Houenoussou, Benini Köztársaság
A Houenoussou Szövetkezet tagjai szerda reggelente összegyűlnek, hogy együtt étkezzenek, mielőtt útnak indulnak kéthektáros termőföldjükre, a Noire folyó partjára. Ezek a nők nemcsak a nyugat-afrikai falu számára biztosítanak bio zöldségeket egész évben, de arról is gondoskodnak, hogy generációról generációra öröklődő szakértelmüket továbbadják lányaiknak és az ősi vetőmagfajtákat – amelyek az éghajlatváltozással szemben ellenállóbbak – megóvják az eltűnéstől. Terményeikre egyre nagyobb a kereslet a nagyvárosokban, ahol nehéz jó minőségű zöldséget beszerezni. A kép tavaly augusztusban készült, amikor a közösség a földjük mögött elterülő szent erdőben énekelt és táncolt, majd lerótta tiszteletét Oro istenség előtt.
Fotó: Fabrice Monteiro
Jangdong, Kína
A Jangdong Rizstermesztő Szövetkezet dong nemzetiségű dolgozói Délnyugat-Kína hatszáz éves teraszos földjeit művelik. Ókori gazdálkodási módszerük szerint az embernek, az állatnak és a természetnek szoros együttműködésben kell léteznie. A rizsföldeken teljesen mellőzik a vegyszerek és a gépek használatát, a gyom- és kártevőirtást inkább a marhákra, a kacsákra és a halakra bízzák.
Fotó: Zhang Kechun
Sólheimar, Izland
Sólheimar a világ legrégebbi ökofaluja, köszönhetően Sesselja Sigmundsdottirnak. A tanárnő a ’30-as években azzal az úttörő megoldással rukkolt elő, hogy egy olyan önellátó közösséget épít, ahol az emberek – különösen a társadalom perifériájára szorultak – együttműködnek a természettel. Sólheimarnak jelenleg 120 állandó lakosa van, közülük 45 tanulási nehézséggel küzdő. Üvegházaikban többek között paradicsomot, uborkát és fűszernövényeket termesztenek, de ők tartják fenn az ország egyetlen öko faiskoláját is.
Fotó: Jack Latham
