6. nap: Inkább szigetelve legyél, mint földelve!
Sziasztok! Jó reggelt Szicíliából!
Remélem, mindenki jól van! Ma reggel elmentem a bankba pénzt kivenni, és igencsak nevetnem kellett a szettemen. Begurultam a bank elé, felvettem a gumikesztyűmet, és utána gondosan felhelyeztem a szájmaszkomat. Az jutott eszembe, hogy most már tényleg csak a hegedűtok hiányzik a gépfegyverrel. Fantáziám szintjén eljátszottam a gondolattal, de miután láttam, hogy senki nincs a bankban, és úgyse tudnék túszt ejteni, így már nem is annyira bántam, hogy nincs nálam hegedűtok.
Itt Olaszországban körülbelül két héttel előttetek járunk a „koronaidőben”, ezért szeretnék veletek – a tapasztalataimból merítve – egy pár tanácsot megosztani. Pszichésen kicsit olyan ez, mint a gyász különböző szakaszai, csak mi már túl vagyunk a harag és a depresszió fázisán, és átléptünk az elfogadás szakaszába. Mindenütt azt olvasom, hogy próbáljatok meg lelassulni és élvezni az otthonlétet! Mégis azt hogy kell? Mert ugye ezt nekünk soha sehol nem tanította senki! Én legalábbis nem emlékszem ilyen tantárgyra az iskolai tanulmányaimból. Emlékszem az osztályfőnöki órákra, ahol az volt a téma, hogy ki volt rossz, és a beszélgetés általában nyilvános megszégyenítésbe torkollott.
Szente Veres Adrienn és családja hét éve él már Szicíliában, a férjével, Gáborral mindketten a turizmusban dolgoznak, kisfiúk Benedek pedig már kint kezdte az iskolát. Az olaszországi koronavírus-járvány Adriennék életét is fenekestül felforgatta, a családnak házi karanténba kellett vonulnia, és be kell tartania a rájuk rótt szigorú szabályokat. Karanténnaplóját elsősorban saját maga szórakoztatására kezdte el Facebookon írni, pozitív hozzáállása és humoros bejegyzései azonban hamar felkeltették az emberek figyelmét.
Az élet során folyamatosan azt várta el tőlünk mindenki, hogy működjünk tökéletes igáslóként a rendszerben, most pedig azt szeretnék, hogy szárnyaló pegazusként hirtelen random life coachcsá alakuljunk, és önállóan osszuk be saját napjainkat. Hát nem olyan könnyű ez a karantén időszak!
Emlékszem a hírekből, hogy a 2004-es phuketi cunamikatasztrófa előtti napon a helyi lakosok felhúzódtak a hegyekbe. Érezték, hogy a természet le fog csapni. Ők még tudták, mi az a belső hang. Nálunk már ezt elnyomja a technikai kütyük pikkegése. Talán nekem még annyi a szerencsém, hogy egy olyan sportággal foglalkozom, ahol figyelni kell a természetre. Ha nem értelmezed a felhőket és nem érzed a hullámokat, a természet rögtön büntet.
Olvasd el a karanténnapló korábbi bejegyzését is!
A másik probléma, hogy teljesen eltávolodtunk a lelkünktől. Sokan kiégtek, és nem azt csinálják, amit igazán szeretnének. Emlékszem a multicéges időszakomra, hogy mennyire vártam már a külföldi utazásokat, különösen a továbbképzés utáni bulikat. Végre valami más, ami kirángat a hétköznapi rutinból! Mondjuk, arra büszke vagyok, hogy sikerült nagy mértékben hozzájárulni a cég fejlődéséhez. Már körülbelül két éve nem dolgoztam a cégnél, amikor megkérdezte az európai regionális igazgató a volt főnökömet, hogy „hogy van az a szőke lány, aki Mexikóban a bárpulton táncolt?”” Mély nyomokat hagytam. Aztán gondoltam egyet, és kiléptem a rendszerből. Most annyiban jobb, hogy meg van a szabadságom, de nagyon szigorú főnöke vagyok saját magamnak!
Amennyiben idáig a technikai kütyük rabságában éltünk, és arra vártunk, hogy a főnökünk mondja meg, mit csináljunk, nagyon nehéz mit kezdeni a hirtelen ránk zúdult szabadsággal. Nekem személy szerint a meditáció segít, hogy befelé figyeljek és megtaláljam a középpontomat. Igen, tudom! Ezektől a gyakorlatoktól nem oldódik meg semmilyen anyagi probléma, viszont elmélyült állapotban sokkal inkább eszünkbe jutnak kreatív ötletek, hogy kihez forduljunk segítségért, és hogy hogyan tovább. Elég egy alapgyakorlattal kezdeni, és mint minden mást, nem feladni és kitartóan csinálni, rendszerességgel. Teljesen ingyenesen letölthetők meditációs gyakorlatok a videómegosztókról. Amennyiben rendszeresen csináljátok, érezni fogjátok, hogy a gondolataitok alakítják a tapasztalást! Ez az érzés pedig megadja a biztos pontot a bizonytalanság viharában.
Kívánok nektek kellemes ellazulást és kreatív ötleteket, hogy vidáman tudjuk fogadni a szép új világot! És ahogy Szabi barátom mondaná: „vírus idejére fogadd meg egy villanyszerelő tanácsát: inkább szigetelve legyél, mint földelve!” Ölelés, Adri.
Adrienn karanténnaplóját a Facebookon is követheted!
Olvass tovább!
