A nemfelfedő buli kitalálója nagyon megbánta

2020. július 01. |

Már Magyarországon is egyre népszerűbb, hogy a kisbaba nemét vicces(nek szánt) eseményen, úgynevezett nemfelfedő bulin, változatos módokon jelentik be. Jenna Karvunidis az asszony neve, aki elindította az őrületet, ám saját bevallása szerint is egy szörnyeteget teremtett. Ráadásul ma már úgy véli, hogy a biológiai nem egy behatároló koncepció.

2008-ban volt várandós legidősebb gyermekével, Biancával az amerikai Jenna Karvunidis, amikor kitalálta, hogy megadja a módját a baba nemének bejelentésére. Bulit szervezett, ahol olyan tortát szervírozott, amelynek krémje rózsaszín volt. A blogján bejegyzést készített az eseményről, a többi pedig már történelem.

A nemfelfedő buli (gender-reveal party) világjárvány lett, és az emberek nem álltak meg a tortánál. Egészen extrém módokat, koreográfiákat találtak ki a a leendő szülők a kisbabájuk nemének bejelentésére. Egy ilyen parti következtében több mint kétezer hektár erdő égett le Arizonában, miután színes rakétákkal és hatalmas robbanással jelezték a boldog szülők, hogy kisfiuk születik. Egy másik alkalommal pedig a robbanás megölte a leendő nagymamát. 

Ám nem csak ezért gondolja úgy Karvunidis, hogy baj van a nemfelfedő bulival. Mára átértékelte az üzenetét is. „Miért kellene törődnünk a kisbaba nemével?” – tette fel a kérdést 2019-ben egy posztjában, amely ismét vírusszerűen terjedt a közösségi oldalakon, azzal a családi fotóval együtt, amelyen lánya halványkék öltönyt visel. „Váratlan fordulat – tette hozzá Karvunidis. – A világ első nembejelentő partijának bébije egy lány, aki öltönyt visel!”

Az első buli 

„Nem az volt a célom a bulival, hogy meghatározzam a születendő gyermekem egész identitását. Csupán arra kerestem egy jó alkalmat, hogy mindenkit bevonjak a várandósságomba, és átragasszam rájuk az izgatott várakozásomat. Imádom a teátrális jelenetket, imádok parit szervezni – egyszer még az aranyhalunknak is rendeztem bulit. A kutyánknak is minden évben megünnepeljük a születésnapját. Én csak egy újabb alkalmat teremtettem az együtt örülésre” – magyarázta Karvunidis, hogyan született meg az első nemfelfedő buli ötlete.

„Amikor először szembesültem vele, hogy egy nemfelfedő buli erdőtüzet okozott, zokogtam, mert úgy éreztem, ez valahol az én felelősségem. De ma már tudom, hogy ha repülőgép-szerencsétlenség történik, arról sem a Wright-fivérek tehetnek. Ha nem én találtam volna ki, valaki más úgyis előáll előbb-utóbb ezzel az ötlettel egyébként is.”

Nem kellett sok idő hozzá, hogy másolni kezdjék a gyermek nemére utaló színnel megtöltött tortát. Sőt, sokkal vadabb ötletekkel is előálltak. „Rettentően zavarba ejtő volt látni, hogy én indítottam el ezt a lavinát” – vallotta be Karvunidis, aki még alapos nyomozást is végzett, mert azt gyanította, hogy más is tartott már előtte ilyen bulit, ám nyilvánvalóvá vált, hogy ő a nemfelfedő bulik ősanyja.

 

Mitől lányos vagy fiús?

Amikor első gyermekét várta, Karvunidis nagyon reménykedett, hogy lánya születik. „Nem azért akartam, hogy tüllszoknyába öltöztethessem. A babaszoba kék és sárga volt. A játékok a négy alapszínben pompáztak. Az első születésnapjára fekete kabátkába öltöztettük. Valószínűleg már ekkor éreztem, hogy kicsoda ő valójában.” Ám a nemekről való gondolkodásmódja második lánya születésével változott meg visszavonhatatlanul, aki olyan, mint amire azt szokás mondani, hogy igazi lány.

„Amikor hároméves korában karácsonykor kibontotta az ajándékát, és a Lego, amit kapott, alapszíneket tartalmazott, sírva fakadt. Azt mondta, hogy a Mikulás fiújátékot hozott neki – idézte fel Karvunidis. – Azt gondolta, hogy ami nem rózsaszín, az nem is neki való. Ekkor értettem meg.” Az asszony szerint rögeszmésen ragaszkodunk a biológiai nemekhez és a hozzájuk kapcsolódó sztereotípiákhoz, ami azért nagyon veszélyes, mert behatárolja az embert. „Nem akarhatjuk, hogy a születési nemünk vezesse az életünket. Azt akarom, hogy a gyermekeim olyan világban nőjenek fel, ahol a nem nem számít”

Fő az elfogadás

Bianca imádja az öltönyöket, és nagyon magabiztos 11 éves. Egy karácsonyi fotózásnál jelentette be először pár évvel ezelőtt, hogy nem szeretne szoknyát viselni. Édesanyjával akkor találták ki, hogy bújjon öltönybe. „Bianca azt kérdezte egyből, tényleg hordhatnak-e öltönyt. Én pedig azt feleltem, hogy természetesen. Így készült az a kép, amelyen a halványkék nadrágot és zakót viseli.”

Rengeteg üzenetet kapnak azóta transznemű és nem-bináris identitású tinédzserektől, akik saját magukat látják Biancában. „Egy lány azt mondta egyszer, ő is öltönyt szeretett volna viselni húsvétkor, ám az édesanyja azt mondta, hogy nem élhet többé a házukban, ha úgy öltözik. Ez teljesen sokkolt – mondta Karvunidis. – 17 éves voltam, amikor a szüleim kitettek otthonról. Ez nem a nemem vagy a szexualitásom miatt történt, ám tudom, hogy érzik magukat azok a tinédzserek, akiket nem szeretnek és nem fogadnak el. Vannak szabályok nálunk is, kilenckor például lámpaoltás van, ám a gyermekem személyiségét minden körülmények között elfogadom, bármilyen legyen is.”

Bianca lányként definiálja magát, de miért ne hordhatna egy lány öltönyt? Karvunidis szerint meg lennénk lepve, mennyi lány váltana nadrágra, ha azt vehetne fel minden gyerek, amit csak szeretne.

Olvass tovább!

Nőügyek: mi az a gender, és miért fontos róla beszélni?

Nőügyek: mi az a gender, és miért fontos róla beszélni?

Vajon tényleg felesleges, sőt káros még beszélni is a genderről? A gendertudomány célja valóban a családok szétverése, a kisgyerekek nemváltásának támogatása és a tetszés szerinti biológiai nemek konstruálása lenne? Ezekre a kérdésekre dr. Nógrádi Noá nőjogi szakértő segítségével keressük a válaszokat.

Forrás: The Guardian
Fotó: Getty Images

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter

Hétköznapi hősök: dr. Gádorné Wéber Ágnes, a Mazsihisz önkéntes koordinátora dr. gádorné wéber ágnes

Hétköznapi hősök: dr. Gádorné Wéber Ágnes, a Mazsihisz önkéntes koordinátora