Mióta és hol praktizálsz?
2009-ben végeztem a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán, vagyis már tíz éve. Jelenleg a Semmelweis Egyetem II-es számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján dolgozom, bár már éppen csak félgőzzel, mivel ismént babát várok.
Mik azok a legfőbb nőgyógyászati problémák, amikkel hozzád fordulnak?
Elsősorban urogynekológiai panaszokkal, mivel ez a szakterületem, de ezen kívül majdnem minden egyéb mással is a nőgyógyászaton belül.
Talán a köztudatban még nincs annyira jelen az urogynekológia. Hogyan talált meg ez a szakterület és mik a legfontosabb dolgok, amit erről tudnunk érdemes?
Itthon még csak nagyon kevesen foglalkoztak vele. Én akkor találkoztam vele, amikor pár éve Németországban egy ilyen, már akkor nagyon kiforrott struktúrával működő centrumba kerültem – ahol a nőgyógyászokon kívül urológusokkal, sőt még proktológus sebészekkel is szoros együttműködésben dolgoztam.
Ide tartozó kórképek a kismedencei süllyedések (pl. méhsüllyedés, hüvelyfali süllyedések), vizelet- és székletinkontinencia, szülési gátsérülések, szülési medencefenéki izomsérülések, kitágult hüvelybemenet, de akár a hólyagürítési zavarok, krónikus fájdalom szindrómák pl. hólyagfájdalom szindróma (interstitialis cystitis) vagy a szexuális diszfunkciók. Szóval még ezen a kisebb szakterületen belül is nagyon széles a skála.
Nap mint nap rengeteg nővel találkozol, ráadásul a legintimebb kérdésekről kell, hogy beszéljenek veled. Hogyan látod, változott a nők testtudatossága az elmúlt években?
Rengeteget. Amilyen nehezen nyílt meg még nagy általánosságban az anyukáink generációja, olyan fesztelenül tudunk már mi beszélni ezekről. Az internettel, azon belül is a Facebookkal és a Youtube-bal gyakorlatilag kinyílt a világ. Van lehetőségünk megbízható információkhoz hozzájutni cikkek, videók, blogok vagy vlogok formájában. Fantasztikus segítő Facebook-csoportok működnek már itthon is – sok ezer taggal– és merünk egymástól kérdezni! Bár még mindig van mit behozni, de egyre jobban és többen boldogulunk az angol nyelvű szövegekkel is, angolul pedig még több releváns információhoz juthatunk.
Nagyobb a páciensek bizalma egy női nőgyógyász felé? Vagy éppen ellenkezőleg?
A nők egy része talán könnyebben megnyílik egy női nőgyógyásznak. Egyszerűen két nő könnyebben megtalálja a közös hangot, könnyebben beszél a kínosnak érzett problémáiról. Többnyire nehezebb egy férfinak elmondani, ha a nagy nevetésektől rendszeresen bepisil valaki, vagy szex közben állandóan levegő megy a hüvelyébe, vagy mondjuk úgy érzi, hogy a korábbinál jobban szőrösödik egyes területeken. Ez persze általánosítás, és mindig van kivétel, de én elsősorban ebben látom a nők igényét arra, hogy nőhöz menjenek.
Nem csak orvos, de édesanya is vagy. Módosított a nőgyógyász-elveiden a saját szülésélményed?
A várandósság és a szülés is változtatott a hozzáállásomon, azóta még empatikusabb és rugalmasabb vagyok. Kezdjük ott, hogy az első várandósságom alatt végig olyan csillapíthatatlan hányingerem volt, ami csak abban a pár percben múlt el, amíg ettem. Így leszámítva azt a pár alvással töltött órát szinte folyamatosan ettem. A köztes időkben a túlélésért küzdöttem, és a 40. hétre több mint 30 kilót híztam. Korábban én is azon a véleményen voltam, hogy várandósan igenis oda lehet figyelni a testsúlyra, nem kell kettő helyett enni. Aztán beláttam, hogy van az az állapot, amikor nem, nem lehet.
Aztán amikor hajnali 2-tól reggel 9-ig rendszeres fájásokkal összesen 1 centit tágult a méhszájam, azt hittem, viccelnek. Akkor már órák óta addig elképzelhetetlen erősségű fájásaim voltak, miközben ilyen méhszáj-státusz alapján szakemberként a másik oldalon állva biztos azt gondoltam volna, hogy ezek szinte még csak jósló fájások, és nem is fájhat az annyira.
Szóval tanulságos egy időszak volt, az ember belátja, hogy fogalma sincs, hogy mit élhet meg a másik – legyen az a gondozott kismamája vagy a páciense -, milyen fájdalmai lehetnek és milyen élethelyzetben van. Ezeket optimális esetben mind figyelembe lehet venni, és így nem sematikus hanem személyre szabott lehet az ellátás, – ez az urogynekológián belül pedig különösen igaz. Hiába mondom például egy kismedencei süllyedéses páciensnek, hogy ne emelgessen, ha három totyogós várja otthon vagy évek óta a mozgáskorlátozott férjét ápolja. Az ő esetükben ezt a körülményt is mérlegelni kell.
A POP blogon kifejezetten a medencefenék süllyedéssel foglalkozol. Mi motiválta azt, hogy belevágj az erről való kommunikációba? Szoktál visszajelzéseket kapni az ott található anyagokról?
Az egyik ok az volt, hogy ebben a témában különösen kevés volt a magyar nyelvű hiteles anyag, és ami elérhető volt, azok többnyire saját tapasztalatok voltak régi fórumokon, elrettentő történetekkel. Ha egy érintett csak ezeket találja meg, nagyon nehezen tud objektív döntést hozni. Például talál 5 hozzászólást egy bizonyos típusú műtétről, amit neki is javasolt a kezelőorvosa. Ötből négy hozzászóló elmondja, hogy teljesen eredménytelen volt a műtét, sőt, azóta még rosszabbul is van. Én szakemberként tudom, hogy ennek a műtétnek nemzetközi viszonylatban több ezer műtétet feldolgozó vizsgálatok alapján kb. 20% a kiújulási rátája, ami egyfelől nézve magas, de ha onnan nézzük, hogy tízből nyolc páciens végleg panaszmentessé válik, akkor ez nem egy rossz szám. Ha páciensként is tudom ezeket a számokat a lehetséges kockázatokkal és a várható előnyökkel, emellett pontosan tudom, hogy mi történik majd velem a műtét előtt, közben és után, akkor tudok objektív döntést hozni. Szóval ez volt az elsődleges motivációm.
A másik ok pedig az, hogy egy vizsgálat vagy egy konzultáció rövid ahhoz, hogy fél, de akár egy órába is mindent bele tudjunk sűríteni. A blogon illetve a honlapon található információk segítségével viszont a személyes konzultáció alkalmára a páciens már rengeteg dologgal tisztában lehet, és így elegendő a számára még kérdéses dolgokra kitérnünk. És ő is sokkal komfortosabban érzi magát, ha már úgy érkezik, hogy tudja, mire számíthat és még mit szeretne tudni.
Már a honlapod kezdőlapja, de a blogod és a sajtómegjelenéseid is arra utalnak, hogy nagyon fontos számodra az emberbarát orvos-páciens kommunikáció. Miért kuriózum ez még mindig itthon?
Túlterhelt a rendszer, túlterheltek a szakemberek. Ha a szakrendelőben öt perc jut a páciensre, akkor sajnos nem lesz idő másra, csak a legalapvetőbb javaslatokra, és azokra is csak tőmondatokban.
Ha jól tudom, elvégezted Cserháti-Herold Janka termékenységtudat-oktató képzését is, mely alapvetően nem orvosoknak lett kitalálva. Mit adott hozzá a szemléletedhez ez a fajta tudás és hogyan építetted be a gyakorlatba?
Azok a pácienseim, akik gyermekvállalás előtt állnak, sokszor kérdezik, hogy mire figyeljenek oda, mivel tudják megnövelni annak az esélyét, hogy minél előbb várandósok legyenek. Szerettem volna a pácienseimnek egy olyan felületet találni, ahol hiteles információhoz juthatnak ahhoz, hogy jobban megismerjék a testük működését, a fogamzás biológiai folyamatait.
Aztán rátaláltam a tanfolyamra, és végigcsináltam azzal a szemmel, hogy mennyire használható és valid az átadott tudás, akkor is, ha semmilyen előképzettsége nincs valakinek. De Janka teljesen érthetően magyaráz el mindent, így azóta bátran ajánlom mindenkinek, elszántabbaknak fogamzásgátlásra is. Utóbbit azért gondolom így, mert – főleg addig, míg nem lesz a napi rutin része – egy magasabb fokú tudatosságot és minden napra egy kis elfoglaltságot jelent, de megtérül a befektetett energia.
De nem csak a termékenységtudat-módszer az, ami a hagyományos, hazai orvoslástól kicsit idegen. Mi például egy intimkehellyel kapcsolatos anyag kapcsán ismerjük egymást. Vannak olyan orvosok, akik nem ismerik el az intimkehely relevanciáját és megbízhatóságát. Minden újdonságra nyitott vagy és fontos számodra, hogy orvosként reflektálj ezekre?
Mondjuk úgy, hogy elég kiváncsi típus vagyok és érdekelnek az újdonságok, de természetesen alaposan utánajárok mindennek, mielőtt véleményt alkotnék róla. Vannak dolgok, amikre első blikkre én is azt mondanám, hogy ez nem működhet, aztán kiderül, hogy mégis. De pusztán attól, hogy valami új, még lehet értelmetlen vagy káros, és előfordulhat, hogy ez csak évekkel később derül ki. Az intimkehelynek sincs még sok éves utánkövetése. Bár tényleg úgy tűnik, hogy sok más előnye emellett teljesen biztonságos is, sőt, biztonságosabb, mint a tampon, azért fel kell hívni a figyelmet, hogy ez összességében egy új fejlesztés, és nem történtek még hosszú távú vagy nagy esetszámú vizsgálatok például fertőzések tekintetében.
Mi az az üzenet, amit orvosként mindenképpen át szeretnél adni a pácienseidnek és a blogod közönségének?
Talán leginkább azt, hogy bátran tekintsék magukat partnernek, ha orvos-páciens kapcsolatról van szó. Az orvosnak van egy átfogóbb tudása és egy nagyobb tapasztalata a szakterületén belül, de az, hogy az ezek alapján felkínált kezelési lehetőségekből mit tud vállalni vagy elfogadni a páciens, az az ő döntése. Vagyis az orvos felelőssége a mindenre kiterjedő tájékoztatás, de a páciensnek is van felelőssége a döntésben. Ehhez viszont fontos a tájékozottság, így a másik tanácsom, hogy merjenek kérdezni és informálódni.
