Az adatok annyira sokkolóak, hogy szinte hihetetlennek hangzanak, de sajnos mégis igaz: az ENSZ adatai szerint naponta átlagosan 37 000 lányt, és hatod annyi fiút kényszerítenek házasságba. Ez a szám évente legalább 12 millió kiskorút, percenként 28 gyermeket jelent. Ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, a következő évtizedben akár 150 millió gyermek válhat korai házasság áldozatává. A gyermekházasság a szubszaharai Afrikában a legelterjedtebb, ahol a lányok 38%-ából lesz menyasszony. A dél-ázsiai lányok 30%-át, Latin-Amerikában és a Karib-térségben pedig 25%-ukat kényszerítik frigyre. Ez az arány a Közel-Keleten és Észak-Afrikában 17%, Kelet-Európában és Közép-Ázsiában pedig 11%.
Azt gondolhatnánk, hogy az Európai Unióban jobb a helyzet, pedig a tagállamok között csupán négy olyan ország van, ahol a házasságkötés alsó korhatára a 18. év. A magyar törvények 16 éves kortól engednek utat a házasságnak, abban az esetben, ha az érintett gyermek előterjeszti a kérelmet, a hatóságok meghallgatják a szülőket és orvosi igazolást kérnek arról, hogy a gyermek elég érett-e testileg és lelkileg a házasságkötéshez, egyes esetekben pedig a gyermekvédelem tanácsadásra kötelezheti a fiatal párt – ez azonban nem azt jelenti, hogy az engedélyezett házasság és a hosszú procedúra a gyermek javát szolgálná.
A gyermekházasság még az USA egyes államaiban is legális: tavaly februárban az észak-karolinai törvényhozók benyújtottak egy törvényjavaslatot, amelynek célja az volt, hogy a házasság törvényes korhatára 14 helyett 18 év legyen, a kezdeményezést azonban leszavazták. Június végén annyit mégis módosítottak rajta, hogy a korhatárt 16 évre emelték. Ez azt jelenti, hogy Észak-Karolinában egy felnőtt feleségül vehet egy másodikos középiskolást. Az USA az egyetlen olyan ENSZ-tagállam, amely nem fogadta el a Gyermekjogi Egyezményt, és csupán hat állama tiltja a 18 éves kor előtti házasságkötést: Delaware, Minnesota, New Jersey, Pennsylvania, Rhode Island és New York.
Ez a szabályozás hasonlít az Afganisztánban hatályos jogszabályhoz, ahol a lányok hivatalosan 16 évesen mehetnek férjhez – ám ez szülői beleegyezéssel 15 évre csökkenthető. Sonita Alizada 24 éves afgán menekült, jelenleg a New York-i Bard College hallgatója. Őt majdnem kétszer is férjhez adták: egyszer 10, majd 16 évesen. „Amikor 10 éves voltam, túl fiatal voltam ahhoz, hogy megértsem, mit jelent a házasság. Azt hittem, hogy ez csak egy játék, amikor új és csinos ruhákat kapsz” – mondta Alizada az amerikai Marie Claire-nek.
Alizada és családja az első házasságkötés meghiúsulása után szökött Afganisztánból Iránba. Teheránban éltek, amikor újból megpróbálták őt férjhez adni. „Azt hittem, hogy ez annak az életnek a végét jelenti, amit elképzeltem magamnak” – mondja. Végül Alizadának egy iráni dokumentumfilm-rendező segítségével sikerült az Egyesült Államokba szöknie, ahol jelenleg tanul és zenészként tevékenykedik. Számára megdöbbentő, hogy az Egyesült Államokban hogyan lehetséges az, hogy egy gyermek ilyen fiatalon házasságot köthessen.
A gyermekkor vége
A gyermekházasság közvetlenül veszélyezteti a lányok egészségét és jólétét, hiszen a fiatalok ki vannak szolgáltatva férjüknek, így nem tudják megvédeni magukat a családon belüli erőszaktól, és a szexuális úton terjedő betegségektől sem. A házasságkötést gyakran várandósság követi, függetlenül attól, hogy a lányok készen állnak-e testileg vagy lelkileg egy gyermek kihordására: azokban a fejlődő országokban, ahol nem szankcionálják megfelelően a gyermekházasságot, a terhesség és a szülés okozta szövődmények vezető haláloknak számítanak a 15 és 19 év közötti leányanyák körében: évente körülbelül 17 millió fiatal szül úgy, hogy teste még nem elég érett ahhoz, hogy komplikációk nélkül adjon életet egy gyermeknek.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
De a korai házasság nem csupán fizikai, hanem szellemi akadályt is gördít a gyermekek elé. Elszigetelheti őket szeretteiktől, ezáltal a közösségeikben való részvételből is. Amikor férjhez mennek, gyakran kénytelenek abbahagyni az iskolát, hogy helyette a házimunka terheit cipeljék a hátukon. A gyermekházasság tehát a fiatalok oktatáshoz való jogának megtagadása, hiszen az iskolát elhagyó lányok és az ő gyermekeik sorsa a friggyel együtt pecsételődik meg, mert a tradicionális közösségek vezetői kevésbé tartják fontosnak az oktatást az anyai szerephez képest.
A házasságra kényszerített gyermekek rosszabb gazdasági és egészségügyi helyzetbe kényszerülnek hajadon társaiknál, körülményeiket pedig saját gyermekeikre is átörökítik, ami tovább rontja az adott ország egészségügyi, oktatási és gazdasági kapacitásait is. A leányanyák gyermekei 60 százalékkal nagyobb eséllyel halnak meg az első életévükben, mint azok, akiknek édesanyja már betöltötte 19. életévét – ezeknél a csecsemőknél nagyobb a valószínűsége az alacsony születési súlynak, az alultápláltságnak és a rendellenes fejlődésnek is.
De miért lehetséges ez?
Míg a hagyomány gyökerei országonként és kultúránként eltérőek, a szegénység, a nem megfelelő oktatás és az egészségügyi ellátáshoz való korlátozott hozzáférés alapvetően az összes olyan társadalomra jellemző, ahol gyakori a gyermekházasság. Például sok szegénységben vagy humanitárius válsághelyzet sújtotta régióban élő szülő gondolja úgy, hogy a házasság az egyetlen, ami biztosíthatja gyermekük jövőjét azáltal, hogy egy másik család felel a gondozásáért, és a férj védelme miatt nem lesz kitéve a háborús konfliktusok alatt gyakori nemi erőszaknak sem.
Az elmúlt időszakban nőtt a gyermekházasságok aránya a háború sújtotta Jemenben, amely azon kevés országok egyike, ahol nincs törvényes alsó korhatára a házasságkötésnek: a fiatalkorú lányok több mint kétharmadát adták férjhez, 50 százalékukat még a konfliktusok eszkalálódása előtt. Sajnos egyre nő a frigyre kényszerült gyermekek száma a menekültek között is, beleértve a mianmari és a Közép-Afrikai Köztársaságban tartózkodókat.
A legszegényebb régiókban a lányokat és nőket nem tekintik potenciális keresőknek, emiatt a szülők gyakran teherként vagy áruként gondolnak gyermekükre. A hozomány összege csak még jobban bonyolítja a problémát: azokon a helyeken, ahol a menyasszony szülei fizetik a vőlegény családjának, a fiatalabb lányok kisebb költséggel járnak, ezért a szülék minél korábban férjhez akarják őket adni. Ott pedig, ahol a vőlegény családja fizet a menyasszony szüleinek, a nehéz körülmények között élő szülők gyakran bevételi forrásként tekintenek gyermekükre.
A pénzügyi nehézségekkel küzdő családok az egyetlen kiutat abban látják, ha kiházasítják lányaikat, mert így enyhíthetik kétségbeejtő helyzetüket azzal, hogy egy szájjal kevesebbet kell etetniük. Ezek a lányok „segítenek” kiegyenlíteni az adósságokat és rendezni a konfliktusokat, tehát pénzre váltják őket. A szegénység azonban nemcsak a gyermekházasságok egyik fő oka, hanem folyamatos következménye is: a fiatalok örök körforgásba kerülnek, sokaknak továbbra is nélkülözniük kell, hiszen oktatás nélkül nem tudnak előrelépni az életben, így az ő utódaik sorsa is megpecsételődik.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Van, ahol a gyermekházasságot a családok körülményei mellett a normák és hiedelmek is életben tartják. Egyes társadalmakban a házasság nem más, mint a női élet egyik fő szakasza: amikor a lányok menstruálni kezdenek, felnőtt nőnek tekintik őket, így a következő lépés a házasság és az anyaság lesz számukra. Máshol pedig „politikai” indíttatású: a szövetségek célja a törzsek vagy közösségek közötti kapcsolatok kiépítése, megerősítése vagy a családi becsület megőrzése a lényeg. A szülők házassággal akarják kerülni a szégyent, hogy hajadon lány van a családban, aki esetleg házasságon kívül esik teherbe. A fiatalabb lányokat ráadásul engedelmesebb feleségnek is tartják, legalábbis könnyebben formálják őket azokká.
A statisztikák azt mutatják, hogy az oktatás hiánya is közrejátszik a hagyományok fennmaradásában: az iskolázatlan fiatalok háromszor nagyobb valószínűséggel házasodnak 18 éves koruk előtt, mint azok, akik minimum középiskolába jártak. Ha biztosított az oktatás lehetősége, a gyermekekben kialakulhat a fontos döntések meghozatalához szükséges tudás és önbizalom, beleértve a házasságról való önrendelkezést is.
A pandémia csak rontott a helyzeten
Bár az elmúlt tíz évben világszerte 15 százalékkal csökkent azoknak a fiataloknak az aránya, akiket gyermekként kényszerítettek házasságba, a pandémia nem javított a számokon, hanem még nehezebbé tette a kiházasítható korban lévő lányok helyzetét. A bezárt iskolák, a barátoktól és a támogató hálózatoktól való elszigeteltség, valamint a növekvő szegénység olaj volt a tűzre.
A szülők halála, a járvány miatti utazási korlátozások és a fizikai távolságtartás megnehezíti az egészségügyi ellátáshoz, a szociális szolgáltatásokhoz és a közösségi támogatáshoz való hozzáférést, így nem maradt semmi, ami megvédi a fiatalokat a gyermekházasságtól, a nem kívánt terhességtől és a nemi erőszaktól. Mivel az iskolák zárva tartottak, a lányok nagyobb valószínűséggel hagyták félbe tanulmányaikat, a munkahelyek elvesztése és a megnövekedett gazdasági bizonytalanság pedig sok családot arra kényszerített, hogy lányaikat férjhez adják az anyagi terhek enyhítése érdekében.
A jövő bizonytalan
Számos nemzetközi megállapodás tiltja a gyermekházasságokat, köztük az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye és a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló, 1979-ben elfogadott egyezmény is, ahogy az 1994-es Nemzetközi Népesedési és Fejlődési Konferencia is felszólította az országokat a gyakorlat betiltására.
Mára sikerült elérni azt, hogy a kényszerházasságok száma világszerte csökkenjen: az UNICEF 2019-es adatai szerint a szervezetnek az elmúlt évtizedben 25 millió gyermekházasságot sikerült megakadályoznia világszerte. Az ezredforduló környékén minden harmadik 20 és 24 év közötti nőt házasságra kényszerítettek, viszont 2018-ra ez a szám az egyötödére csökkent.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ennek ellenére, az előrejelzések szerint azokban a régiókban, ahol a gyermekházasság elterjedtebb, a népességnövekedés miatt 2030-ra ismét több lányt, az UNICEF jelentése szerint akár 100 millió főt is férjhez adhatnak. Megelőzni csak úgy lehet, ha az érintett országok 18 évre emelik a korhatárt, illetve érvényesítik a gyermekházasság elleni hatályos törvényeket – és persze fellépnek, ha a veszélyeztetett korosztályba tartozó, illetve a már házas lányok az igazságszolgáltatás segítségét kérik.
Sajnos a törvények önmagukban nem elegendőek, mert azok a hagyományok nem tűnnek el pusztán jogszabályok révén. A kormányoknak, a civil társadalomnak és a segélyszervezeteknek együtt kell működniük annak érdekében, hogy a lányok hozzáférjenek az oktatáshoz, az egészségügyi információkhoz és szolgáltatásokhoz, az átfogó szexuális oktatáshoz, valamint az életvezetési készségeket fejlesztő képzésekhez, és így elkerüljék a gyermekházasságot is.
A korai terhesség és a szexuális úton terjedő fertőzések elkerüléséhez az is fontos, hogy a már házas, illetve a kényszerházasság veszélyének kitett fiatalok támogatást kapjanak. Az állapotos lányoknak megfelelő ellátásra van szüksége egészen a szülésig és a gyermekágyi időszakban, majd támogatni kell őket abban, hogy visszatérjenek az iskolába, ha úgy döntenek, hogy folytatni szeretnék tanulmányaikat. A megfelelő intézkedések egészségesebb családokhoz, a nemek közötti egyenlőtlenség csökkentéséhez, összetartóbb társadalmakhoz, valamint erősebb gazdaságokhoz vezetnek.
2015 júliusában az Emberi Jogi Tanács elfogadta első érdemi határozatát, amelyben a gyermek- és kényszerházasságot az emberi jogok megsértéseként ismerte el, 2019 júliusában egy másik határozatban pedig aggodalmukat fejezték ki a büntetlenség és az elszámoltathatóság hiánya miatt, míg az Európai Parlament 2017 októberében adta ki állásfoglalását a gyermekházasságok beszüntetéséről. Az elképzelés nemes, de a 2030-as fenntartható fejlődési menetrend szerint egyetlen régió sem halad abba az irányba, hogy az évtized végére felszámolja a gyermek- és kényszerházasságokat, ami azt jelenti, hogy a következő években további több mint 120 millió lány fog férjhez menni 18. születésnapja előtt.
Ahhoz, hogy a fiatalok kizsákmányolásának örökre búcsút mondhassunk, érdekképviseletre, a tanulmányokkal való haladás nyomon követésére, valamint olyan rendszerek és szolgáltatások fejlesztésére van szükség, amelyek megfelelnek a gyermekházasság kockázatának kitett és az általa érintett serdülők szükségleteinek. Sürgős társadalmi összefogásra van szükség, amibe a fiúkat és a férfiakat is be kell vonni.
Forrás: UNFPA, UNICEF, IWHC, Save The Children, Marie Claire US, Girls Not Brides, World Vision, Fotó: Unsplash
