Madagaszkár délnyugati partján él a családjával a meghatározhatatlan korú Kokoly asszony, a félig nomád életmódot folytató vezo népcsoport tagjaként. A vezók fennmaradásának a záloga a Tuléar-korallzátony, amely azonban az erdőirtások és a felmelegedés következtében egyre csak pusztul, algásodik. Ezzel pedig közel húszezer környékbeli halász megélhetése is veszélybe kerülhet. A vezók élete látszólag egyszerű: kezdetleges házakban élnek, halászni járnak, kézzel készített hajóikról a férfiak cápákat és teknősöket fognak, a nők pedig polipokat és tengeri uborkákat gyűjtenek a zátonyon. De az egykor bőséges fogás egyre csekélyebb, a tengerek túlhalászása és a klímaváltozás megtette a hatását, a zátony lakóinak mind kevesebb az élelme és a pénze.
A mindennapok nehézségeiről mesél az idillinek tűnő környezetben, a mangrove-erdő és a homokos part között élő Madame Kokoly egy róla forgatott dokumentumfilmben, és őt láthatjuk munka közben az oldalainkon szereplő felvételeken is. (Elegánsnak tűnő neve mindössze annak köszönhető, hogy a szigetországban a helyin kívül a francia is hivatalos nyelv.) A 2019-es filmből kiderül, hogy Kokoly különleges, fáradhatatlan nő, aki nap mint nap erején felül teljesít a saját és családja megélhetése érdekében. Garth Cripps fotós és Paul Antion antropológus, környezetvédelmi aktivista 2016-ban ismerkedtek meg vele, majd hónapokig követték őt kamerával.
Két műszakban a tengeren
Madame Kokoly hajnalonként kifut a vízre maga eszkábálta csónakján, és tengeri sünt, polipot, tengeri uborkát gyűjt az üregekből, a zátony szélénél pedig egyenként fogja ki a halakat a vízből. Van, hogy órákat sétál a mangrove-erdőben, ahol megfelelő faanyagot gyűjt. Arra is nagy szüksége van, mert új házat épít. A régiből kiköltözött, mert a fia abban halt meg. A vezók hiedelme szerint, ha valaki az otthonában hal meg, akkor a családjának el kell hagynia azt a házat, a halott lelke másképp nem nyugodhat meg.
Madame Kokoly ideiglenesen az unoköccséékhez költözhetett, de kevés ott a hely, illene továbbállnia. „Nem érzem így jól magam, minél gyorsabban szeretném felépíteni az új házamat. Mire megjön az esős időszak, kész kell lennie, mert akkor két hónapon át esni fog, nem fogok tudni dolgozni, még a tengerre kimenni se.” Pedig ahhoz, hogy elegendő ételük és bevételük legyen, naponta kétszer is neki szokott indulni. Nem véletlenül: az egykor élő, tengeri állatokkal teli zátonyon ma sokáig kell gyalogolnia, hogy találjon valamit. A polipokat egyenként fogja meg, kezével nyúlva a mélyedésekbe. Ha megvan a zsákmány, csáklyával lesújt rá, ahogy egykor a szülei és a nagyszülei is tették. Ha szerencsével járt, a fogást a helyi piacon adja el. Két kiló polip 4000 madagaszkári ariaryt ér, ami úgy 300 forintnak felel meg.
KOKOLY from Blue Ventures on Vimeo.
A cikk folytatását a Marie Claire októberi számában olvashatod el!
