77 év után kiderült, ki árulhatta el Anne Frankot és családját

2022. január 21. |

Úgy tűnik, kiderült, ki adhatta ki Anne Frankot és családját a második világháború alatt, saját rokonait mentve.

Egy döglött aktákra specializálódott korábbi FBI-ügynök eredt Anne Frank és családja ügyének nyomába, hogy kiderítse, ki lehetett az a személy, aki elárulta a náciknak a rejtekhelyüket. Hat év kutatómunka után az 1950-ben elhunyt Arnold van den Bergh zsidó jegyzőt jelölte meg árulóként a nyomozó, akit az Otto Frank által kapott névtelen üzenet vezetett nyomra. Anne Frank édesapja, aki túlélte a második világháborút, akkor kapta a levelet, amikor a felszabadulás után visszatért Amszterdamba. 

A névtelen üzenet szerint Van den Bergh adta fel a náciknak a Frank családot és árulta el rejtekhelyüket, más címekkel együtt. Van den Bergh a zsidó önkormányzat jegyzője volt, amit a németek neveztek ki, és fenyegetéssel vették rá a tagokat arra, hogy másokat feljelentsenek. A Betrayal of Anne Frank című dokumentumfilmben és hasonló című könyvben tárja fel a részleteket Rosemary Sullivan, aki Vince Pankoke volt FBI-ügynökkel és csapatával dolgozott együtt Anne Frank rejtélyének felgöngyölítésében. 

anne-frank-arulo

Pankoke rájött, hogy Van den Bergh nem zsidónak vallotta magát, majd egy üzleti megbeszélésen azt mondta magáról, hogy zsidó. Ez azt sugallta a nyomozóknak, hogy a nácik által kinevezett jegyző – aki többek között Hermann Göringgel is együttműködött – a rejtekhelyek címét egyfajta életbiztosításként használta a saját maga és családja számára. Sem őt, sem a lányát nem deportálták a nácik haláltáboraiba. 

Anne Frank és családja két évig rejtőzött a raktárban kialakított búvóhelyén Amszterdamban, mielőtt 1944. augusztus 4-én őt, édesapját, édesanyát, Edithet és nővérét, Margot-t el nem vitték. Anne Frank először a Westerbork átmeneti táborba, majd onnan Auschwitzba került, mielőtt elvitték volna Bergen-Belsenbe, ahol 1945. februárjában, 15 éves korában halt meg – feltehetően tífuszban. A naplója, melyet azóta számtalan nyelven kiadtak, a búvóhelyükön töltött napjaikat írta le az 1942. és 1944. augusztus 1. közötti időszakban. 

Számos nyomozást folytattak korábban is, hogy megoldják a rejtélyt, vajon ki adta fel a családot a náciknak. Otto Frank, aki 1980-ban halt meg, erősen gyanította, ki lehetett az áruló, ám soha nem fedte fel a nyilvánosságnak. 

Sok-sok évvel a háború után egy újságírónak azt mondta, a zsidó közösség egy tagja árulta el őket. Miep Gies egyike azoknak az embereknek, akik a családot segítették, egy amerikai előadáson 1994-ben elejtette, hogy az áruló 1960-ban halt meg. 

Két rendőri nyomozást folytattak, az egyiket 1947-ben, a másikat 1963-ban. A második nyomozás detektívjének fia, Arend van Helden bocsátotta az írógéppel készült névtelen levelet az FBI-nyomozóknak. „Van den Bergh jól ismert jegyző volt, egyike a hat zsidó jegyzőnek Amszterdamban akkoriban. A jegyző Hollandiában leginkább egy magas rangú ügyvédet jelent. Jegyzőként köztiszteletnek örvendett. Együtt dolgozott a zsidó menekülteket segítő bizottsággal, mielőtt a németek lerohanták volna Hollandiát – magyarázta a könyv szerzője. – A névtelen levélben nem említik név szerint Otto Frankot. Annyit írnak, hogy a címzettet elárulták. A tény az, hogy Van den Berg rengeteg rejtőzködő zsidó búvóhelyének címét ismerte. Ezekhez a címekhez nem csatoltak nevet a listákon, és nem volt rá garancia, hogy a zsidók még mindig ott bujkáltak. Ezt adta át a náciknak, hogy mentse a bőrét és a családját. Személy szerint azt gondolom, hogy az ő sorsa is személyes tragédia.”

Forrás: The Guardian Fotó: Getty Images

Olvass tovább!

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter