Tizenöt évesen kezdett el hoszteszként dolgozni, ma pedig hoszteszügynökségével több mint kétezer fiatalnak ad rendszeresen munkát. Szerencsés Dóra még nincs harminc éves, de már annyi munka- és emberismeretre tett szert, amire az idősebb korosztályból is csak kevesen. Az Y generáció azon tagja, aki szülei lelkiismeretességét ötvözi a korosztályára jellemző nyitottsággal. Ennek köszönhetően a megbízói nagyon szeretnek vele dolgozni, a hoszteszlányok és -fiúk pedig példaképüknek tekintik.
Te magad is nagyon fiatal vagy, és már másoknak adsz munkát. Ez az első munkahelyed?
Nem. Több mint tíz év munkatapasztalat van már mögöttem. Nagyon fiatalon, a gimnázium első évében kezdtem el rendezvényeken hoszteszként dolgozni. Akkor kiderült, hogy szeretek emberek között lenni, jó érzékem van a kapcsolatteremtéshez. Jó pár évig folytattam a hoszteszkedést, mellette tanultam. A Budapesti Gazdasági Főiskolán turizmusvendéglátás szakon szereztem diplomát, a főiskola alatt nyaranta a vendéglátásban tevékenykedtem, a gyakornoki időszakot egy rendezvényszervező cégnél töltöttem. Később dolgoztam ügyvédi irodában és multi környezetben is. Az ügynökségem előtt volt egy másik saját vállalkozásom, de abban nem tudtam kiteljesedni.
Hoszteszként dolgozni egészen más kihívás, mint hoszteszközvetítő irodát működtetni. Hogyan jött az ötlet, hogy saját vállalkozást indíts ebben az iparágban?
Amíg én hoszteszként dolgoztam, nagyon sok ismerősre tettem szert mind a hoszteszek, mind a megrendelők oldaláról. Elterjedt, hogy ha egy hoszteszközvetítő irodának még több munkaerőre van szüksége, tőlem kérjen segítséget. Négy évvel ezelőtt volt egy nagy rendezvény a Papp László Sportarénában, ahová nagyon sok hoszteszre volt szükség. Ekkor bíztak meg azzal, hogy én is rakjak össze egy nívós hoszteszcsapatot. Így kezdődött, akkor 20-an voltunk, ma már több mint 2000 fős adatbázisom van. Tény és való, nagyon sok kitartás kellett ahhoz, hogy idáig eljussak. Nem mondom, hogy nem gondolkoztam el sokszor azon, hogy mennyivel jobb életem lenne, ha ezt a nagyon stresszes, felelősségteljes munkát lecserélném az alkalmazotti lét kényelmére, de aztán mindig átverekedtem magam a nehéz időszakokon, és folytattam tovább.
El tudnád képzelni magad egy nagyvállalatnál, ahol a közgazdasági diplomádat kamatoztatod?
Nem igazán. Az előző munkahelyeimen, ahol beosztottként dolgoztam, mindig úgy éreztem: a szárnyaim le vannak kötve. Olyan munkára vágytam, ahol több az önállóság, ahol a saját fantáziámat szabadon tudom működtetni.
Kislányként is fontos volt a számodra az önállóság? Milyen kislány voltál?
Nagyon szerettem barátkozni, érdekeltek a többiek. Gyerekkori költözések miatt több iskolába jártam, mint az átlag, így eleve több embert ismertem meg. Amikor bekerültem egy új közösségbe, igyekeztem mindenkit megismerni. Aki nem nyitott felém, feléje én nyitottam. Szorgalmas diák voltam, mindig fontos volt nekem, hogy jól tanuljak. Egy bizonyos ponton túl, már nem a szüleim, hanem a saját elvárásaim miatt tanultam, mindenképpen szerettem volna bejutni a főiskolára államilag finanszírozott szakra.
Hogy működik a hoszteszközvetítés? Nehéz új lányokat találni?
Most, hogy már négy éve létezünk, hónapról hónapra érzem, hogy az esetünkben nagyon jól működik a szájhagyomány útján történő reklám. Naponta jönnek az új jelentkezők, felhívnak, rám írnak a közösségi médiában. A mai fiataloknál nem az új jelentkezők megtalálása a nehéz feladat, hanem a megtartásuk. Amikor én kezdtem a hoszteszkedést, örültünk, ha sikerült beépülni egy ügynökségbe, és minket hívtak el a jó rendezvényekre. Ma már sokkal több ügynökség van, a lehetőségek világát éljük, ezt tudják a hoszteszek is, ezért sokan nem becsülik meg annyira a munkákat. A legnagyobb kihívás számunkra elérni náluk, hogy lojálisak legyenek hozzánk.
Ezek szerint ez a legnehezebb része a munkádnak.
Igen. Elég jó emberismeretre van szükségünk, mert már a felvételi beszélgetéskor nem árt felismerni, hogy az illető mennyire megbízható, mennyire csapatjátékos. Egy állásinterjún mindenki a legjobb formáját igyekszik hozni, nekünk túl kell látni az adott helyzeten. Hiszen a hoszteszek a mi jelenlétünk nélkül, sokszor egyedül képviselnek minket és az ügyfeleinket egy-egy rendezvényen.
Hogyan tudod ilyen fiatalon elfogadtatni magad a beosztottaiddal és a hoszteszekkel?
Soha nem szeretem játszani a főnököt, inkább példát próbálok mutatni nekik. Én is ott kezdtem ahol ők, és kitartó munkával jutottam el idáig. Igyekszem megtalálni mindenkivel a közös hangot. Néha inkább arra kell figyelmeztetnem magam, hogy nem szabad mindenkivel baráti viszonyba kerülnöm, mert akkor nehezebb lesz számon kérni. Ugyanakkor nekem mindenki egyenként fontos, sokkal jobban tudunk csapatban működni, ha ismerjük egymást.
Te mindegyik hoszteszt ismered?
Valamilyen kommunikáció biztos, hogy részemről mindenkivel volt már. A szervezés és a toborzás munkálataiban én is részt veszek, nagyrészükkel személyesen is ismerjük egymást.
Milyen elvárások alapján válogatjátok ki a lányokat? A külső például fontos szerepet játszik?
A hoszteszeknél igen. Nem kell szépnek lenni, hiszen a szépség egy szubjektív fogalom, inkább az ápoltság az, ami számít. Fontos, hogy adjon magára az illető, hiszen egy hosztesz mindig egy terméket vagy egy szolgáltatást képvisel, azt próbálja eladni. Az emberek szívesebben kezdenek el kommunikálni egy ápolt, mosolygós emberrel. Azt is mondhatnám, hogy nem annyira a külső, sokkal inkább az attitűd számít. Akin azt érezzük, hogy nagyon zárkózott személyiség, inkább nem vesszük fel. Nekik biztos, hogy nem menne jól ez a munka.
Csak fiatalok jöhetnek szóba vagy 30 fölött is jelentkezhetnek hozzátok a lányok?
A hoszteszkedésnek van egy optimális élettartalma, a lányok általában 30 éves korukig szokták csinálni. Ez egy ugródeszka nekik, egy bizonyos idő után vágynak már fix munkahelyre, vagy a hoszteszkedés során jön szembe velük egy jó álláslehetőség. Az utóbbi időszakban már nemcsak egy-egy rendezvényre, alkalmakra közvetítünk munkaerőt, de elkezdtünk a fiataloknak segíteni fix állást találni a turizmus, a vendéglátás, az irodai munkavégzés területén. Ezzel teljesedett ki a tevékenységünk. A fix munkák esetében nincs felső korhatár, 30 fölött is jelentkeznek hozzánk emberek.
Akiket felvesztek, nekik el kell végezni egy tanfolyamot?
Minden munkára tartunk külön eligazítást, mert minden munka teljesen más. Van olyan ügyfél, aki még azt is megmondja, hogy lófarokba vagy leengedve legyen a hoszteszek haja a rendezvényen. De mostanában tervezzük, hogy rendszeres tréningeket is szervezünk majd, amelyek során megtanítjuk az újaknak az alapokat. Egyre több a nagyon fiatal, 15-16 éves jelentkező, akiknek még egyáltalán nincs munkatapasztalatuk, nekik bőven van mit mesélni a munka világáról.
Hogy látod, mennyire megbízhatóak a mai fiatalok?
Sajnos azt tapasztalom a mai generáción, hogy nagyon sokan kényelmesek. Nem tartanak már a következményektől, bele sem gondolnak abba, hogy ha az utolsó pillanatban mondanak le egy munkát, az nekünk mit jelent. Számtalanszor előfordult, hogy nekem kellett beugranom valaki helyett hoszteszkedni, mert nem találtam mást. Sokszor arra hivatkoznak, hogy lebetegedtek. Ilyenkor arra gondolok, hogy én soha nem mondtam vissza munkát, még akkor sem, ha tényleg beteg lettem. Nem volt az a rosszullét, ami miatt ne mentem volna el dolgozni, inkább bevettem gyógyszert, de nem hagytam cserben a munkáltatómat, a munkatársaimat. Persze nem lehet általánosítani, sokan vannak, akik nagyon lelkesek, mindig lehet számítani rájuk.
Mondtad, hogy sok hoszteszügynökség van már a magyar piacon. Hogyan és mivel tudtok kitűnni a többiek közül?
Az a stratégiánk, hogy minden egyes ügyfelet, megrendelést – legyen ez egy nagy multicég, akivel éves szerződést kötünk, vagy egy egyszeri megkeresés – ugyanolyan komolyan veszünk. Teljes erőbedobással szolgáljuk ki őket, és ezt értékelik. Nem nagyon hirdetjük sehol sem az ügynökséget, nincsenek reklámkampányaink, működik, hogy a megbízók ajánlanak minket másoknak is.
Létezik konkurenciaharc a hoszteszbizniszben?
Nagyjából mindenkit ismerek ezen a piacon, de nem foglalkozom azzal, ki mit csinál. Szerintem ez egy sokszereplős történet, abszolút elférünk egymás mellett. Sőt, előfordul, hogy együtt dolgozunk. Legutóbb például egy italpromócióhoz kerestünk hosztokat, nagyon pontosan meg volt szabva, hogy milyen fiúkat szeretne a megbízó a kampányba. Magas, férfias típusokat, akik angolul jól beszélnek és színészi végzettségük is van. Az egyik italmárka karakterét kellett eljátszaniuk, megszemélyesíteniük. Nem sok ilyen férfi akad Magyarországon, ezért összeálltunk egy másik ügynökséggel, és így találtuk meg a megfelelő jelölteket.
Vannak trendek a hoszteszmunkákban?
Már 21. századi jelenség, hogy nagyon sok szórakozóhelyen megjelennek az úgynevezett partihoszteszek. Különböző legénybúcsús partikra hívnak el lányokat csoportkísérő hosztesznek, akiknek igazából nincs más feladatuk, csak hogy a személyes jelenlétükkel emeljék az est színvonalát.
Ezeket a lányokat nem tévesztik össze a megrendelők a prostituáltakkal?
Előfordulhat ez az éjszakában. Éppen ezért mi nem vagyunk benne az „éjszakai életben”, ilyesmivel egyáltalán nem foglalkozunk. Komolyan vesszük, hogy még véletlenül se mossák össze a nevünket olyan ügynökségekével, akik másfajta munkákra közvetítenek ki lányokat, mint a klasszikus hoszteszmunka.
Hogyan tudod összeegyeztetni a munkádat a magánéleteddel?
Az a célom, hogy tudjak határt húzni a munka és a magánélet között. Az utóbbi fél évben sajnos már nagyon belefolyt a munka a magánéletembe, ezen szeretnék változtatni. Boldog vagyok, hogy olyan párom van, aki megérti, hogy most még a vállalkozásom felépítése folyik, és ebben támogat. A családalapítás kérdése lassan már foglalkoztat, szeretném olyan szintre emelni a céget, hogy gyerek mellett is tudjam vinni majd.
Szerinted a karrieredben ez a végállomás? Vagy bizonyos idő után már nem fog kielégíteni ez a munka, és alapítasz egy másik vállalkozást?
Most úgy érzem, annyi mindent lehet még ezen a területen újítani, hogy nem fogok ráunni. Motivál, hogy jól működik, tudom, hogy erre a dologra kell fókuszálnom, ennek a keretein belül szeretnék kiteljesedni. Mert hiszek abban, hogy szükség van ránk, mind a fiataloknak, akiknek munkát biztosítunk, mind a megrendelőinknek, akiknek lelkiismeretes munkaerőre van szükségük.
Fotó: Sopronfalvi Ildikó
