Bagi Renáta lassan háromgyerekes édesanya lesz, végzettsége szerint pszichológus, ám az utóbbi években a terápiás munka helyett leginkább a saját, natúr babakozmetikumokat gyártó márkáját építette. Nagyon fiatal, mindössze 30 éves volt, amikor a mellében rosszindulatú elváltozást találtak. Renátával az átélt traumáról, valamint arról beszélgettünk, milyen lehetőségei voltak a gyerekvállalásra a daganatos megbetegedése után.
Egy rák diagnózist sosem könnyű feldolgozni, de friss anyukaként talán még felkavaróbb lehetett. Ha jól tudom, akkor volt hat hónapos a második gyereked.
Igen, és éppen ezért többen is kérdezgették, hogy mennyire volt nehéz szembe nézni a betegséggel úgy, hogy ott voltak a gyerekek. Nyilvánvalóan nehezebb volt, hiszen a nyomás ilyenkor sokkal nagyobb, viszont én mindig azt szoktam mondani, hogy pont a gyerekek adtak számomra erőt és motivációt. Pont ő miattuk volt számomra egyértelmű, hogy ebből meg kell gyógyulni, nincs más lehetőség. Nem magamat féltettem, hanem őket, mert tudtam, hogy szükségük van rám.
Mit jósoltak az orvosok, amikor kiderült a betegséged?
Mivel szerencsére nagyon korán észrevettem a daganatot egy önvizsgálat során, és nagyon korán orvoshoz is mentem, a betegségem is még korai stádiumban volt. Az orvosok már kezdetektől fogva biztattak, nem beszéltek olyanról, hogy ez egy életveszélyes állapot lenne. Csak az volt kérdés, hogy milyen kezelésekre lesz szükségem.
Nagyon fiatal voltál, mindössze 30 éves. Volt a családodban hasonló eset? Eszedbe jutott bármikor is, hogy ilyesmi veled előfordulhat?
Abszolút nem, főleg azért nem, mert soha nem volt senkinek korábban a családban, tehát nem volt családi halmozódás. Genetikai tesztet is végeztünk, azt a bizonyos BRCA-vizsgálatot, hogy megnézzük van-e rá hajlamosító tényezőm, de a teszt is negatív volt. Valójában nem volt semmi értelmes magyarázat – főleg úgy, hogy azt mondják, hogy a szülés és szoptatás is csökkenti a mellrák kockázatát, és nekem ekkor már két gyerekem is volt, mindkettőt szoptattam. Semmi olyasmi nem volt az életmódomban, vagy a genetikámban, ami magyarázta volna a betegséget.
Milyen kezelésekkel és mennyi idő alatt tudta legyőzni?
Az én daganatom hormonérzékeny volt, és bár ez egy jól kezelhető típus, viszont olyan kezelést kaptam, ami a hormonrendszerem leállításával, az ösztrogéntermelés leállításával járt. Ez pedig azt jelentette, hogy 30 évesen a menopauzával is szembe kellett néznem. Voltak hőhullámaim, hangulatingadozásom, bőrszárazságom, minden tünetet produkáltam. De a kezelésnek köszönhetően már a három hónapos kontroll MRI-vizsgálatom negatív volt, azaz akkor már nem mutatott mellrákot. Kemoterápiát nem kaptam, de műtétekre még szükség volt, valamint sugárkezelésre is a műtétek után. A hormonkezelést két évig kellett folytatni, kellett volna tovább is, csak közben mondtam, hogy én még gyereket szeretnék.
Milyen műtéteken kellett átesned?
Összesen három műtétem volt, masztektómia. Kívülről ugyanúgy nézek ki, mint előtte, a mellállományom nagy részét távolították el.
Mit szóltak az orvosok, amikor mondtad, hogy a betegséged után gyereket szeretnél? Támogattak benne?
Az orvos azt mondta hogy lehetséges, csak elmondta, hogy szoptatni ezután már nem fogok tudni. De ekkor már volt két gyerekem, mindkettőjüket szoptattam, úgyhogy ezt nem éltem meg akkora tragédiának. Vannak már nagyon jó tápszerek, nem estem kétségbe. Ráadásul van egy olyan pozitívum is, hogy az emlőrákot követő szülés csökkenti a későbbi kiújulás kockázatát.
Kellett bármit is máshogy csinálnod a betegséged miatt a harmadik terhességednél?
Alapvetően nem. Most már nagyon a végén vagyok, még egy hónap van hátra a szülésig. Annyi lesz majd, hogy mivel nagyjából 10 százaléknyi mirigy maradt a mellemben, a szülés után adnak majd egy gyógyszert, ami leállítja az esetleges tejtermelést. Hogy ne gyulladjon be a mellem, és egyebek.
Nagyon fiatalan élted át ezt a traumát, megváltozott utána valamiben az életed?
Igen, nagyon. Azt gondolom, hogy akkor tudjuk igazán elfogadni a rossz dolgokat, ha tanulunk is belőlük. A betegségem után újra elkezdtem járni terápiára, hogy kicsit lelki, spirituális oldalról megérthessem, mi vezetett idáig. Mert úgy érzem, ez a betegség talán egy figyelmeztetés volt, hogy nézzek szembe bizonyos lelki tényezőkkel. És nekem pozitívumokat is hozott az életembe ez a betegség. Sokat javult az önmagamhoz, a testemhez való viszonyom, sok mindenben tudtam fejlődni.
Említetted, hogy egy hónap van még hátra a szülésig. Akkor nagy pocakkal fogsz előadni az MVM csütörtöki Future Talks elnevezésű eseményén?
Igen, de ez engem nem gátol. Egyébként is dolgoztam a terhességem alatt, és nagyon szívesen mondok igen, amikor jön egy ilyen felkérés.
Tudnál kicsit mesélni arról, hogy miről fogsz beszélni a rendezvényen?
Ez egy kerekasztal beszélgetés lesz, az MVM a napot az adatvédelem és az adataink jövője köré szervezte, ami egy egyre égetőbb kérdés lesz napjainkban. Én pszichológiai oldalról fogom megközelíteni a kérdést, hogy miért van például az, hogy nem vigyázunk eléggé a jelszavainkra és különböző adatainkra. Emlékszem, hogy gyerekkoromban, 20-25 évvel ezelőtt, amikor elutaztunk pár napra, inkább égve hagytuk a villanyt az előszobában, hogy azt higgyék otthon vagyunk. Az ilyen dolgokra jobban odafigyeltünk. Ma meg sok ember még be is tegeli az otthona helyszínét, fényképeket tesz ki a netre a házáról, ami miatt rengetegen tudhatják, ha például nem tartózkodnak otthon. Online valamiért nem érezzük a veszélyt.
Igen, és hasonlóan érzékeny téma lehet még a gyerekekhez kapcsolódó adatok, és az, hogy miként bánnak ezekkel a szülők online.
Abszolút. Ha belegondolunk, egyik szülő sem kezdené el idegeneknek mutogatni a gyereke kádban fürdő fotóját az utcán. Az ineternetre mégis kiraknak ilyen képeket, amit aztán a több ezer, vagy tízezer követő láthat. Sokkal több információt adunk ki magunkról és a gyerekeinkről online, mint amit offline megtennénk.
A modern világnak ezekre a kihívásaira szülőként hogyan lehet felkészülni? Te mint mindjárt háromgyerekes anyuka, mit tudsz tenni a gyerekeid biztonsága érdekében?
Az a baj, hogy a gyerekek még nem látják, nem érzik, hogy milyen következményeik lehetnek a tetteiknek. Nem látják, hogy abból, hogy TikTokra feltesznek egy videót, néhány év múlva, például egy állásinterjúnál, akár problémájuk is lehet. Ezeknek az összefüggéseknek a megértése még nem is elvárható egy gyerektől, de fontos, hogy beszélgessünk velük róla. Nem akarom a frászt hozni a gyerekeimre, nem akarom, hogy rettegjenek az internettől, de én is szoktam a 9 éves kislányommal beszélgetni arról, hogy miért osztunk vagy nem osztunk meg valamit a közösségi oldalakon. És hogy milyen hosszú távú következményei lehetnek a döntéseinknek. Tanítani kell őket, hogy megértsék, a tetteiknek következményei is vannak. Persze ezek a következmények nem mindig rosszak, de rosszul is elsülhetnek.
Ha szeretnél Bagi Renátával és más szakértőkkel, valamint hazai és külföldi sztárokkal találkozni, akkor nézd online a Future Talks-t november 18-án 18.00 órától a https://mvmfuturetalks.hu/hu oldalon.
Fotó: Hargitay Olivér
