Ismét eljött a távolságtartás időszaka. Mit tanácsol azoknak, akik nem kertes házban laknak, ők hogyan kerüljenek közelebb a természethez?
A jelenlegi vírushelyzet nagyon komoly hatással van az emberek lelkére és tetteire. Tavasszal jobban meg tudták élni az emberek a távolságtartást, engem is sokan kerestek fel, mert növényeket szerettek volna ültetni. A kreativitás, az alkotás és a jó cél érdekében való cselekvés mellett a családok a természetben lehettek, ami most lassan megpihen. Menjünk ki túrázni, sétálni vagy a növényekben gyönyörködni, szívjunk minél több friss levegőt, mert a bezártság depresszív állapotot képes kiváltani. Az ember legnagyobb barátja a természet, amely hív, befogad és magában tart.
A gyermekeket sokszor nehezebb rávenni arra, hogy kimozduljanak, ez pedig a téli időszakban még nehezebbé válik. Mit tanácsol azoknak a szülőknek, akik meg akarják szerettetni gyermekükkel a természet világát?
A nagyszüleim mindig azt mondták, hogy a természet teremtett, és az is fogad be. A szülő legfontosabb dolga a szeretetben történő példamutatás, beszélgetéseken és személyes példákon keresztül. Elmondhatjuk, hogy a természet, a fák most megpihentek, de a természet ekkor is él. Felemelhetjük az avart, és láthatjuk, ahogy alatta is pihennek a rovarok. Kimehetünk az erdőbe, és megfigyelhetjük a vadak mozgását. A gyerekeknek mindig azt mondom, hogy legyenek olyanok, mint az indiánok. Olvassanak a természet jeleiből, hiszen az üzen, mint egy képeskönyv. Barkácsolhatunk madáretetőt, hogy a kertben is csodálhassuk a madarakat. Figyeljünk az etetésükre. Ne szalonnabőrt, hanem olajos magvakat válasszunk! Mindennek olvassunk utána – hiszek abban, hogy mindennek az alapja az elméleti tudás. Ha nincs nagyon hideg, akkor a gyerekekkel kéregnyomatot vehetünk le a fákról zsírkrétával úgy, hogy ráteszünk egy papírt, és azt átsatírozzuk. Gyönyörű gyűjteményeket lehet készíteni. Meg lehet csodálni a különböző fák koronáinak kialakítását, gyűjthetünk kökényt, csipkebogyót.
Más egy fa világa, amikor a leveleket bontja, más menyasszonyi díszben, amikor megjelennek a virágok, és megint más, amikor télen megpihen, és a meztelen valóságát mutatja.
Mik azok a gyümölcsök és zöldségek, amelyeknek nagyon ajánlott a fogyasztása az őszi–téli időszakban?
Az orvosság fűben-fában van, és télen is meg tud vele ajándékozni a természet. A csipkebogyó nagyon egészséges, gyűjtsük be, főzzünk belőle teát, és igyuk meg. Vigyázzunk a vírussal, tartsuk be az előírásokat, de legyünk vele tisztában, hogy az igazi ellenállóképesség belülről fakad: legyen harmóniában a lelkem, ne gyógyszerrel, hanem természetes anyagokkal tápláljam a testem. Pláne olyannal, aminek magas a C-vitamin-tartalma. Számomra nagyon fontos a kiegyensúlyozott táplálkozás, ami a téli időszakban nagyon nehéz, mert a friss, változatos, vegyszermaradék-mentes és természetes környezetben előállított zöldségek tárháza lecsökken. Egy cserépedénybe ültetett gyógy- vagy fűszernövényt is beállíthatunk az ablakba, és természetes fény mellett, odafigyelve, szobahőmérsékleten gondozhatjuk.
Nagyon fontos, hogy ne egyoldalú táplálkozást folytassunk. Fogyasszunk minél több gyümölcsöt, citromot, narancsot, mandarint, almát, körtét és paprikát, mert ezek magas C-vitamin-tartalommal rendelkeznek. Próbáljunk természetes anyagokat tartalmazó, D- és E-vitaminban gazdag táplálékkiegészítőket enni. Fogyasszunk minél több, ellenőrzött helyről származó halat, a főztjeinket változatosan készítsük el. Együnk mézet, mert az egy igazi csodaszer, jó a betegségek megelőzésére. A vegetáriánusok ellenőrzött körülmények közül származó, hazai termelő által előállított, vegyszermaradék-mentes zöldségeket vásároljanak. Fogyasszunk sok zellert, petrezselymet, sárgarépát. A salátára, a póréhagymára és retekre nagyon figyeljünk oda, mert sok káros anyagot képesek megkötni. Fogyasszuk az őszi hónapok legcsodálatosabb termését, a tököt, ami változatosan, többféleképpen elkészíthető, és nagyon magas a beltartalmi értéke. Nagyon szeretem a céklát, számomra ez a növény egy vitaminbomba. Mindenkinek csak javasolni tudom.
Milyen hatással van a klímaváltozás a gazdálkodásra és a növénytermesztésre?
A nagypapám mindig azt mondta, hogy olvassak a természet jeleiből. A régi gazdák a természet gyermekei voltak, hiszen nem volt időjárás-jelentés. A madarak repüléséből, a hangyák mozgásából, a változásokból olvastak. Régen semmi nem volt szemét, mert mindent visszaforgattak a természetbe. A növényi maradványokat megették az állatok, a trágya szerves volt és életet adott. A gyöngyösök riasztottak, amikor egy ragadozó vagy idegen közelítette a tanyát, majd reagált a többi állat is. A tyúkok, pulykák és libák szedegették össze a növényi maradványokat és a kártevőket, így fantasztikus védelmi vonalat adtak. Az ereszben pihenő fecskék segítették a gazdát, hogy minél kevesebb légy legyen a jószágok körül. A tanya világában minden mindennel összefüggött.
Nincsenek már meg a klasszikus négy évszak hatásai, mert azok lerövidülnek. A kutatók szerint Földünk átlaghőmérséklete emelkedni fog. Nyáron aszály-szárazság periódus van, utána pedig megérkezik a hirtelen lezúduló monszuneső. A növényeink nagyon nehezen tudnak ehhez alkalmazkodni, hiszen nem végeznek helyváltoztató mozgást. Felmelegszik a hőmérséklet, majd hirtelen lehűl. Nagyon erős az UV-sugárzás, ami nemcsak a napozó ember bőrét, hanem a növények szövetállományát is bántja: napégés alakul ki rajta. Ezek a stressztényezők befolyásolják a növények termőképességét, alkalmazkodóképességét és a termés minőségét. A klímaváltozás magával hozza az újabbnál újabb kártevőket is, például, a nyugati dióburok-fúrólegyet, a zöld vándorpoloskát vagy a harlekin katicát. Régebben a diófákat nem kellett permetezni, most őket is védeni kell. A kártevők a szúrásaikkal, rágásaikkal, fúrásaikkal kaput nyitnak a kórokozóknak, a baktériumoknak, gombáknak, amik a termények romlását idézik elő. A méhcsaládjaimban is azt tapasztalom, hogy érzékenyen reagálnak a környezeti hatásokra.
A klímaváltozásban az embernek is nagy szerepe van, de sokan szeretnénk segíteni. Hogyan lehet jól cselekedni, és mi az, amivel rosszat teszünk?
A természet a segélykiáltás jeleit mutatja annak a magasrendű élő szervezetnek, az embernek, aki nagy mértékben közrejátszik a környezetünk pusztulásában. Addig, amíg az elefántokat és bálnákat atrocitások érik, amíg azt nem lehet hallani, hogy az utolsó védett tigrist is lelőtték, az ember nem fog változtatni. Majd, ha a saját környezetében tapasztalja meg a változás hatását, akkor lehet, hogy le fog térdepelni. Amikor a külföldről, a barátaimtól kapott képekkel mutatom be gyerekeknek és felnőtt korosztálynak is az előadásaim során, hogy milyen pusztítást végzünk, sokan legyintenek. Azt mondják rá, hogy messze van. Valójában minden hatással van mindenre.
Ha valahol jelentősen sérül a Föld világa, az a Kárpát-medencében is érződik.
A környezetünk pusztulása, a kapzsiság és a harácsolás, a természetünkkel szembeni tiszteletlenség nyomait őrzi. Az ember azt gondolja, hogy ő uralja a Földet – ez nem így van, mert ajándékba kaptuk. Meg kellene becsülni, tiszteletben kellene tartani, az egészséges határokon belül felhasználni, és más formában visszaadni a Földnek. Ha nincs ember, akkor természet nagyon gyorsan próbálja magát orvosolni, lásd a csernobili katasztrófa helyszínét. A tiszai ciánszennyezés és a vörösiszap-katasztrófa is azt mutatja, hogy nagyon erős a Föld öngyógyító hatása. Egyre jobban csökken az értékes földterületek aránya. Autópályákkal, gyárakkal építjük be a természetet, a világ más részein erdőket pusztítanak ki, a Föld tüdejét veszik el. Az óceánokon szigetnagyságú területet alkotnak a hulladékok. A negatív dolgok mellett szerencsére vannak pozitívak is. Az emberek egyre jobban látják, hogy mindenki tud tenni a természetünk védelmében. Tudnunk kell, hogyan ápoljuk a növényeket és hogyan viselkedjünk az erdőben. Gyűjtsük szelektíven a hulladékot. Ha fecskefészkeket, madáretetőket teszünk ki, komposzttelepeket készítünk, a tavasszal érkező fecskéknek sárhelyet alakítunk ki, hogy tudjanak fészket építeni, ha figyelünk a békákra, a csigákra, ha nem törjük le a növényeket, nem gyűjtjük a védett fajokat, akkor már tettünk a természetünkért. Nagyon fontos, ritka, védett állatok, vándormadarak gyülekezőhelyei vannak itt. A Kárpát-medencében még csodálatosabb édesvízi környezetet tudnánk kialakítani, ezért nagyon fontos a folyók, az árterek és morotvák védelme. Ne folyassuk feleslegesen a csapokat. Ne égjen feleslegesen a villany, és ne menjen feleslegesen a gáz. A természet szeret bennünket, szeressük mi is őt.
Mit gondol arról, hogy ismét népszerű az önellátó életforma? Van esetleg valamilyen veszélye, vagy nagyon jó, ha mindent magunknak termelünk meg?
Nagy a lelkesedés, szerencsére a jó dolgoknak is vannak követői. Egy lakótelepi kiskert vagy egy összefogásból keletkezett faültetés motiváló hatással bír. Egy gond van ezzel: azt tapasztaltam, hogy sokaknál nagy lelkesedéssel indul ez az életforma, csak hiányzik hozzá a szaktudás. Sokan elkeserednek, és abbahagyják, ha tönkremegy a növény. Arra bátorítok mindenkit, hogy legyenek nyitottak, és olvassanak utána mindennek. Engem is kereshetnek, nagyon szívesen segítek. Hatalmas élmény, mikor saját és a családunk munkáját, a vegyszermentes, egészséges terméseit, gyümölcseit betakarítjuk, tudva, hogy mivel kezeltük, mit adtunk neki.
Hogyan egyeztethető össze a fenntartható életmód a nagyvárossal, és mit tanácsol azoknak, akik környezettudatosan szeretnének élni a betontengerben?
A nagyváros egy felgyorsult világ, kicsit elszakad a természettől. Akinek van lehetősége, az minél több növénnyel díszítse az erkélyt. A lakóközösséggel meg lehet beszélni egy kicsi virágoskert vagy zöldségeskert kialakítását. Tudnunk kell, hogy milyen növény mellé mit ültessünk ahhoz, hogy az védje a másikat és elűzze a kártevőket. Tisztában kell lennünk azzal, hogy mit lehet árnyékosabb, szárazabb, hűvösebb vagy félárnyékos helyre ültetni. A kertjeink nem forró, napsütötte területeire is tehetünk méhhoteleket, rovarhoteleket. Telepíthetünk etetőket a kiskertbe, a házak környékére. Kis kerti tavakat alakíthatunk ki – a madarak is nagyon szeretik, és jönnek nyáron inni. Ássunk ágyásokat és ültessünk virágokat, mert az egy pici mosolyt csal a lelkünkbe, és gyerekeinkkel is közösen végezhetjük.Vethetünk fűszernövényeket, futónövényeket, füvesítsünk, ahol csak lehet. A tizenkettedik kerületben több helyen is virágszigeteket alakítottunk ki Sipos Gazda Magkeverékével.
Egy nagy fokú lelki kultúra és intelligencia kell ahhoz, hogy eggyé tudjunk válni a természettel, és ne tapossuk le a virágágyást, ne engedjük bele a kutyát. A faültetés most népszerű, de azokat sem tehetjük mindenhova. Az is egy élőlény, amiért felelősséget kell vállalni. Szerintem a legszebb élőlények a fák. Amikor kimegyek a nagyszülői tanyába, átölelem a százhatvan éves eperfát. Megkérem, hogy szóljon hozzám. Csendben maradok, és egyszer csak megszólal egy feketerigó, ami benne fészkel. A fa maga a történelem, a talajból, a környezetünkből üzen. Évgyűrűk, amelyek bennük vannak, mutatják, hogy mennyi és milyen hatású eseményeket élhettek át. A fa mindenhol jelen van az életünkben. Ott van a papírban, az asztalban, oltárokat építenek belőle. A természetközeli népeknél nagy tisztelet övezi őket. A gravitációval szemben, az ég felé törnek fel. Lemennek a talajba és összeköttetésben állnak a fentiekkel – egy hatalmas energiaáramlás teljessége.
Olvass tovább!
