A beszélgetés az, ami segít kapcsolódni minket egy másik emberrel, ám gyakran leragadunk az udvariassági csevely szintjén, amikor idegenekkel elegyedünk szóba, mert nem gondoljuk, hogy a másik embert érdekelheti, hogy élünk és teljesen tévesen azt hisszük, hogy kínos lenne és kevésbé élvezetes egy mélyebb beszélgetés ilyen helyzetben, mint ami a valóság.
„A kapcsolódás, ha valóban van jelentősége, boldogabbá teszi az embereket, ugyanakkor gyakran vonakodunk mélyebb beszélgetésbe kezdeni olyanokkal, akiket nem ismerünk – mutaott rá Nicholas Epley, a Chicagói Egyetem üzleti karának viselkedéstudomány professzora, a tanulmány egyik szerzője. –Emiatt egy érdekes társasági ellentmondásban ragadunk: ha a kapcsolódás másokkal egy mélyebb, jelentőségteljesebb módon növeli a jóllétünket, miért nem tesszük ezt gyakrabban a mindennapokban?”
A kérdés megválaszolásához Epley és kollégái egy tizenkét részből álló kísérletsorozatot terveztek, melybe több mint 1800 résztvevőt vontak be. A kutatók megkérték a párokba rendezett embereket – többnyire egymásnak teljesen idegen személyeket –, hogy beszélgessenek relatíve mély, személyes témákról, illetve semmiségekről. Egy másik kísérletben a kutatók maguk adtak ilyen témákat az önként vállalkozó alanyoknak. Az udvarisassági csevely körébe tartozó témák voltak például a tévéműsor és az időjárás, a mélyebb rétegeket érintő kérdések között pedig olyan felvetések szerepeltek, mint például „mikor sírt legutóbb mások előtt?”, vagy „ha lenne egy kristálygömbje, ami megmondja az igazságot rólunk, az életünkről, a jövőről vagy bármi másról, mit szeretne tudni?”.
A beszélgetések előtt a résztvevőknek meg kellett becsülniük, mennyire lesz vajon kínos a társalgás szerintük, mennyire tudnak kapcsolódni a beszélgetőtárshoz és mennyire élvezik majd a beszélgetést. Ezt az értékelést a beszélgetések után is meg kellett tenniük.
Általánosságban kiderült, hogy mind a mély, mind a felszínes csevegés sokkal kevésbé kínos és sokkal jobb érzés, sokkal nagyobb öröm a résztvevőknek, mint azt várták. Ez a hatás még erősebb volt mélyebb témájú beszélgetéseknél.
Ha a mélyebb beszélgetés mindenkinek jobb és a résztvevők a kísérlet után azt mondták, mindenképp ilyen társalgásokat szeretnének, akkor miért nem teszünk így gyakrabban? A kutatók sejtése szerint ennek hátterében az állhat, hogy az emberek alábecsülik a másik ember érdeklődését az érzéseik és gondolataik iránt. A kísérletben ugyanis kivétel nélkül azt gondolták a vizsgálatok előtt, hogy a másik embert sokkal kevésbé érdekli majd, mi van a másikkal. „Az emberek azt hiszik, hogy ha valami személyeset árulnak el magukról, a másik fél részéről hallgatás és üres tekintet lesz a válasz. Ennek ellenkezője csak úgy derülhet ki, ha valóban beszélgetünk a másikkal” – mondta Epley.
„Az ember egy erősen szociális lény, folyamatos kommunikációra törekszik a másik emberekkel. Ha elárulunk magunkról valami fontosat, cserébe valami fontosat kapunk vissza, ami egy sokkal mélyebb beszélgetés kialakulásához vezet.”
Forrás: Science Daily Fotó: Getty Images
