Mérgező produktivitás: hogyan szálljunk ki az ördögi körből?

2021. április 11. |

A koronavírus-járvány bebizonyította, hogy bármikor, bármilyen helyzetben képesek vagyunk megállni a helyünket, alkalmazkodunk és elvégezzük a feladatainkat. Ám a produktivitás nem mindig a siker mércéje, könnyen átcsúszhat abba az állapotba, amit már mérgező produktivitásnak neveznek a szakemberek.

Sok szempontból csupán a munkamániára használt új szó a mérgező produktivitás, ám számos dologban eltér a régimódi frázistól. A mérgező produktivitás tulajdonképpen az, amikor valaki mindig, minden áron produktív akar lenni. Muszáj, hogy plusz egy órát dolgozzon, plusz egy kilométert megtegyen, akkor is, ha nem várja el tőle senki. 

mergezo-produktivitas-munkamania

A mérgező produktivitás még csak azt sem jelenti, hogy ha elkészül a munka, felszabadul az ember. Ha technikailag a végére is ér, bűntudatot érezhet, hogy nem tett többet. „Akit érint ez a probléma, annak a túl sem elég sosem – magyarázta Simone Milasas karriertanácsadó. – A mérgező produktivitás miatt úgy érezhetjük, hogy kudarc, ha nem csinálunk folyamatosan valamit. Ha ez a hozzáállás uralja az életünket, az alapján ítéljük meg magunkat nap mint nap, mit nem csináltunk, ahelyett, hogy azt néznénk, mit végeztünk el.”

A szakember szerint a járvány alatt jelentősen megnőtt azok száma, akiknél megjelent a mérgező produktivitás viselkedésmintázata. Ez azonban nem meglepő, hiszen minden addigi rutin felborult, és úgy tűnhetett, hogy a home office-szal végtelen szabadidő állt rendelkezésre. Ám miért vetettük magunkat inkább munkába ahelyett is, hogy a kikapcsolódásra használtuk volna fel a plusz időt?

Erről is a bizonytalanság érzése tehet. Semmit sem tudtunk a járványról, meddig tart és mi vár ránk, egy valami volt biztos: a munka. Azzal, hogy a munka virtuális mártírjává vált az ember, biztonságérzetet tapasztalhatott. 

Nem álltunk meg a munkanap végén. Azt mondtuk magunknak, hogy új nyelvet kell tanulnunk, professzionális kenyérsütővé kell válnunk vagy valamilyen új dolgot kell elsajátítanunk, mielőtt eljön az idő. „A produktivitás érzése eltereli a gondolatokat az aggodalmakról, jó érzést jelent, legalább átmenetileg – mondta a karriertanácsadó. – Ám pont ez a probléma is: csupán elrejti a valódi stresszt és a helyzetünk miatti rossz érzéseket, és ez belső feszültséget generál.”

A mérgező produktivitás megviseli a kapcsolatokat is egy idő után. „Türelmetlenné válhatunk, frusztrálttá a hozzánk legközelebb állókkal. Roppant kimerítő a toxikus produktivitás csapdájában vergődni” – mondta Milasas. De hogyan kerülhetjük el, és hogyan mászhatunk ki belőle, ha úgy érezzük, illik ránk ez a leírás?

1. Ismerjük fel a jeleket és az állapotunkat. 

Az első lépés, hogy beismerjük: problémánk van. Sokszor van bűntudatunk a munkánk miatt? Gyakran érezzük úgy, hogy többet kellene dolgoznunk, és ha nem csinálunk semmit, úgy érezzük, elpocsékoljuk az időnket? „Ha folyamatosan arra kényszerítjük magunkat, hogy csináljunk valamit, vagy bűntudatunk van amiatt, hogy nem csinálunk semmit, ez a mérgező produktivitás” – mondta a szakember.

Olvastad már?

2. Töröljük a szótárunkból a kérdést: mit kellene még csinálnom?

Felejtsük el azt a kérdést, mit kellene csinálunk még a hétvégén, ezen a napon? Helyettesítsük inkább azzal: mit alkothatok a legkönnyebben most? hogyan végezhetem el a legkevesebb stresszel?

3. Tudatosítsuk, hogy a főnökeink nem várják el a plusz munkát.

Ami a legviccesebb a mérgező produktivitásban, hogy csupán a mi fejünkben létezik, a környezetünk semmi ilyesmit nem vár el valójában. „Más szóval, nagyon kevés olyan főnök van, aki még a home office-ban is azt nézi, hány órát dolgozott valaki” – mondta a karriertanácsadó.

4. Írjuk fel a selfcare-t a tennivalóink listájára.

Ne a munkánkért, hanem önmagunkért hozzunk erőfeszítéseket, bármit is jelentsen ez számunkra: egy pohár teát, reggeli sétát vagy egy zacskó chipset a tévé előtt. „A rendkívüli idők rendkívüli erőfeszítéseket követelnek. És a világjárvány rendkívüli idő. A test és a lélek hatalmas stressznek van kitéve, akár tetszik, akár nem. És csak egy testünk van, úgyhogy itt az ideje gondját viselnünk” – figyelmeztetett Milasas. 

A nyugati kultúra egyik alapköve az a nézet, hogy sokat kell dolgoznunk, és a rögösebb utat kell választanunk. Ám ha el akarjuk kerülni a mérgező produktivitás csapdáját, és magunk akarjuk irányítani az életünket ahelyett, hogy a túlzott teljesítmény kényszere határozná meg a tetteinket, tudatosnak kell maradnunk. „Csak egy életünk van. És nem a ruhapróba zajlik éppen, hanem maga az életünk” – mondta Milasas.

Forrás: The Huffington Post Fotó: Unsplash

Olvass tovább!

Szólj hozzá te is!

Még több Életmód