem. A családom a mai napig nem tudja, hogy modellként dolgozom. Otthon a nők hosszú ruhában járnak, teljesen eltakarják a testüket, egyeseknek még az arcuk sem látszik. Az én családomban a nők az arcukat nem takarják el, de az elképzelhetetlen, hogy egy nő rövid, kivágott ruhában járjon.

Ma viszont már te is ilyenben jársz. Nehéz volt felvenni az első rövid szoknyát?

Emlékszem, amikor először mentem ki így az utcára, remegett a lábam a félelemtől. Két évbe telt, míg megszoktam és elkezdtem bátran viselni a miniszoknyát, a nadrágot. Most viszont már teljesen természetesnek érzem, a szomáliai viseletet nem tudnám hordani.

Hogy kerültél be a modellek közé?

Amikor az utcán leszólítottak, nagyon megijedtem: nem bíztam az ismeretlenekben. Később egy jó ismerősöm ajánlotta az Avantage ügynökséget, őket én kerestem meg. Mindig szerettem új dolgokat kipróbálni, ezért is vágtam bele. De az elején nagyon féltem, bár igyekeztem a félelmemet nem kimutatni. Otthon az internetről tanultam el, hogy kell szépen járni, pózolni a kamera előtt.

Hogyan viszonyultak hozzád a magyar lányok az elején? Azonnal befogadtak maguk közé?

Először nagyon különlegesnek láttak, tapogatták a hajamat, a bőröm színére is rácsodálkoztak. De nagyon barátságosak voltak, segítettek a beilleszkedésben. Kíváncsiak voltak az életemre.

Nemrég megváltoztattad a neved és mint modell Rea Millaként szerepelsz a szakmában. Miért történt ez?

Sok támadás ért a Facebookon a modell képeim miatt, ezért változtattam meg a nevem Rea Millára, amit a modell szakmában használok. Az Instagram és Facebook oldalamat is ezen a néven építem. A Rea Milla a görög mitológiából jön és áramlást jelent.

Gondolkozol nemzetközi karrierben?

Igen, bár most nem ezen van a fókusz. Szeptemberben elkezdtem az egyetemet, felvettek a Pázmány Péter Tudományegyetem anglisztika szakára. Sok munkám van, és ennek nagyon örülök, sőt az ügynökségem is folyton kérdezi, hogy vállalnék-e külföldi munkát, szóval lennének lehetőségeim, de nem szeretném, ha a modellkedés a tanulás rovására menne.

Hol látod magad tíz év múlva?

Remélem, sikeres modell leszek Magyarországon és talán külföldön is. Jó lenne divatújságíróként karriert csinálni, az angol nyelvvel külföldi online magazinoknak is írhatok majd.

Mit jelent számodra a divat?

Modellként mi csak viseljük a ruhát, ez a munkánk. Másképp közelítünk hozzájuk, mint a tervezők, akikben bizonyára él egy kép a nőről, aki hordja majd a kreációikat. Lehet, hogy egy ruha egészen másként mutat rajtam, mint egy szőke, kék szemű lányon. Talán ezért kapok mindig színes ruhákat a bemutatókon. Jól mutatnak rajtam a színek, pedig nagyon szeretem a fekete-fehéret. A hétköznapokban az egyszerű, elegáns, ugyanakkor divatos darabokat kedvelem.

Van olyan világhírű modell, akit követsz a közösségi médiában?

Igen, Gigi Hadid. Nagyon profin építi a modellkarrierjét, ugyanakkor nagyon emberi marad. Népszerűségét jó ügyért használja fel, az UNICEF-fel együttműködve a menekültek kétségbeesett helyzetére hívja fel a világ figyelmét. Ha nekem is lenne lehetőségem erre, mindenképpen szeretnék segíteni az afrikaiaknak.

A rólad készült dokumentumfilmben te játszod a főszerepet. Hogyan élted meg, hogy a kamera sokszor egészen közelről vett?

Engem nem zavart, a többieket inkább. Drukkoltak nekem, és ők voltak zavarban. Én teljesen normálisan viselkedtem a kamera előtt.

Ezek után nem vonz a színésznői pálya?

Nem tartom magam színésznőnek. Maradok a modellkedésnél, ez is pont elég kihívást jelent nekem.

Az interjú a novemberi Marie Claire-ben jelent meg!

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter

Felnőtt és gyerek között nincs olyan, hogy szerelem film

Felnőtt és gyerek között nincs olyan, hogy szerelem