Akkora árat kell fizetnünk a válásért, hogy sokaknak csak a házasság börtöne marad

2021. július 22. |

Rengetegen ragadnak benne rossz házasságokban pusztán azért, mert anyagi lehetőségeik nem engedik meg a válást. A hosszas, bonyolult jogi procedúra, egy esetleges közös adósság és a gyerekek elhelyezésének kérdése csak tovább bonyolíthatják az eleve nehézkes folyamatot.

A házasságkötés pillanatában senki nem akar arra gondolni, hogy mivel járna egy esetleges válás. Vagy ha eszünkbe is jut, hogy a házasság talán nem tart örökké, valószínűleg békés, szomorú szakítást képzelünk el, semmiképpen sem olyat, ahol vérre menő harcot kell folytatnunk egykori szerelmünkkel a közös vagyon vagy a gyerekek felügyeleti jogának megosztása miatt. De vannak „csúnya” válások, és ha erre kerül a sor, akkor gyakran az jár a legjobban, akinek több pénze van – és azt talán mondani se kell, hogy ez praktikusan többnyire a férfi, aki mellett a nő a gyermekekről való gondoskodás rárótt feladata, vagy a férfi által teremtett ideiglenes anyagi biztonságérzet miatt vonult ki a munkaerőpiacról.

valas-szegenyseg-ugyved-anyagi-helyzet

Olga Khazan, az Atlantic szerzője egy pro bono alapon dolgozó, válóperes ügyvédeket kereső nőket tömörítő Facebook-csoport tagjaival beszélgetett arról, pontosan mennyibe is kerül a válás, legyen szó financiális terhekről vagy egyéb erőforrásokról. A csoportba kétségbeesett nők töltötték fel abuzív, alkoholista férjük rabfotóit, hogy ezzel nyomatékosítsák a segélykérést. Egy Sara nevű nő csüggedten mesélte neki, hogy hiába verte őt meg többször is a férje, egyszerűen nem tud elválni tőle: a férfi nem akar beleegyezni a szeparációba, és a gyerek felügyeleti joga felett is vitáznak, Sara azonban nem engedheti meg magának, hogy jó ügyvédet fogadjon.

Az amerikai statisztikákból világosan látszik, hogy a válás gyakran a gazdagok privilégiuma: a szeparációt (vagyis a jogilag megmaradó házastársi viszony melletti különélést) „választó” párok 15 százaléka alacsony jövedelmű, többnyire etnikai kisebbséghez tartozó és gyerekekkel rendelkező személy volt. A szeparáció azonban rengeteg hátránnyal jár. Mivel jogilag továbbra is megmarad a kapcsolat a házastárssal, a másik fél hozzáférhet a pénzügyeinkhez, így például elvághatja a nőt a bevételtől. Ilyenkor ugyanúgy lehetetlenné válik egy újabb házasság megkötése, vagy ami még súlyosabb probléma, a tényleges menekülés egy abuzív partner elől. Az egyik fél halála esetén a másik továbbra is jogosult lesz a vagyon öröklésére, de a „kényszerházasság” a mentális egészségre is pusztító hatással lehet, hiszen abban a tudatban kell tovább élnünk, hogy képtelenek vagyunk leválni a volt (gyakran már gyűlölt) partnerről. A kutatások szerint a nők esetében szignifikánsan megnő a boldogságszint egy rossz házasságból való kilépés után: azokban az amerikai államokban, ahol igyekeztek egyszerűsíteni a válás folyamatát, csökkeni kezdett a nők körében előforduló öngyilkosság és a családon belüli erőszak, miközben emelkedett a háztartási munkákban részt vevő férfiak aránya. Egy friss kutatásban James Greiner, a Harvard jogi karának professzora az alacsony jövedelmű személyek válását vizsgálta Philadelphiában egy ötéves időszakban. A vizsgálatban 74 válni készülő alanyt vizsgáltak, akik egy civil szervezeten keresztül próbáltak ügyvédet szeretni. Azok, akiknek végül sikerült ügyvédet kirendelni, sokkal magasabb arányban tudtak sikeres válást bonyolítani három éven belül. Greiner szerint ügyvéd nélkül „nagy szerencse” kellett ahhoz, hogy az illetőnek sikerüljön elválnia. Jól látszik tehát, hogy a válás bonyolult és költséges jogi folyamata miatt sokan hosszú évekre, vagy akár örökre boldogtalan és potenciálisan életveszélyes kapcsolatokban ragadhatnak.

Mary-Kate Olsen nem számíthat sima válásra

Mary-Kate Olsen nem számíthat sima válásra

Nagyon keveset árultak el kapcsolatukról az együtt töltött évek alatt, a kosárlabda-meccseken kívül nem is nagyon lehetett látni Mary-Kate Olsent és Olivier Sarkozyt a nyilvánosság előtt.

Míg a halál el nem választ?

A válások esetén a legegyszerűbb eset a házasság közös megegyezésen alapuló felbontása. Ez relatíve kis költséggel jár, bár természetesen itt is felmerülhet, hogy a házastársak csak nehézkesen, súlyos áldozatok árán tudják megengedni maguknak a lépést. A keresetlevél illetéke Magyarországon például 30 000 Ft, de ha jogosultak vagyunk a költségmentességre (ezt elsősorban a jövedelem, illetve a vagyonunk alapján állapítják meg, de akkor is megítélhető, ha a létfenntartásunk veszélyeztetett), akkor az állam megtérítheti az összeget. A nehézségek akkor kezdődnek, ha ügyvédet kell bevonnunk a folyamatba: ilyenkor ki kell fizetnünk az ügyvédi munkadíjat, ami az egyes szakemberek árszabásán túl attól függően is változhat, hogy hány tárgyalásból áll a per. Ha bizonyításra van szükség, meg kell fizetnünk a tárgyaláson részt vevő szakértőt, de adott esetben fellebbezési illetéket és perköltséget is fizetnünk kell. Hogy mennyi perköltséget kell fizetni (ha fizetni kell), és hogy a házastársaknak együtt, vagy csak az egyik félnek kell vállalnia a kiadást, az csak a tárgyalás végén derül ki, a bíróság döntésének értelmében.

A másik leggyakoribb nehézséget a háztartási vagyonközösség megszüntetése okozhatja. Mi legyen a közösen megszerzett vagyonnal, ki viszi az ingatlant, mennyi tartásdíjat fizet a különélő szülő? Mivel a házasság ideje alatt a legtöbben optimista módon nem fordítanak figyelmet a közös vagyon jogi hátterének rendezésére, ezek gyakran problémás pontokat eredményeznek a válóperben. Magyarországon, ha a házasság során a felek vagyonközösséget választottak, akkor válás esetén a közös vagyont egyenlő arányban osztják el, de ha a házassági szerződésben vagyonelkülönítési rendszerről egyeztek meg, akkor mindenki megtarthatja a házasság előtt és alatt megszerzett vagyonát. Házassági szerződést azonban még mindig ritkán kötnek, így erre viszonylag ritkán lehet támaszkodni. Az is gyakori tévhit, hogy ha mondjuk egy ingatlan csak az egyik fél nevén van, akkor az kizárólag az adott személyhez tartozik: ha az ingatlant már a házasság alatt szerezték, a másik fél úgynevezett nyilvántartáson kívüli tulajdonosnak minősülhet – persze ezt (és azt, hogy az adott ingatlan nem valamelyik fél különvagyona) már bírósági eljáráson kell bizonyítani egy vitás helyzetben. Ha a házastársak csak egy ingatlannak rendelkeztek, akkor értelemszerűen az egyik félnek „ki kellene vásárolni” a másikat, ezt viszont a legtöbb, nehezebb anyagi helyzetben élő házaspár nem engedheti magának – de ha még sikerülne is kifizetniük a lakás felét, akkor is kérdés, hogy tudnának-e a felek külön-külön egy-egy lakást megvásárolni, illetve fenntartani. Ilyenkor jön képbe a házasság felbomlása utáni kényszerű együttélés, amiről talán mondani sem kell, hogy borzasztóan káros és veszélyes élethelyzet.

De a legkomplikáltabb helyzetet a gyerekek elhelyezésének kérdése szüli: John Whitfield, a virginiai Blue Ridge Legal Services nevű jogi iroda vezetője az Atlanticnek azt mondta, az irodájuk egy ponton egyszerűen nem vállalt olyan válópereket, ahol a gyermekek elhelyezésért is küzdeni kellett, mivel az ilyen ügyek „minden erőforrásukat felemésztették”.  Ha a váló szülők nem tudnak megegyezni, akkor ezek a tárgyalások tudnak igazán elhúzódni és „csúnyává válni” – ez pedig nemcsak anyagilag, de a mentális erőforrásokat tekintve is borzasztóan terhes lehet.

Azt is fontos látni, hogy a szegényebb rétegekben élők a szociológiai kutatások szerint általában fiatalabb életkorban kötnek házasságot, amiket sokszor eleve a kényszer szül. Ebből az is következik, hogy ezekben az esetekben nagyobb eséllyel kerülhet sor válásra. Ezek a minden szempontból sérülékenyebb csoportok tehát úgy találkoznak nagyobb eséllyel a házasság felbontásának kérdésével, hogy minden szempontból kevesebb erőforrással rendelkeznek hozzá.

Elrettentő procedúra?

Miközben a házasságkötéshez elég két ember, két tanú és egy napokon belülre foglalható időpont, addig a házasság felbontása már jóval bonyolultabbnak tűnik. Néhány szakember azt gondolja, a válás viszonylagos nehezítettsége arra ösztönözheti a házastársakat, hogy inkább megpróbálják megoldani a párkapcsolati problémákat. W. Bradford Wilcox, a Virginiai Egyetem National Marriage Projectjének vezetője azt mondja, minden válási folyamatba be kellene iktatni egy három hónapos „várakozási időt”, ami lehetőséget ad a házaspárnak, hogy átgondolják a döntést, esetleg terápiát vegyenek igénybe. Wilcox szerint nagyon aggasztó a válások számának meredek megemelkedése Amerikában, különösen azért, mert a házasság szerinte nagyon fontos pozitív faktor egy társadalom gazdasági, érzelmi és szociális stabilitásában.

Ugyanakkor rengeteg házasság van, amit nem lehet megmenteni. Ha ezekben az esetekben megkönnyítenék a kapcsolat felbontását, és támogatnák a feleket, az – a fent idézett statisztikákkal összhangban – nemcsak pozitívabb egészségügyi mutatókat eredményezhet, de sok nő számára életmentő lehet. Márpedig nagyon fontos látni, hogy gyakran pont az alacsony jövedelmű, vagyis anyagi biztonsággal nem rendelkező azok, akik családon belüli erőszak áldozatává válnak, vagy egy agresszív, alkoholista férfival kénytelenek osztozni az otthonukon, illetve ebben a környezetben kell nevelniük gyermekeiket. Ha épp ezeknek az embereknek nehezítjük meg, hogy kilépjenek a tönkrement házasságukból, azzal nagyon súlyos károkat okozhatunk.

Forrás: The Atlantic Fotó: Unsplash.com

Olvass tovább!

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter