Az őszinte szavaknál nincs fontosabb, és szerencsére a gyerekkorunk óta tanult és használt erőszakos kommunikációt némi tudatossággal igenis levetkőzhetjük – ezt állította a 2015-ben elhunyt amerikai klinikai pszichológus, aki szerint azzal, ha ezt megtesszük, szabad és szeretetteljes emberi kapcsolatokat alakíthatunk ki.
Sakál vagy zsiráf vagy?
Az EMK (azaz erőszakmentes kommunikáció) módszere a szemléltetés kedvéért gyakran alkalmazza ezt a két állatot a kommunikáció eltérő formáinak szimbólumaként. Míg előbbi az erőszakos beszédmód eszközeivel él, addig utóbbira az együttérzés jellemző. A zsiráf ugyanis szelíd, mégis erőteljes állat, ráadásul a szárazföldi emlősök közül neki van a legnagyobb szíve, hosszú nyakával pedig rálát a dolgokra, felderíti a mögöttes jelentéseket.
A „zsiráfnyelvben” a fő cél az érzelmek és a szükségletek felszínre hozatala. Ehhez őszinte önkifejezésre, valamint együttérző odafigyelésre van szükség: empátiára önmagunkkal és a másik féllel szemben. Alkalmazásával közelebb kerülhetünk önmagunkhoz és a többi emberhez is, emellett segít a félreértések tisztázásában és a konfliktushelyzetek megoldásában. A módszer alapfeltevése, hogy mindenki egyenrangú, egyszerre kell figyelembe vennünk a saját és mások igényeit. Nagy előnye, hogy olyankor is működik, ha a másik fél nem ismeri az EMK módszereit, elsajátításához pedig csak az alábbi négy alapelvet kell gyakorolnunk.
Megfigyelések
A kiindulási pont, hogy visszatükrözzük a szavak szintjén, hogy mi történt az adott szituációban. Rendkívül fontos az objektivitás, és hogy ne mossuk össze a megfigyelést a történtekről alkotott véleményünkkel, automatikus értelmezésünkkel. Lényeges még, hogy kerüljük az általánosításokat, az összehasonlítást, az ítéletalkotást, hogy beszédpartnerünk ne támadásként élje meg a mondandónkat. Ha például a párunk a héten több alkalommal is később ért haza az ígért időpontnál, ne azt mondjuk, hogy: „Soha nem vagy itt időben, olyan megbízhatatlan vagy, fikarcnyit sem törődsz velem!”. Hanem inkább valami ilyesmit: „A héten három napon is késtél.” Így partnerünk minősítése helyett csupán a tényekre szorítkozunk, és nem támadunk.
Érzések
Második lépésként fel kell tárnunk a megfigyeléssel kapcsolatos érzéseinket, azaz hogyan érintettek minket valójában a történtek. Csak olyan kifejezéseket használjunk, amelyek magunkra irányulnak, nincs közük a másik félhez, így kerüljük például az „elárult”, „becsapott” és hasonló szavakat. Fontos, hogy nincsenek helyes vagy helytelen érzések, mind a pozitívak, mind a negatívak a szükségleteink beteljesültségét vagy kielégítetlenségét jelzik. Az EMK a dühöt úgy értelmezi, mint amelynek a hátterében további érzések várnak felfedezésre, így ha a haragunk mögé nézünk, jobb megoldást találhatunk a problémánkra. Az előző példát tekintve úgy folytathatnánk mondandónkat: „Emiatt nagyon csalódott vagyok, bizonytalannak és magányosnak érzem magam.” Ahelyett, hogy csupán azt közölnénk: „Szörnyen dühös vagyok!”
Szükségletek
Az érzéseink minden esetben a szükségleteinkre vezethetők vissza. Ahogyan fizikai szükségleteink, úgy lelki szükségleteink is vannak. Szeretet, bizalom, elismertség, tisztelet, figyelem, őszinteség, szabadság – csak néhány alapvető igény a végtelen listából. Ha megismerjük saját és társunk szükségleteit, empátiával tudunk egymás felé fordulni, és könnyebben juthatunk megegyezésre. Az EMK szerint mindkét fél szükséglete egyformán fontos, de elsődleges felelőssége mindenkinek a sajátja iránt van, így senki sem várhatja pusztán a másiktól a szükségleteinek kielégítését. A késős szituációnak ebben a fázisban elmondhatjuk a párunknak, hogy szükségünk van a biztonságra, az őszinteségre és a bizalomra.
Kérések
Az érzéseink és a szükségleteink megfogalmazása után, tisztán látva a helyzetet, megfogalmazhatunk egy kérést is, amely mellőz minden követelést és parancsot. Ez irányulhat közös megoldásra, vagy csak a partnerünkre, figyelnünk kell azonban arra, hogy a társunknak lehetősége legyen a kitérésre vagy az elutasításra, ne szorítsuk őt sarokba. A kérés legyen reálisan teljesíthető, és ügyeljünk rá, hogy pozitívan fogalmazzuk meg. Azt mondjuk, mit csináljon a másik, ahelyett, hogy mit ne. Így tehát, a példánál maradva, ne mondjuk olyanokat, mint: „Mostantól időben itt vagy, különben elválunk!” Esetleg: „Többet ne merj elkésni!” Inkább fogalmazzunk ehhez hasonlóan: „Kérlek, a jövőben próbálj figyelni rá, hogy időben hazaérj. Sokat jelentene nekem.”
„Csupán” négy pont, azonban a zsigeri alkalmazáshoz rengeteg időre és türelemre van szükség. Kezdetben már az is sokat számít, ha felismerjük, mikor kommunikálunk sakálnyelven, és mikor zsiráfként, és ezzel egyre inkább tudatosítjuk a nyelvhasználatunk erejét. Ráadásul hosszú távon az együttérző beszédmód által nem csak a kommunikációs készségeink és az érzelmi intelligenciánk fog fejlődni, hanem saját magunkról is többet tudhatunk meg.
Szerző: Jurasits Jázmin Andrea, Fotó: Unsplash
Olvass tovább!
