Az emberiség története során nem volt olyan időszak, amikor így vagy úgy ne nyomasztották volna a nőket a gyerekszüléssel. A ketyegő női biológiai óra gondolata viszont egyáltalán nem olyan régi találmány: a kifejezést 1978-ban egy Richard Cohen nevű újságíró alkotta meg A karrierista nők ketyegő biológiai órája című, meglehetősen szexista cikkében. Cohen úgy írt az anyaságról, mintha az lenne minden egyes nő életében a legfontosabb elérendő cél, ezt a bizonyos biológiai órát pedig csak és kizárólag a nők termékenységével kapcsolatban emlegette. Karrierista férfiakról, férfi fertilitásról és apaságról egy szót sem ejtett. Cohen egyébként nem volt orvos, sem kutató, és az általa életre hívott nyomasztó metaforának sem volt semmiféle tudományos megalapozottsága. A cikke egy tisztán feministaellenes írás volt, ami tökéletesen illeszkedett a korabeli nőjogi mozgalmak eredményei miatt egyre erősödő antifeminista backlashbe. (Az antifeminista backlash egy olyan ellenreakció, ami megpróbálja visszahelyezni a nőket hagyományos szerepeikbe.)
Az 1970-es évek Amerikája a nők szempontjából egy nagyon is fontos évtized volt. A feminizmus második hulláma egyre több eredményt ért el: a nők végre nagy számban jelenhettek meg a munkaerőpiacon, és tovább küzdöttek azért, hogy a férfiakkal egyenlő béreket kaphassanak, de központi témává vált a saját testükhöz való joguk is, megjelentek az első hormonális fogamzásgátlók, valamint legalizálták az abortuszt. A nők előtt már nem csak egyfajta életút állt, a családalapítás mellett – vagy éppen helyett – dolgozni kezdhettek, megvalósíthatták saját magukat és vágyaikat. Ez a drasztikus változás nem is maradt következmények nélkül: mivel a tanulás és a munka miatt már nem a minél korábbi házasság és gyerekszülés volt a nők prioritása, egyre később kezdtek férjhez menni, és egyre később vágtak bele a családalapításba.
A nők fene nagy szabadsága értelemszerűen nem nyerte el mindenki tetszését, az antifemisita mozgalomnak pedig nagyon is kapóra jött a ketyegő biológiai óra fogalma. Végre itt volt a bizonyíték, amire hivatkozva ismét a szüléssel lehetett nyomasztani a nőket. A gyerekvállalásról úgy kezdtek el beszélni, mintha az csak és kizárólag a nőkön múlna, csak az ő felelősségük lenne, és bátran lehetett shamingelni azokat a felelőtlen karrierista antianyákat, akik nem hallgatva a testükre és a természet hívószavára, a férfiakkal kezdtek el versenyezni a munkaerőpiacon. A kifejezés pillanatok alatt a mainstream kultúra részévé vált, és olyan mélyen beívódott, hogy a mai napig nem is tudott onnan kikopni.
A bűvös 35 év, és ami mögötte van
A nők ketyegő biológiai órájához szorosan hozzákapcsolódik a bűvös 35 éves kor mítosza. Ez a bizonyos 35 éves kor hosszú ideje már úgy tornyosul a nők feje fölé, mint valami fenyegető sötét felhő. Figyelmeztetések, jótanácsok folynak a csapból is, egy kis nyomasztással, valamint megszégyenítéssel megspékelve, és ha nem is olyan explicit módon, mint 50 évvel ezelőtt, de az üzenet ma is ugyanaz: a gyerekvállalás a nő felelőssége, akinek minden erejével arra kell törekednie, hogy még 35 éves kora előtt kinyomjon magából egy-két babát. 35 éves kor után ugyanis bezár a bazár, a nők termékenysége egyik pillanatról a másikra a béka feneke alá zuhan. A 35 felett szülő nőkre még a szakirodalom is úgy hivatkozik, mint akik már a – meglehetősen vészjóslóan hangzó – előrehaladott anyai korban vannak, és ez az a pont, ami után a terhességek – a baba és az anya egészségi állapotától függetlenül – automatikusan magas kockázatúvá vagy veszélyeztetetté válnak. A biológiát persze senki nem szeretné eltagadni, a petesejtek minősége az idő múlásával tényleg romlik. De a 35 éves korral kapcsolatos megszállottságnak valójában nem sok tudományos alapja van.
Ha női termékenységről és a hozzá kapcsolódó ijesztegetésről van szó, a média előszeretettel hivatkozik arra a 2004-ben, a Human Reproduction című folyóiratban megjelent statisztikára, ami szerint 35−39 éves korban minden harmadik nő meddőségtől szenved. Valljuk be, ez azért tényleg elég rosszul hangzik, ugye? De azt vajon tudod, hogy honnan származnak ezek az adatok? Az 1700-as évek Franciaországából. Igen, a kutatók megvizsgáltak egy csomó egyházi születési nyilvántartást egy olyan korból, ahol az emberek várható élettartama nagyjából 30 év körül volt, az így kapott eredményre pedig a média azóta is kritika nélkül hivatkozik. Bármilyen más területen egy ilyen módszert és vizsgálatot a társadalom valószínűleg hangosan kiröhögött volna, ám ennek a tanulmánynak az adatai nagyon is kapóra jöttek a nők nyomasztásához.
Pedig ha jobban körülnézünk, láthatjuk, hogy léteznek ezen a területen sokkal modernebb kutatások is, amiknek az eredményei ráadásul egészen más színben tüntetik fel ezt a rettegett 35 éves kort. Egy, az Obstetrics & Gynecology című szaklapban 2004-ben publikált tanulmányban 770 európai nőt vizsgáltak meg, és megállapították, hogy heti minimum két alkalom szex mellett a 35–39 éves nők 82 százaléka egy éven belül teherbe tudott esni, míg a 27–34 éves nők 86 százaléka volt képes ugyanerre. A 20-as éveik végén és 30-as éveik elején a nők termékenysége tehát szinte azonos volt – ami már önmagában egy elég jó hír.
Egy másik, 2013-as kutatásban a Bostoni Egyetem 2820 dán nőt követett nyomon, és azt az eredményt kapták, hogy a részt vevő 35–40 éves nők 78 százaléka esett egy éven belül teherbe, szemben a 20–34 évesek 84 százalékával. Ezek a tudományos adatok mind azt mutatják, hogy a teherbeesés képessége a nők 40 éves koráig egyáltalán nem csökken látványosan. Jean M. Twenge pszichológusprofesszor – aki maga is 30 éves kora után szülte mind a három gyerekét, és aki régóta kutatja már a témát – néhány éve így beszélt a női termékenységre vonatkozó tudományos adatokról:
A nők nyomasztása és a babapánik nagy részt megkérdőjelezhető adatokon alapul.
A termékenység az életkor előrehaladtával csökken, de a csökkenés nem elég meredek ahhoz, hogy a nőket elriasszuk attól, hogy a 30-as éveik végén vállaljanak gyereket. A 35 éves életkorral kapcsolatos megszállottságunk ráadásul nemcsak tudománytalan, de még kifejezetten káros is lehet. Ahogy egy szülész-nőgyógyász nemrégiben a Slate magazin egyik cikkében írta: „Ez a gondolkodás csak stresszt okoz, és megbélyegzi a nőket. Az orvosok erre a megdönthetetlen beidegződésre hivatkozva irányítják tovább a pácienseiket, és küldik őket felesleges tesztekre és kezelésekre, csak azért, mert elmúltak 35 évesek. Ez pedig bizonyos esetekben több kárt okoz, mint amennyire hasznos.”
És hol vannak a férfiak?
Vajon kiket nem nyomaszt senki, kiket nem shamingel a társadalom, és kikre nem néz rossz szemmel, ha 35 éves korukban még nincs gyerekük? Igen, a férfiakat. A mai napig megdönthetetlenül tartja magát az emberek fejében az az elképzelés, miszerint a férfiaknak nincs biológiai órájuk, ezért hát ők bármilyen életkorban apává tudnak válni. A csúf igazság ezzel szemben az, hogy a spermiumok sem éppen nemesednek az idővel, sőt – a férfiak öregedésével a hímivarsejtjeik minősége is ugyanúgy romlik. Tanulmányok kimutatták, hogy az idősebb apáktól született csecsemőknél nagyobb valószínűséggel alakulnak ki egészségügyi, pszichiátriai és kognitív rendellenességek. És bár kevés szó esik róla, de valójában a meddőségi esetek nagy részében, egészen pontosan 50 százalékában a férfi a terméketlen. Ennek ellenére a harmincas éveikben járó férfiak valamilyen különös oknál fogva nem rettegnek attól, hogy nem tudnak majd gyereket nemzeni, és a spermájuk lefagyasztására sem épült fel egy teljes üzletág.
De természetesen én sem azt javaslom, hogy innentől kezdve kezdjük el nyomasztani és shamingelni a férfiakat is a gyerekvállalás kérdésével – sokkal inkább azt, hogy szakadjunk le végre a nőkről. Ha azt szeretnénk, hogy a nők minél előbb vágjanak bele a családalapításba, akkor biztosítsunk a számukra olyan körülményeket, ahol nemcsak megszülni könnyű a gyereket, hanem felnevelni is. Hiszen a gyerekvállalás nem egy pillanatra szól, hanem egy rendkívül összetett döntés, amely olyan tényezőktől is függ, mint például az egészségügy vagy az oktatás állapota, a gyerekellátási rendszer berendezkedése vagy éppen a munkaerőpiac helyzete. Ahelyett pedig, hogy a meddőség kapcsán továbbra is a nőket kiáltanánk ki bűnbaknak, érdemes lenne végre számon kérnünk például a műanyagipart. Kutatások szerint ugyanis összefüggés lehet a meddőségi ráta emelkedése és a között a tény között, hogy mi, emberek nagyjából egy bankkártyányi műanyagot eszünk meg minden egyes héten. A termékenység valójában egy bonyolult gépezet, amit több tényező is befolyásol, és mindenkinél máshogy működik.
A gyermekvállalásra nincs tökéletes életkor. Ha valaki még nem érzi magát rá késznek, nem szabad csak azért bevállalnia, mert a társadalom nyomasztja, és mert mindenhonnan azt hallja, hogy ketyeg a biológiai órája… Igaz, hogy fiatalabb korban a meddőségnek valamennyivel kisebb a rizikója, de egy ilyen horderőjű döntésnél azért érdemes lehet az élet egyéb aspektusait is figyelembe venni.
Források: The Atlantic, Psyshology Today, The Guardian Fotó: Getty Images
