A nők szüzességének a kérdése évezredek óta lázban tartja már az emberiséget, egyáltalán nem véletlenül: az ártatlanság körül kialakított kártékony kultusz a történelem során kiváló táptalajt biztosított ahhoz, hogy a nők önállósága és szexuális tudatossága felett a férfiak kontrollt szerezhessenek. De vajon miért fontos szempont még ma is a lányok esetében a szüzesség megőrzése, ha a fiúknál elvárás, akár dicsőség is, hogy korán tapasztalatot szerezzenek? Milyen negatív hatásai lehetnek ennek a szexuális kettős mércének? És mennyire élnek ezek az elvárások a mai fiatalokban? Nőügyek sorozatunk következő részében a női szüzesség témájáról Mészáros Grétával, a NANE munkatársával beszélgettünk.
Őrködés a lányok szüzessége felett
A női szüzesség kultusza nagyjából a patriarchális társadalommal és az apa ági öröklés kialakulásával egyidős. Az apasági tesztek feltalálása előtt kizárólag az anyák tudhatták biztosra, hogy az övék-e a gyerekük – hiszen értelemszerűen ők szülték meg a babát –, míg az apa kiléte egyáltalán nem volt ilyen egyértelmű. Az öröklés miatt viszont a férfiak mégiscsak szerettek volna biztosra menni, ekkor pattant ki a fejükből a zseniális ötlet: ha a lányokra a házasság előtt szüzességet kényszerítenek, nagyobb eséllyel biztosítható az apai ág vérvonalának folytonossággal. Magyarán, a férfiakat aggasztani kezdte az a lehetőség, hogy a feleségük zabigyereket hoz a világra, és idegen kézre száll a vagyon, ezért hát kontrollálni kezdték a nők szexualitását, és őrködni kezdtek a szüzességük felett. Ez a felállás lett a patriarchális rendszer alapja. Egy nő értéke és becsülete innentől kezdve szinte kizárólag a szexualitásától függött, aki, ha jót akart magának, valamint a családjának, akkor az esküvőig inkább rá sem nézett egyetlen férfira sem. Mindeközben a fiúk és a férfiak teljes nyugodalommal szexelhettek össze-vissza – például a bordélyházakban az úgynevezett rossz lányokkal – az esküvő előtt és után is, az ő hírnevüket az értéküket ugyanis és elvárások sokkal szélesebb skálája határozta meg.
Ez a felállás hosszú évszázadokon át tartotta magát a társadalomban, és csak a nők emancipációs törekvéseivel párhuzamosan kezdett el megváltozni. Miután a nők elkezdhettek tanulni, dolgozni, sőt örökölhettek is, a szüzességüknek sem volt már akkora jelentősége. Mára a nők szüzessége a legtöbb nyugati országban nagyjából teljesen elvesztette a státuszszimbólum jellegét, de a körülötte kialakult mítosz bizonyos formában továbbra is fennmaradt. Ott van például a slut shamingelés, ami jelenleg is a virágkorát éli. Az emberek azért ribancoznak le nőket és lányokat, mert szexuálisan „túlságosan is szabadosak”, magyarán nem úgy viselkednek, esetleg öltözködnek, ahogyan azt egy „tisztességes” szűzies nőtől elvárnák. A nők értékét és erkölcsösségét még ma, a modern 21. században is hajlamosak vagyunk a szexualitásukkal, vagy éppen a szexuális partnereik számával összekötni.
Szüzességi kultusz a 21. században
Bár a jelentőségéből veszített, a szüzességi kultusz a mai napig nem kopott ki teljesen a különféle kultúrákból. A nők szexulitását még a nyugati társadalmakban is hajlamosak kettős mércével mérni, bizonyos országokban pedig ennél is tovább mennek, és továbbra is elvárják, hogy a lányok érintetlenek maradjanak a házasság előtt. Virágzik a szüzességi kultusz például Egyiptomban és Szaúd-Arábiában, ezekben az államokban ma is létező gyakorlat, hogy a nászéjszakán használt lepedőn a férj vagy a család vércseppeket keresgéljen, hogy így állapítsák meg, vajon a lány valóban szűz volt-e az esküvő előtt. De Iránban, Afganisztánban, Törökországban és ugyancsak Egyiptomban a szüzességi vizsgálat egy ennél rosszabb változata is fennmaradt, itt a lányokat egy, a szűzhártya épségére irányuló, kötelező nőgyógyászati vizsgálatoknak vetik alá. Ez az a vizsgálat egyébként, amiről 2019-ben a T. I. nevű amerikai rapper is mesélt egy interjújában. A férfi először eldicsekedett a lánya szűzhártyájával, majd nagy büszkén azt is hozzátette, hogy ő maga szokta évente elkísérni a gyerekét erre a bizonyos szüzességtesztre.
Tisztasági bál Colorado Springsben, 2008-ban
A szüzességi tesztelés beteges gyakorlata tehát még a nyugati országokból sem kopott ki teljesen, sőt, az Egyesült Államokban még egy mozgalom is kialakult a tinilányok ártatlanságának megőrzésére. Az úgynevezett tisztasági mozgalom lényege, hogy tizenéves lányok egy szimbolikus esküvőn gyakorlatilag feleségül mennek a saját apjukhoz. A lányok fogadalmat tesznek a kedves apáknak, hogy szüzek maradnak a valódi házasságukig, cserébe pedig az apukák gyűrűt húznak a lányuk ujjára, és megígérik, hogy minden igyekezetükkel vigyázni fognak a erényeikre. Mindez már önmagában is elég rosszul hangzik, de kutatások szerint ennek a hagyománynak egy rakás nem várt negatív következménye is lehet. Vizsgálatok szerint a fogadalmat tevő tinilányok a szex tabusítása, valamint a szexuális életre valós felkészítés és felkészülés hiánya miatt sokkal nagyobb számban hajlamosak védekezés nélkül szexuális kapcsolatot létesíteni, így körükben nagyobb a nem kívánt terhesség és a szexuális úton terjedő betegségek előfordulásának aránya is. Valamint éppen amiatt, hogy a házasság előtti szexet valami szégyenletes dolognak tartják, ha ezeket a lányokat megerőszakolják, inkább hallgatnak róla, így aztán a gyógyulási folyamat is elmaradhat náluk.
A szüzességi fogadalom után apa és lánya egy fehér rózsát helyeznek el a felállított kereszt tövében
A szüzesség tesztelése a szexuális erőszak egyik formája – ráadásul értelmetlen is
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2018-ban tette közzé azt a globális felhívását, amelyben kimondta, hogy véget kell vetni a szüzességi vizsgálat szükségtelen, gyakran fájdalmas, megalázó és traumatikus gyakorlatának. És ugyanígy korábban az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) is elítélte egyik állásfoglalásában a szűz lányok tesztelését, és kijelentette, hogy a vizsgálat a szexuális erőszak egyik formája. Mindezek után az már csak mellékes, hogy ezek a szüzességre irányuló vizsgálatok valójában teljesen értelmetlenek is. Egyrészt azért, mert egyáltalán nem törvényszerű, hogy egy nő az első szex alkalmával vérezzen (hiába is keresgélnek vércseppeket a lepedőn), másfelől pedig, mert a szűzhártya valójában nem úgy működik, ahogy azt az emberek elképzelik. Egyáltalán nem biztos, hogy a behatolás tényleg átszakítja ezt szövetet, gyakran megesik, hogy csak megnyújtja vagy nem zavarja. De az is előfordulhat, hogy jóval az első szexuális élmény előtt megsérül, például egy edzés, orvosi vizsgálat, egyéb testi sérülés, esetleg maszturbálás következtében. Magyarán a szűzhártya épsége nem bizonyítja a szüzességet.
A szexszel kapcsolatos tévhitek is csak rontják a helyzetet
A női szexualitáshoz meglepően sok tévhit is kapcsolódik, amik csak tovább erősítik a szüzesség körül kialakult mítoszokat. A mai napig elég erősen él a az emberek fejében például az az elképzelés, miszerint a férfiaknak a szex nagyjából az oxigénhez hasonló szükséglet, míg a nőknek a nemükből fakadóan sokkal kisebb az étvágyuk. Az ilyen beidegződéseket nagyon nehéz felülírni, hiába cáfolta már meg őket jóideje a tudomány. Kutatások bizonyítják például, hogy az előbb említett tévhitet nem a biológia, hanem a társadalmi elvárások hívták életre, és hogy valójában nem a nem, sokkal inkább az egyéni igények függvénye, hogy ki milyen gyakorisággal kívánja a szexet.
Az ilyen típusú sztereotípiáknak egyébként nemcsak a lányok, hanem a fiúk szexualitására is károsak lehetnek: míg a lányokat a saját szexualitásuk egészséges megélésében korlátozzák, addig a a fiúktól állandó szexuális készenlétet és teljesítményt várnak el. Ennek pedig meg is van az eredménye. A rájuk telepedő elvárások miatt sokkal több fiú érez szorongást és szégyent a szüzessége kapcsán, mint lány.
Hazai tapasztalatok
Mészáros Gréta a NANE és a PATENT Egyesületek szervezésében rendszeresen tart erőszak-megelőző foglalkozásokat középiskolásoknak, így első kézből megtapasztalja azt is, hogy milyen szexualitással kapcsolatos elképzelések élnek a fiatalokban. A tapasztalatai pedig nem túl fényesek. Hiába a 21. század, a fejlett technika és a szuperfelvilágosult társadalom, a lányok szüzességét övező mítoszok és a szexualitásukat sújtó kettős mérce a mai napig erősen jelen vannak az iskolások mindennapjaiban.
„Van egy véleményvonalnak nevezett gyakorlat, amit el szoktunk vinni az iskolákba. Mondunk különféle, a társadalomban széles körben elterjedt gondolatokat, és a fiatalok eldönthetik, hogy mennyire értenek velük egyet. Az állításokat követő beszélgetés célja, hogy a résztvevők meg tudják kérdőjelezni az egyenlőtlenséget fenntartó társadalmi üzeneteket. Az egyik példamondat szerint a szüzesség egy ajándék, amit a lányok a megfelelő fiúnak adnak. Ezzel a gondolattal első reakcióként sok lány szokott egyetérteni.” Gréta szerint még mindig gyakori, hogy a lányok és nők szerepére a szexben úgy gondolunk, mint passzív résztvevőkére, akik odaadják magukat a partnernek. Sok lány nagyon fél is az első alkalomtól, mert azt hallja róla, hogy elkerülhetetlenül fájdalmas, olyasmi, amin „túl kell esni”, és érthető módon szeretnék, ha fájdalommentes és jó élményük lenne. A szüzesség ajándékként való felfogásában az a káros gondolat is ott él, hogy a lányok az első szexuális tapasztalatkor elveszítenek valamit, az ártatlanságukat, a tisztaságukat. Ennek megkérdőjelezését az sem segíti, hogy a hazai iskolai szexuális felvilágosítás leginkább az önmegtartóztatásra ösztönzi a diákokat. Felvilágosítás címszó alatt kapnak egy biológiai értelmezést a nemi szervekről, vagy egy nagyon pragmatista megközelítést a teherbeesésről, fogamzásgátlásról és a nemi betegségekről, miközben az olyan témákról, mint a saját testükkel, szexualitásukkal kapcsolatos bizonytalanságok, vágyak, érzések, határok, gyakran egyetlen szó sem esik.
A lányok szexualitását ráadásul már a középiskolás éveik alatt is súlyosan büntetni kezdi a környezetük. Míg Gréta tapasztalatai szerint a fiúk között kifejezetten cikinek számít, ha valakinek nincs szexuális élménye, addig a lányokat megszégyenítik érte, ha már tapasztaltak.
„A lányoknak nagyon sokszor egymásnak ellentmondó elvárásoknak kell megfelelniük. Szexinek és kívánatosnak kell lenniük a népszerűséghez és a kortárs csoporton belüli elfogadottsághoz, de közben önmegtartóztatónak és szemérmesnek, hogy ne kurvázzák le őket” – magyarázza Gréta, amihez még azt is érdemes hozzátenni, hogy az ördögi kör itt még nem áll meg. Hiszen tudjuk jól, hogy azoknak a lányoknak sem feltétlenül jó a megítélésük, akik megpróbálják teljesíteni a társadalmi elvárásokat, és megjelenésben szexik lesznek, de viselkedésben szűziesek. Őket nevezi majd a környezetük szűz kurvának. Egészen borzasztó, de valójában nincs jó választás, a lányokat és a nőket így is, úgy is meg fogja büntetni valamiért a társadalom.
Ahhoz, hogy a lányok és a fiúk szexualitását övező kettős mércét fel lehessen számolni, valószínűleg hosszú évekre van még szükség, már csak a téma kényes mivolta miatt is. Jelenleg az egész szocializációnkat átitatja ez a kettőség, ezt látjuk a filmekben, reklámokban, de még a családi szerepmintáinkban is.
A lányokba már kiskoruktól kezdve beleneveljük, hogy életük egyik legfontosabb feladata, hogy várjanak az egyetlenre, az igazira, a fehér lovon érkező hercegre, míg a fiúkról már babakorukban hajlamos úgy beszélni a környezetük, mint akikből egyszer majd oltári csajozógépek lesznek.
Pedig valószínűleg mindenkinek könnyebb lenne, ha végre elfogadnánk, hogy a szexuális partnerek száma nem függ össze az adott személy értékével vagy erkölcsi tartásával, és ha az elvárások és ítélkezések helyett a fiúkat és lányokat is egymás megbecsülésére és egymás határainak tiszteletben tartására tanítanánk.
Fotó: Gettyi Images
Hisztéria: egy diagnózis, amivel évszázadokig fegyelmezték a nőket
A hisztéria rendkívül homályos diagnózisát évezredeken keresztül húzták rá gyakorlatilag minden szokatlan és megmagyarázhatatlannak vélt női megnyilvánulásra – valamint használták fel arra, hogy visszaszerezzék a kontrollt az egyre inkább öntudatukra ébredő nők felett.
