Ahogy arról már korábbi cikkünkben írtunk, ebben a sorozatban Az illem. Utmutató a művelt társaséletben. című, 1880-ban kiadott, kifejezetten nőknek írt könyvből hozunk el néhány részletet. Az első részben az öltözködésen és a divaton volt a hangsúly, most viszont tovább hajózunk a pikánsabb témák felé… Már amennyire pikánsnak lehet nevezi a 19. századi udvarlási szokásokat.
Arra érdemes felkészülni, hogy míg az 1800-as évek divattanácsain el-el lehetett nevetgélni, a következő szabályok olvasásakor már könnyen ökölbe tud szorulni az ember keze. Tiszta sor, hogy 1880-ban a maihoz képest egészen más idők jártak, mégis extrém dühitő – számomra legalábbis –, hogy egy ilyen illemkönyv megírásával pont egy nő erősített rá még jobban a nőket súlytó igazságtalan – és sokszor egészen nevetséges – kettős mércére.
Az első részt olvastad már?
Hátranézni tilos, mert még a végén félre értik
„A finom nevelésű hölgy igénytelen egyszerűséggel fog az utcán járni, öltözete minden feltünést kerülő, de elegáns lesz, magatartása fesztelen, de a mellett nyugodt. Utcán hangosan beszélni vagy kacagni, a kezekkel hadarázni rendkívül helytelen dolog. Jól nevelt emberek úgy kerülik a feltűnést, mint a járványt, főkép pedig az utcán és nyilvános helyeken. A jól nevelt nő, legyen az fiatal vagy idős, soha, semmi szín alatt sem néz hátra az utcán. Ez a rossz nevelés netovábbja s oly gyanúba keverheti az illetőt, mely a legnagyobb szemtelenségekre adhatna okot az arra járó férfiak részéről.”
A csaj nem jár egyedül
„Fiatal leány, ha csak lehető, soha se menjen egyedül, hanem édes anyja vagy valamely más tisztességes nő kíséretében. Nálunk gyakori eset, hogy a leányokat holmi szolgálóval, cseléddel bocsátják az utcára, azon hiszemben, hogy ezzel eleget tettek azon szabálynak – hogy a leány nem járhat egyedül. Mi azt tartjuk, hogy egy tisztességes, jól nevelt leány, ha egyszer nem lehet máskép, inkább járhat egyedül, mintsem ilyen kisérettel.”
Csak akkor randizz, ha házasodni akarsz
„Jóravaló fiatal ember soha sem udvarol komolyan olyan fiatal leánynak, kit nincs szándékában nőül venni. Sőt, ha van is komoly szándék, nem lép fel határozottan, míg illetékes forrásból ki nem tudta, a leány vagyoni körülményei s családi összeköttetései megfelelnek-e kívánalmainak. Mert az utólagos visszalépés mindig mélyen sértő úgy a leányra, mint annak családjára nézve s a fiatal embert sem emeli a közvéleményben az, ha kitudódik felőle, hogy egy leányt udvarlásával kompromittált és azután ott hagyott, mert hozománya csekélyebb volt, mint gondolta.”
Ha nincs pénzed, inkább ne is próbálkozz
„Egy családalapításra több kell, mint kölcsönös szerelem. A férfinak tisztában kell lennie azzal, mennyire van szüksége, hogy nem csak feleséget – de egy egész családot, társadalmi állásához mérten, tisztességesen fenntarthasson, s ha saját keresetéből nem telik, vagy ne házasodjék meg, vagy pedig igyekezzék olyan leányt elvenni, kinek hozománya pótolhatja a hiányzó összeget. Távol vagyunk attól, hogy a gazdag parthiekat hajhászó semmittevők pártját fogjuk, kik nejök vagyonából akarnak élősködni; azonban másrészt meg ép oly távol vagyunk egy szerény jövedelmű fiatal ember kárhoztatásától, ki nem közeledik oly leányhoz (ha különben vonzalmat is érez hozzá), ki vagyontalan. Sőt többet mondunk, a legmagasabb fokú önzésnek nevezzük azon látszólagos önzéstelenséget, midőn két vagyontalan ember összekel, ki azután képtelen a családfők kötelességeinek megfelelni s gyermekeiket nem részesíthetik sem a kellő testi, sem a szükséges szellemi nevelésben.”
Eljegyzés után a nőnek otthon a helye
„Jól nevelt lány csak akkor fogadja el az udvarlást, ha a fiatal emberhez vonzódik. A szülék is csak azon esetben tűrik a bizalmasabb közeledést, ha a kérőt elfogadni szándékoznak. A kérő elfogadása esetében megtörténik a jegyváltás. Az eljegyzés után a leányos ház megszűnik nyilt ház lenni. A fogadási napok megszűnnek s a leány sem jár többé a világba, ha csak a vőlegény nem kívánja.”
Csak semmi huncutkodás
„Az esküvő napjának közeledtével az anya egyedűl is hagyhatja olykor a fiatal párt, de mindig nyitott ajtók mellett.”
Hiszen a nő legnagyobb erénye az érintetlensége…
„A vőlegény, a milyen figyelmes legyen menyasszonya iránt, társaságban tartózkodik minden szerelmeskedéstől. Mátkapárok, melyek társaságban ölelkeznek, csókolódznak, csakis visszatetszést, sőt botrányt idéznek elő. A leány is jól teszi, ha vőlegényének nem enged meg efféle szabadságot, mert az ilyen fesztelen és szemérmet nem ismerő áradozások nem csak illetlenek, de tönkreteszik az illusiót s eloszlatják az érintetlenség ama fényes sugárkörét, mely a gyöngéd érzelmű, finom tapintatú nőket nemcsak az esküvőig, de azon túl is környezi.”
A nő inkább ássa el magát szégyenében
„Ha a parthieból az eljegyzés után nem lesz semmi, legjobb, ha a leány pár hónapra elutazik.”
A mom shaming egy egészen új szintje
„A nő, aki anya készül lenni, várandósága utolsó hónapjaiban nem jár többé a világba. Azok a nők, kik ily állapotban még bálokon s nyilvános mulatságokon is megjelennek, igen felületes, világias hajlamokról tesznek tanúságot, s vajmi gyakran két életet veszélyeztetnek vigyázatlan könnyelműségük által. A corect eljárás ezen idő alatt, mint fentemlítettük, a teljes visszavonulás a világtól, melyhez természetesen a rokonság és intim baráti körök nem számíttatnak.”
Nesze neked gyermekágyi időszak
„A fiatal anya rendesen bizalmas ismerőseit már egy hét, nagyvilági ismerőseit két-három hét múlva fogadja, azonban a hónap folyamán okvetlenül látogatást kell nála tenni.”
Legyél te is Katalin hercegné
„A fiatal anya elegáns pongyolában, csipkefőkötőben, a chaise longue-on pihenve fogadja látogatóit. A gyermek bölcsője mellette áll.”
Még ha nem is úgy gondolják…
„A látogatóknak a »baby«ról természetesen azt kell állítaniuk, hogy a legszebb és legnagyobb, mit valaha láttak.”
Fotó: Getty Images
