Ha most hirtelen betoppannék a lakásodba, mit látnék?
Teljes rendet! Nálam teljesen fix ez mindig, tényleg nem csak szöveg a kötelező érvényű esti rendrakás. Egyszerűen jobban érzem magam és jól indul a napom, ha reggel már tiszta, rendezett otthon fogad.
Honnan jön a rendszerezés szeretete?
Otthon is ezt láttam, a szüleim is rendszerető emberek, de azóta felülmúltam még őket is ebben. Nagyon sok ilyen jellegű tartalmat fogyasztok, mindig tetszett a gondolat, hogy az, hogy a környezeted hogy néz ki, hogyan osztod be az idődet, hatással tud lenni az életre is.
Ők olvasták már a könyved?
Persze, már a szüleim is elolvasták a kötetet, nagyon büszkék rám és támogatnak mindenben. Most már én vagyok hatással rájuk rendszerezés terén, például nemrég a padlásrendszerezésbe is belefogtak. (Nevet.)
Mindig tudtad, hogy neked jobban megy a rendszerezés, mint másoknak?
Egy ideig azt gondoltam, hogy sok dolog, ami számomra adott, az mindenkinek az. Aztán a barátaim felhívták a figyelmem, hogy sokkal több feladat teljesítése fér bele az én napomba, mint az övékbe, és hogy sokkal hatékonyabban tudom fenntartani az általam kialakított rendszert.
Többször említetted már, hogy sokan túl pedánsnak, poroszosnak gondolnak. Hogyan küzdesz meg a negatív előítéletekkel?
Sajnos külső szemmel sokan úgy hiszik, nálam a rendszerezés központi kérdés, de ez nem így van, ez az egész már természetesen jön. Aki jobban megismer, az tudja, hogy szeretek spontán dolgokat csinálni. Azt gondolom, a kiegyensúlyozottságom része mindkét tulajdonságom.
Kiskoromban anyukám azt mondta mindig, hogy ha a fizikai terek rendben vannak, akkor a mentálisak is, ezért mindig elpakoltatott velem tanulás előtt. Egyetértesz azzal, hogy ez a két terület szoros kapcsolatban van?
Abszolút! A könyv egyik központi gondolata is ez. A rendetlenség figyelemelvonó: ha úgy ülök le dolgozni, hogy nincs rendben a fizikai környezetem, akárhova nézek, pluszfeladat jut eszembe, és nem tudok fókuszálni, szóval én nagyon hiszek a két terület egymásra hatásában.
Az elmúlt másfél év minden volt, csak nem rendezett és összeszedett. Te a karanténban is meg tudtad tartani a könyvben kifejtett lelki-fizikai rendet?
Nyilván ez az időszak sok kihívást rejtegetett számomra is. Eléggé a szokások, rutinok embere vagyok, így a megváltozott helyzethez alkalmazkodva újra kellett építenem a rendet. Ugyanakkor nekem nem volt hatalmas a változás, mert ezelőtt is otthonról dolgoztam, a „karanténéletet” igazából régóta élem. Már jó ideje home office-ozom, a magam főnöke vagyok, és éppen ezért talán jobban is tudok segíteni azoknak, akik most kerültek bele ebbe a helyzetbe.
De azért nálad is volt olyan, amikor minden praktika ellenére semmihez nem volt kedved?
Persze, volt nekem is mentális kimerülésem a karantén alatt. A koronavírus első hullámában úgy éreztem, most mindent megcsinálok, amit eddig halogattam, de aztán elveszett minden motivációm, azt éreztem, le fogok és ki fogok maradni mindenből. Ez persze hülyeség, mert mindenki hozzám hasonló helyzetbe került, nem volt miből kimaradni. Fel kellett ismernem, hogy lehet lassabban élni. Több időt foglalkozhattam az olvasással, kialakítottam egy otthoni edzésrutint, új hobbik után néztem…
Ha jól tudom, ez az első alkalom, hogy ilyen terjedelmű szöveget írtál. Hogy ment a munka?
Viszonylag jól ment, mert ez a téma nagyon fekszik nekem, csak úgy dőltek belőlem a szavak. Viszont a könyvírás egy része a karanténra csúszott, és voltak a motivációvesztéssel problémáim könyvírás terén is, volt, hogy leültem reggel a laptophoz és egy betűt nem tudtam leírni. Tavaly nyáron aztán, amikor kezdett újranyitni a világ, új impulzusok értek, és beindult az írás is. Élveztem a tematikát, és szerencsére volt sok támogató barátom is, akik előolvasták a szövegeimet és visszajelzéseket adtak.
A tematikából kiindulva biztosan jó kis munkamódszered volt az íráshoz, mit ajánlanál másoknak, ha van egy szívügyük, egy témájuk, amit szívesen megírnának, hogy kezdjenek neki?
Ami nekem a legjobban működött, az a Pomodoro-technika, erről a könyvben is írok részletesebben. Csak egy időzítő kell hozzá, én 20 perces intervallumokban szoktam dolgozni, amit 5 perc szünet követ, ilyenkor vizet iszom, megnyújtózom. De a 20 perc tényleg kemény, koncentrált munka, minden telefonozás, social media nélkül, ez a koncentrálási hossz még könnyen megugorható. Ha nincs is motivációm, csak az első 20 percet kell kibírni, aztán jön az összes többi magától, mert beszippant.
Nemcsak a szöveg szépen szerkesztett a kötetben, de gyönyörű a kivitelezés és a grafikák is. Fontos volt, hogy a könyv ne csak praktikus legyen, de mint esztétikus tárgy is megállja a helyét?
Mindenképpen szerettem volna, ha tükrözi a személyiségemet a kötet, és szerintem sikerült nagyon eltalálni! A fotósom Rizmajer Anti volt, akivel régóta dolgozom együtt, pont azt a világot adják át a könyvbe készült fotók, amit szerettem volna. Úgy gondolom, a grafikus is tökéletesen eltalálta a stílusomat, semmiképpen nem szerettem volna, hogy azt higgyék, képekkel, grafikákkal akarjuk kitölteni a könyv lapjait.
Most pedig játsszunk! Az első gondolataidra vagyok kíváncsi a következő szavakról:
… minimalizmus
A feleslegektől való megszabadulás.
… adományozás
Újrahasznosítás! Összefügg a minimalizmussal, mert ami számomra nem hasznos, az másnak még lehet az.
… takarítónő
Én vagyok!
… pizsiben dolgozni
Hú, nagyon távol áll tőlem, az az ember vagyok, aki úgy érzi magát naprakészen, ha felöltözik és kisminkeli magát akkor is, ha otthon, egyedül dolgozik.
… to do list
A napom lényege, célja.
… süti sütés
A hétvégém célja. (Nevet.)
… napi rutin
Kerete a napjaimnak.
… doomscrolling
Jaj! TikTok-videók pörgetése az Instagramon… – próbálom kerülni.
… pihenés
Egy jó könyv.
Június 9-én 17 órától biztonságos, szabadtéri könyvbemutatón találkozhatnak Fruzsival az olvasók. Beszélgetőtársa Szabados Ági lesz, további részletek ITT.
Fotó: Rizmajer Antal
