Mario több mint 10 éve érkezett Magyarországra, de nem él itt állandó jelleggel, időről időre visszautazik Olaszországba. Idén azonban a vírushelyzet másként hozta.
Mi jut eszedbe először a magyar karácsonyról?
A magyar karácsonyi hagyományokhoz én leginkább a gasztronómián, az ételeken keresztül kötődöm. Nagyon szeretem a süteményeket, rendkívül érdekes látni, ahogyan az igazi házi bejgli készül. Többször is volt lehetőségem arra, hogy testközelből végignézzem: olyan, mint egy rituálé. Magam is készülök arra, hogy egyszer megpróbáljam elkészíteni, de nagyon bonyolultnak tűnik. Elképesztően gazdag, ami az alapanyagokat illeti.
Egy sütemény gazdagságából lehet érezni a hely hagyományait is. Én Szardíniáról származom, és nekünk is vannak gazdag süteményeink, de nem olyanok, mint Magyarországon. Karácsonykor mi inkább egyszerű kekszeket készítünk, amiket citromhéjjal vagy gesztenyével ízesítünk.
Szereted a tipikus magyar ünnepi menüt?
Tudom, hogy például a halászlé hagyományos magyar karácsonyi étel, de még sosem kóstoltam. Imádom viszont a hortobágyi húsos palacsintát és a rántott csirkét. Egyszer egy helyen rántott (!) hortobágyi palacsintát készítettek nekem. Úgy ettem, mintha nem lenne holnap, 7 vagy 8 darabot megettem, majdnem meghaltam a végén! (Nevet.) A rántott csirkét pedig azért szeretem, mert itt Magyarországon nagyon finom a bundája. Máshogy készítik a panírt, mint az olaszok. Mi először tojásba mártjuk a húst, aztán a zsemlemorzsába. A magyarok viszont először lisztbe forgatják, és csak azután jön a tojás és a morzsa. Ezt elmondtam édesanyámnak, aki először teljesen ki volt akadva, hogy miért van szükség a lisztre, de aztán meggyőztem, hogy próbáljuk ki. Persze iszonyú finom lett, anyukámnak is nagyon ízlett, de ezt semmi pénzért nem vallotta volna be! (Nevet.)
Mi a legfurcsább magyar karácsonyi étel?
A karácsonyi vásárokban szokott lenni véres hurka. Nálunk Olaszországban is hagyományos étel a vér, például a birkáé, de nem ebben az időszakban eszik, hanem tavasszal. Úgyhogy nekem valahogy nem áll össze, hogy lehet bármilyen véres ételt enni éppen karácsonykor.
Olaszországban is olyan sokat esznek ilyenkor, mint nálunk?
December 25-én már reggel 9-kor kezdődik az őrület. Indul a főzés, 10-11 körül már mindenki jóllakott, de aztán 12-kor jön az ebéd, ami délután 5-6-ig is eltart. És van vacsora is. Ez olyan, mint az autózás: addig mész, amíg tele van a tank. Amikor elfogyott a kaja, hazamegyünk. (Nevet.)
Mit szeretsz a legjobban a magyar karácsonyban?
Azt, hogy már december 24-én elkezdődik. Olaszországban 24-én még mindenki ajándékok után rohangál, és csak 25-én kezdődik ünneplés.
Mi hiányzik az olasz karácsonyból?
A két legtipikusabb olasz karácsonyi sütemény, a panettone és a pandoro szerencsére már Magyarországon is mindenhol kapható. Egyébként ezeket az olaszok sem házilag készítik, hanem a pékségből frissen, vagy boltból csomagoltan veszik, mivel az előállításuk nagyon időigényes, akár több napig is eltarthat a hosszú kelesztési idő miatt.
A panettone mazsolával vagy aszalt gyümölcsökkel van töltve, és azonnal fogyasztható. A pandoro („arany kenyér”) viszont töltelék nélküli, és egy kicsit meg kell melegíteni, hogy igazán jó legyen, esetleg porcukorral is meg lehet szórni. Sokszor a dobozába tesznek is egy kis zacskó porcukrot. Nagyon fontos, hogy a panettone-ra viszont soha nem szabad porcukrot tenni! Ez olyan dolog, mint ebéd után cappuccinót inni: szigorúan tilos!
Mi a legviccesebb karácsonyi élményed?
Ez még a gyerekkoromhoz kötődik és Olaszországhoz. Mindig új ruhát vettünk karácsonyra. Hiába volt elegáns ruhánk, karácsonykor az nem volt jó, egy teljesen új szett kellett. Vicces volt látni édesanyámat és a nővéreit, ahogy gyönyörűen fel voltak öltözve, miközben az új ruhájukat eltakarta a kötény, hiszen egész nap főztek. Olyan volt, mint egy színházi előadás vagy divatbemutató. Sürögtek-forogtak a konyhában, közben meg a szép új ruhájukba beleivódott a hal- és a fokhagymaszag, egy óra után pedig már tele voltak a rájuk fröccsent paradicsomszósszal. (Nevet.) Ez az egész persze arról szólt, hogy bókokat kapjanak. Muszáj volt nekik bókolni!
