A kutyánk imádni fogja, ha kimozdulunk a megszokott közegből, pláne ha kirándulni megyünk. Ha van autónk, akkor hajlamosak vagyunk erre a közlekedési módra szavazni ilyen esetben. A kocsi a miénk, a kocsiban a kutya nem zavar senkit, a kocsival oda megyünk ahova csak akarunk, akkor, amikor akarunk. De hogy minket se zavarjon semmiben a velünk utazó társunk, be kell tartanunk néhány szabályt még akkor is, ha erre a KRESZ jelenleg nálunk nem tér ki ilyen részletesen.
Akármilyen jól utazik is az eb, legalább egy kutya biztonsági övvel rögzítsük őt. Ez akkor is a helyén tartja majd, ha valami váratlan dolog történik az úton. Lehetséges például, hogy egy váratlan fékezés kimozdítja a kutyát a fekvő-, ülő vagy állóhelyéről, és akár a szélvédőnek is vágódhat komolyabb balesetet, sérülést okozva. A kevésbé rutinos utazókat érdemes szállítóboxba szoktatni. Úgy az autó kárpitját is megóvhatjuk, nem csak a kutyának teremtünk ismerős, a mozgó járművön belül is biztonságot jelentő közeget. Ha nem autóval megyünk, akkor érdemes kicsit alaposabban felkészülnünk, hogy elkerülhessük a kellemetlen helyzeteket. A legtöbb szállítójárművön kötelező a kutyára a szájkosár, illetve velünk kell, hogy legyen az oltottságát igazoló dokumentum is. Nem ugorhat fel az ülésre, nem szennyezheti mások ruházatát, csomagjait. Tegyünk törlőkendőt és zacskót a zsebeinkbe, ha mégis valami baleset történne, és takarítanunk kellene a kutya után. Emellett vannak olyan közösségi közlekedési módok, amelyeknél limitált a szállítható állatok mennyisége, érdemes erről tájékozódni, nehogy azért maradjunk le, mert már van másik állat a vonaton, távolsági buszon.
A természetben a sok kaland mellett számos veszély is jelen van. A kullancsok ellen nem csak kutyánkat kell védenünk, de saját magunkat is. A védelemről nem elég a kirándulás előtt közvetlenül gondoskodni, érdemes folyamatos biztosítással megoldani, hogy ezek a paraziták elkerüljenek minket. Ha kullancs ment a kutyánkba, mielőbb távolítsuk el azt. Az első 24 óra kritikus a fertőzések átadása szempontjából, így ne késlekedjünk! Ha mi magunk nem tudjuk kiszedni, kérjünk szakembertől segítséget.
A szúnyogok, amellett, hogy kellemetlen a jelenlétük, szintén felelősek egyes paraziták elterjedéséért, így olyan készítményeket javasolt alkalmazni, amelyek ellenük is védenek. Legyen megoldásunk az egyéb rovarok csípéseire is, ha biztosan tudjuk, hogy a kutyánk allergiás például a méhcsípésre, erre fokozottan figyeljünk. Ha a kutyát megcsípte valami, és zihál, valamelyik testrésze feldagad, azonnal szakítsuk meg a kirándulást, és irány az állatorvos.
Ugyanez igaz arra az esetre, ha a kutyánkat valamilyen sérülés éri. Erre az erdőben van esély. Ki ne látott volna már felszakadt talppárnát, letört karmot, békával való találkozás miatt habosodó pofát? Ha rutinosak vagyunk, a kisebb problémákkal mi magunk is meg tudunk küzdeni, de a legkisebb kétség esetén is inkább személyesen keressük fel az orvost, mintsem mondjuk internetes csoportokból próbáljunk tájékozódni.
Az erdőben való sétálásra sok speciális szabály vonatkozik. Hivatalosan nem engedhetjük el a kutyát a póráz végéről, de tudjuk: az emberek többsége azért megy ki a természetbe, hogy mind a saját, mind a kutyája energiáit levezesse. Ilyenkor bizony lekerül a póráz. Ezt viszont tényleg csak abban az esetben tegyük meg, ha a kutyánk nem megy tőlünk távol, és bármilyen helyzetben visszahívható. Nem ugyanazok az ingerek érik egy városi parkban, mint egy vadállatokkal teli erdőben. Ha felugrik előttük egy őz vagy egy nyúl, lehet, hogy soha többé nem látjuk viszont szeretett kutyánkat. Tartsuk tiszteletben az erdő lakóit, ne hagyjuk, hogy a kutyánk az ott élő állatokat űzze, illetve a szaporodási időszakban inkább maradjon a póráz… Az anyukája által magára hagyott őzgida nem tudja megvédeni magát a rárontó Frakkal szemben, nem tud elmenekülni a „senkit sem bánt” Buksi elől. A fészekhagyó rigó fiókák sem szeretnének a kutyánk szájában landolni, ez egészen biztos.
Az erdőnek más a mikroklímája, a korábbi esők után tovább megmarad a sár, sok helyen csúszós az út, vagy hűvösebb is van, mint a lakóhelyünkön. Természetesnek tűnik, hogy a kutyánk egy pocsolyából oltsa a szomját, de azért legyünk tisztában a természetes pangó vizekben élő organizmusok sokaságával. Ha egy hasmenéssel megússzuk, mázlisták vagyunk. A kirándulás után töröljük szárazra a kutyánkat – akkor is, ha autóval megyünk haza, majd otthon fürdessük meg, ha egyébként sárban hempergett vagy csatangolt.
Ha odafigyelünk, de mégis engedünk szabadságot, ha folyamatos kapcsolatban maradunk a kutyánkkal, de mégis hagyjuk, hogy kicsit olyasmiket is csináljon, amikre máshol nincs lehetősége, szuper kalandban lehet részünk. Az együtt töltött minőségi idő nemcsak az emberi kapcsolatokban, hanem a kutyánkkal való viszonyban is számít. Sokat is.
Szerző: Németh Réka (Eszkuláp Állatvédő Egyesület) a Mindenki fogadjon örökbe egy kiskutyát álladvédelmi rovatának
Fotó: Unsplash.com
