Humanitárus túrára mindenki más indíttatásból utazik, de az biztos, hogy kell hozzá vagányság, magabiztosság és kiforrott elhatározás. „Kétélű fegyver, ha kilenc nő együtt dolgozik: vagy szétrobbannak, vagy kidöntik a Földet a tengelyéből. Szerintem nálunk az utóbbi történt” – mondja Gazsi Nóra állatorvos, aki egyike volt annak a kilenc magyar nőnek, akik januárban egy 19 napos kongói utazás során gyökeresen megváltoztatták egy szerencsétlen sorsú afrikai nő életét.
A kis csapat az Afrikáért Alapítvány vezetőjével és egy másik férfi kísérővel utazott a fővárosba, Kinshasába, hogy egy tavasszal elkezdett építkezést befejezzenek: magyar adományokból építettek házat egy olyan özvegynek, akit férje halála után kilakoltattak. A nő egy 15 négyzetméteres lyukban élt két lányával és hat unokájával, a család a földön aludt, és a folyó volt a fürdőszobájuk.
Hőség, földút és gyereksereg
Az önkéntesek a város egyik legnagyobb szegénynegyedében¸ Kinkoléban szálltak meg, itt lakik az özvegy is, akit mindenki csak Mama Alphonsine-nak hív. Aszfaltozott utak nincsenek, mindenki földúton jár. A külföldieket egy négy-öt méter magas betonfallal és szögesdróttal körülvett épületben szállásolják el, hogy védve legyenek. Bár folyóvíz és folyamatos áramellátás a szállodában sem volt, de akadt enni- és innivaló, ami ott luxusnak számít. Az első reggelen innen indultak meglátogatni Mama Alphonsine-t a magyar önkéntesek.
Ahogy kiléptek a szállásról, azonnal körülvették őket a helyiek, a gyerekek folyamatosan szaladgáltak körülöttük, kedvenc játékaikat, az autógumikat pörgetve. A 35 fokos hőségben az afrikai asszonyok az út szélén főzték az ebédet: gyúrták a fufut, őrölték a maniókát. A magyar csapat legalább negyven percet sétált a trópusi éghajlaton megszokott, mindennapos esőzések áztatta, hatalmas kátyúkkal tarkított agyagos-saras földúton, mire elérte az asszony házát. Ahogy egyre beljebb haladtak a szegénynegyedben, egyre szűkebbek lettek az utak, amelyeket bádogból, agyagból, műanyagból eszkábált építmények szegélyeztek. Hatalmas gyereksereg kíséretében érkeztek meg Mama Alphonsine házához, amit az óriási belvíz miatt alig lehetett megközelíteni.
A nő, akit megtört az élet
Mama Alphonsine – bár még csak a negyvenes évei elején jár – már bőven nagymama, és mivel Kongóban 40-45 év az átlagéletkor, idősnek számít. Magas, büszke, egyenes hátú, erős asszony, aki sokat nevet, és nagyon örült a magyar nőknek. De furcsa módon a róla készült képek egyikén se mosolyog. „A képeken, amiket készítettem róla, mindig azt a nagyon mély fájdalmat látom, amit én is hazahoztam belőle… pedig amikor ott láttam, mindig mosolygott” – emlékszik vissza az özvegyre Nóra. Az élet megviseli az ottani nőket: tizenévesen már férjük van, sok gyereket szülnek, és mivel egészségügyi ellátás nincs, megtanulnak együtt élni a betegségekkel.
Az afrikai asszony életében óriási dolog, hogy kilenc fehér nő dolgozott azért, hogy ő és a családja jobb körülmények között élhessenek. A 19 nap alatt betonoztak, festettek szobákat, ablakokat, ajtókat, kiépítették az áramellátás lehetőségét, ereszcsatornát, emésztőgödröt alakítottak ki, és bútorok is kerültek a lakásba.
A teljes cikket az áprilisi Marie Claire-ben találod!
