A koronavírus óta megváltozott élethelyzetnek milyen ortopédiai következményei lehetnek?
A koronavírussal már régóta ismeretes tudásunk erősödött meg, nevezetesen, hogy az embernek nem tesz jót a sok ülés és az ülő munka végzése, mert a gerincet tartó izmok ilyenkor fokozott mértékben vannak kitéve terhelésnek, a csontszerkezet viszont leépül. Régebben ortopéd szakorvosként e következményekkel főként idősebbeknél találkoztam, de most, a home office óta gyakoribbá vált, hogy fiatalok is hasonló problémákról számolnak be.
Doktor úr mit tapasztal, a fiatalok milyen panaszokkal fordulnak önhoz?
A tartós üléssel az a probléma, hogy a monitor nézése miatt nem megfelelően tartjuk a fejünket, ez pedig a nyaki gerinc kóros tartásához vezet. Az ülőmunkát végző pácienseim gyakran számolnak be nyak-, váll- és karfájdalomról. Ilyenkor fontos elkülöníteni, hogy valóban helyi problémáról van szó vagy nyaki porckorong idegnyomási tünete ez, ami kisugárzik más testrészekre. Gyakori még, hogy a pácienseim a csukló és az ujjak zsibbadására panaszkodnak, ami a sok egérhasználat következménye lehet.
De fokozottan találkozunk ágyéki gerincfájdalommal is, ami az alsó végtagokba sugárzik. A gerincben több görbület van, például az ágyéki szakasznál is van egy úgynevezett ágyéki hajlat, ami ülőmunkát végezve eltűnik, mert ilyenkor a hát hajlamos C- formát felvenni. Üléskor a gerincet rögzítő izmok idővel elfáradnak, a csigolyák elcsúszhatnak, és ideggyök-nyomási tünetek alakulhatnak ki.
Kutatások rámutattak, hogy koronavírus-időszak miatt megnövekedett a pszichés-mentális problémák száma is. Ezek összefüggésben lehetnek az ortopédiai problémákkal?
Inkább úgy fogalmaznék, hogy a mentális stressz felnagyítja a mozgásszervi panaszokat. Azt szoktam mondani a betegeknek, ha elkezdjük kivizsgálni a panaszokat, és már tényleg mindent okot kizártunk, akkor elengedhetetlen a pszichés hátteret is feltárni, mert tényleg vannak esetek, amikor például a könyök, térd, boka fájdalma pszichés eredetű. De ez mindig a legutolsó lehetőség, előtte a szakmai utat végig kell járni!
Rengeteg dizájner gondolkozik mostanában gerincbarát, tartásbarát home office dizájnban. Hogy csak a legnagyobb trendekre kérdezzek rá: mit gondol az álló munkavégzésről, a tornalabdán ülésről, térdeplőszékről? Érdemes ilyesmibe befektetni?
Ezek tulajdonképpen mind alternatív megoldások. Kezdjük az álló asztallal, avagy a „vasalódeszkán laptop” esetével. Azt tudjuk, hogy az álló munkavégzés is sok gerincproblémát okoz, így csak ezzel a változtatással nem fogjuk tudni megtartani az egészségünket. Mindenkinek, az álló- és az ülőmunkát végzőknek is mozogni kell. Óránként fel kell kelni az asztaltól, és meg kell mozgatni az izmokat!
Az ülőlabda valóban népszerű – és nem is rossz – megoldás, a labdán folyamatosan keressük az egyensúlyt, így folyamatos mozgásra kényszerítjük az izmokat. De jó nagy helyet igényel, ráadásul a térdünk sem biztos, hogy megfelelő szögben tartjuk, így én azt mondom, a gumilabda legyen inkább az edzőterem eszköze, otthon sokkal egyszerűbben meg lehet oldani a problémát egy úgynevezett dinamikus ülőpárnával, amit bármilyen szék ülőfelületére rá lehet tenni. Ez egy lapos, levegővel megtöltött, kerek eszköz, lényegesen kisebb minden másnál. Hasonló a véleményem a térdeplőszékről is: segítségével valóban visszanyerhetjük a gerinc fiziológiás görbületeit, de ugyancsak helyet igényel – viszont hasonló előnyöket nyújt, mint az ülőpárna.
Érdemes még megemlíteni azt is, hogy sokan sajnos kanapéról, ágyból, felhúzott lábbal vagy törökülésben dolgoznak. Azt gondolom, még mindig a székben, asztalnál történő irodai munkavégzés a legkevésbé rossz megoldás, ez a munkavégzési mód vált általánossá az irodákban is, ezen nem érdemes otthon sem változtatni.
A rossz testtartáshoz sokaknál mozgásszegény életmód is társul. Milyen típusú mozgással érdemes ellensúlyozni az ülőmunkát? Mennyi időközönként és milyen hosszan érdemes átmozgatni a testet munka közben?
Én a gerincproblémákkal hozzám fordulóknak mindig azt mondom, nem lehet megúszni, hogy óránként 5-10 percre felálljunk a monitor elől és végezzünk egy kis nyaktornát, nyújtózkodást, mert így legalább egy kis időre kilazítjuk azt a görcsös tartást, amiben egész nap ülünk. Ha tehetjük, járkáljunk is ilyenkor egy kicsit: így megindul a vérkeringés, frissességet okoz és az izomzat visszanyeri tónusát. A legjobb pedig, amit az óránkénti szünetben tehetünk, az egy kis lépcsőn járás, ugyanis ilyenkor még a térd- és a csípőizület is átmozgatásra kerül.
Az elmúlt évek legnagyobb sztárja talán a jóga és a séta, hiszen ezeket edzőterem, edző és felszerelés nélkül is lehet csinálni. Megfelelő mozgásformák-e ezek az ortopédiai problémák megelőzésére?
Ebben a mostani helyzetben valóban ez a két legtökéletesebb mozgásfajta! Én különösen a jógát javasolnám, mert nagyszerűen kiszélesíti az ízületek mozgását és nagyon hasznos a csontritkulás megelőzésében is. Ha bizonyos ízületek mozgása kopás miatt beszűkül, akkor azokat nem érdemes feszegetni, a fájdalmat okozó gyakorlatokat nem szabad végezni, de egy megfelelő jógaoktató iránymutatásával minden életkorban és egészségügyi állapotban hasznos a rendszeres jógagyakorlás.
És itt a rendszeres szón van a hangsúly. Ha elkezdünk heti 2-3 alkalommal jógázni, akkor azt meg is kéne tartani, mert az így elért mozgástartományt csak rendszeres gyakorlással tudjunk fenntartani. Olyan ez, mint a cipőnk bekötése: ha fűzős a cipőnk, és minden nap előrehajolunk azért, hogy bekössük, akkor igazából naponta gyakoroljuk az előrehajlást, és nem fog problémát okozni a mozdulatsor, azonban ha belebújós a cipőnk, de egyszer mégis fűzősre váltanánk, akkor bizony időbe telik elsajátítani a mélyre hajlást.
A séta pedig a világ legtermészetesebb dolga, tényleg nem kell semmi hozzá. Nagyon fontos előnye, hogy tágítja a tüdőt. Erre nagy szükség van, ugyanis az ülőmunka során sokkal kevesebb a légmozgás, mint sétakor. A séta és a jóga mellett van még egy harmadik nagyon egészséges mozgásforma, az úszás. Sajnos a jelenlegi pandémiás helyzetben ezt nem könnyű megoldani.
Javasolja-e a rendszeres masszázst ülőmunka esetén?
Attól függ. A masszázs kellemes felfrissülést okoz, de igazából akkor volna eredményes, ha gyógymasszőrök végeznék. A gyógymasszőrök tisztában vannak az anatómiával és az izmok lefutásával, így valós segítséget tudnak nyújtani. Nem lesz kártékony, ha más végzi a masszázst, de igazán hatékony sem lesz.
Az otthoni munkavégzéssel a ruházkodási szokásaink is megváltoztak, például nem minden nő hord otthon melltartót, és a bokát tartó cipőket felváltották a mamuszok és az egész napos zokniban vagy mezítláb levés. Vannak-e ezeknek a változásoknak ortopédiai következményei?
Az bizonyos, hogy a nagy méretű keblek súlytöbbletet jelenthetnek melltartó nélkül, ami mellkaskitérést okoz és a tüdő kapacitását csökkenti, de ez igazán nem az én szakterületem. Az viszont biztos és mindenképpen jó, ha lábformát, lábboltozatot megtartó cipő van a lábunkon, kifejezetten javaslom az otthoni cipőt. Átmenetileg lehet mamusz, papucs is rajtunk, de arra érdemes figyelni, hogy legalább ne vékony talpú papucs legyen, mert az járás közben a lábboltozatokat érő ütéseket nem tudja tompítani. Ezt ugyan nem érezzük ott és akkor, csak sokkal később jelentkezik majd a lábfájdalom.
A gyerekeknek ehhez vicces feladat lehet, hogy lábbal tépjenek szét egy papírzsebkendőt vagy próbáljanak meg egy ceruzát lábbal felvenni. Felnőtteknek lehet ajánlani, hogy a leesett fehérneműt próbáljuk meg lábbal felvenni. Apróság, de ezzel máris sokat tettünk a testünk egészségéért.
A jelenlegi krízishelyzet az egészségügyet is leterheli, és az emberek kevésbé járnak szűrővizsgálatokra, halogatják a szakorvosok látogatását is. Mit üzen azoknak a pácienseknek, akik hajlamosak szőnyeg alá söpörni az első jeleket, és tolják maguk előtt akár az ortopéd szakorvos felkeresését?
Általános igazság, hogy minden eltérésnél könnyebb a korai felismeréssel megelőzni a komolyabb elváltozást – ezt tartsuk szem előtt. Azt gondolom, megfelelő óvintézkedések mellett vissza kell térni a rendszeres szűrővizsgálatokhoz. Tudom, hogy a rendelők nagyon terheltek, sok időt kell rászánni, de az egészségünk hosszú megőrzése a tét.
