„Ritkán merjük megengedni magunknak, hogy megálljunk” – interjú Gergye Krisztiánnal

2021. június 02. |

A művészet befogadására szánt időnk egyre csökken, rohanunk az újabb és újabb benyomások felé. Gergye Krisztián Harangozó-díjas kortárs táncművész, rendező, koreográfus és festő új, Synesthesia című online performanszsorozatával ablakot nyit egy újfajta befogadás felé, kortárs magyar képzőművészek alkotásaival lép interakcióba. Beszélgettünk az új előadássorozat mellett a saját belső időnk fontosságáról, a festőművészetéről, a színházi dolgozók támogatásáról és jövőbeli projektjeiről is.

A performansz-sorozat címe Synesthesia. Mit jelent a szinesztézia fogalma, és hogyan jelenik meg az előadássorozatban?

A szinesztézia egy mentális jelenség, különböző színeket, érzeteket társít az ember egy-egy benyomáshoz, például egy szinesztetikus személynek a négyes szám piros színben jelenhet meg. Ez teljesen szubjektív jelenség, nem minden szinesztéziás ember rendelkezik ugyanolyan asszociációkkal, hanem mindenki a saját szinesztetikus helyzetével bír. A sorozatomhoz ez egy tökéletesen passzoló cím, mert én is egyfajta személyes módon, mozdulatokkal asszociálok az adott festményre.

gergye-krisztian-synesthesia-szinesztezia-kortars-magyar-tanc-tancmuveszet-muveszet-festeszet-online-performance-performansz-tarsulat-rendezo-koreografus-harangozo-dij

Szüts Miklós Őszi kép című festményével

Sokan egyre kevesebb időt szánnak a képek, fotók és képzőművészeti alkotások befogadására, jellemző módon a közösségi médiafelületeken csak fel-le görgetünk, alig néhány másodpercet szánva arra, amit látunk.

Igen, az online felületeken extrém módon van jelen ez a helyzet, de akár élő találkozás esetén is el-elfutunk egy remekmű előtt. Ezért tartottam fontosnak, hogy megpróbáljam felhívni a figyelmet egy adott kép befogadásához szükséges időre. Nagyon ritkán merjük megengedni magunknak, hogy megálljunk, szemlélődjünk, és magunkkal, illetve egy adott műalkotással az azt megérdemlő időben tudjunk benne lenni.

Talán ijesztő is lehet, ha hirtelen magunkkal egyedül kell lennünk, ha csak magunkra és az előttünk lévő műalkotásra koncentrálunk.

Ha nincs feladatunk, vagy azt gondoljuk, hogy nincs, és nem vagyunk benne a vérkeringésben, attól meg lehet rettenni. A pandémiás időszak erre is rávilágít, hogy van egy belső időnk, és jó lenne érezni, hogy mihez mennyi időre van szükségünk ahhoz, hogy valós, ne csak felszínes tapasztalást éljünk át. Közben én is egy pörgős ember vagyok, rendkívül szeretem az intenzitást, de a színházi életben is egyre inkább szűkül az az idő, amennyi alatt egy produkciót létrehozunk. Természetesen soha semmi nincsen kész, egy kész festmény is egy adott stáció, de ha ezeket a félkésznek nevezhető helyzeteket a maguk időtartamában és mélységében tudnánk felfedezni, akkor rögtön meg lehetne az út a továbbkeresésre is.

gergye-krisztian-synesthesia-szinesztezia-kortars-magyar-tanc-tancmuveszet-muveszet-festeszet-online-performance-performansz-tarsulat-rendezo-koreografus-harangozo-dij

Németh Ágnes Daimon című szobrával

Mi alapján választottad ki az alkotásokat a Synesthesiához?

Ismerem az alkotókat, például Vojnich Erzsébetnél kimondottan a Műterem 2. című képet kértem, de többnyire felteszem azt a kérdést, hogy a képzőművészek egy ilyen helyzetbe melyik képüket tudnák elképzelni. Általában izgalmasabb nekik, ha én választok. Amelyik képpel történik valamilyen valós viszony, amelyikbe belelátok kapcsolódási lehetőséget, amellett döntök.

A járvány alatt komolyabban visszatértél a festészethez, olyan tereket festesz, amelyek számodra valamilyen titkot rejtenek és egyfajta időkapuként szolgálnak. Mindig is érdekeltek a hasonló helyszínek, vagy a pandémia alatt felerősödött, hogy más világokba lépj át?

Mindig is érdekeltek ezek a furcsán elhagyatott helyek, én szinte festményként vagy akár színpadként látom őket, és megpróbálom beléjük helyezni magam. Nagyon fontosak ezek a helyszínek, mert az ember az emberségére rá tud kérdezni. Ezek ember alkotta tájak, nem a természet szépségei vonzanak, hanem az ember világba vetett helyzete, az otthagyott, de mégis az ember által gyártott tér érdekel. Ilyen szempontból még ezeken a tereken keresztül is az ember érdekel, ha nem is jelenik meg rajta.

A Független Előadó-Művészeti Szövetség Segélyalap kampányának egyik nagykövete voltál. Húsz olyan színházi háttérdolgozót támogattál a festményeid eladásával, akik a koronavírus járvány miatt nehezebb anyagi helyzetbe szorultak.

Ezt egy nagyon fontos kezdeményezésnek tartom. Minden egyes nagykövet kitalált magának egy saját kampányprogramot, ki lehetett tűzni bizonyos összeget, hogy mennyit szeretne az ember összegyűjteni. Egy nagy kihívás elé állítottam magamat, minden nap készítettem egy A3-as képet. Nagyon büszke voltam erre a projektre. Más formából a színházi dolgozók nem nagyon számíthatnak segítségre. Nyilván ezek nem akkora összegek, hogy életeket lehessen menteni belőlük, de maga a gesztus is fontos, hogy nem hagyjuk egymást egyedül. A figyelem és a segítségnek a minimális lehetősége is sok erőt adott ahhoz, hogy ezt a szörnyű időszakot át lehessen vészelni.

gergye-krisztian-synesthesia-szinesztezia-kortars-magyar-tanc-tancmuveszet-muveszet-festeszet-online-performance-performansz-tarsulat-rendezo-koreografus-harangozo-dij

Szűcs Attila Planking on a gastank című festményével

Az idén húsz éves Gergye Krisztián Társulata.

Igen, ezen mindig meglepődöm. (Nevet.)

Hogyan készültél fel arra, hogy egy teljesen új élethelyzetben, járványhelyzet alatt, az interneten és a közösségi médián keresztül létesíts kapcsolatot a közönséggel?

Nagyon sok példát és ellenpéldát láttam, hogy online rendszerben hogyan lehet megmutatkozni. A Synesthesia sorozatban láttam a lehetőséget, hogy valós mélységű dolgot tudok generálni. Fontos volt, hogy ne a színházi helyzetet próbáljam meg utánozni, hanem valóban az online térre készülő dolgot csináljak, de az előadóművészetben a legjobban tudjam kommunikálni magam. Nagyon büszke vagyok erre a sorozatra, remélem, élvezhető, és átadja azokat a dolgokat, amiket szeretnék.

Melyik alkotások következnek még a sorozatban?

Nagyon boldog vagyok, mert olyan nagynevű alkotók, mint Fehér László, Krajcsovics Éva, Németh Ágnes, Árvai György és Szűcs Attila is felajánlották már a képeiket. Hamarosan készülnek a további részek, valószínűleg fogom tudni tartani ezt a kéthetente friss akciótörténetet egy-egy műalkotással.

gergye-krisztian-synesthesia-szinesztezia-kortars-magyar-tanc-tancmuveszet-muveszet-festeszet-online-performance-performansz-tarsulat-rendezo-koreografus-harangozo-dij

Milyen más projekteket láthatunk tőled a jövőben?

Most nagyon készülök a Synesthesiának az élő verziójára, amit a Szentendrei Teátrummal és a Kőszegi Várszínházzal közösen hozunk létre a Ferenczy Múzeum szakmai támogatásával. A múzeum gyűjteménye mellett Kőszeg vonzáskörzetében dolgozó kortárs művészek alkotásai közül választjuk ki a képeket, és ezekre fogok reflektálni a nagyszerű táncossal, Nagy Csillával. Itt egy-egy képhez akár egy duett is elkészülhet. Egy társkiállítás mellett lesz a performansz, amelyben projektoros vetítésben jelennek meg a képek, és az eredeti alkotásokat egyfajta második felvonásként lehet utána megtekinteni. Számtalan lehetőség van ebben, azt gondolom, hogy kis befektetéssel is nagy eredményeket tudunk elérni. Remélhetőleg a Nemzeti Táncszínházban a két szólóm, a Levitáció és az Ahol a sötétség… is repertoárra kerül, illetve a nagy, szintén képzőművészeti ihletettségű darabom a Soharóza kórussal, A test emlékezete is újra színpadra fog kerülni.

Szerző: Pantócsik Adrienn Fotó: Gergye Krisztián Társulata

Olvass tovább!

Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra

Marina Maximilian: „Nem tudunk elfutni az érzelmeink elől” énekesnő

Marina Maximilian: „Nem tudunk elfutni az érzelmeink elől”