Andrew Gotzis manhattani pszichiáter rendszeresen tart párterápiás foglalkozásokat, visszatérő páciensei közé tartozik a heteroszexuális házaspár, Jane és John is. Jane és John kapcsolata kívülről már-már idillinek tűnhet: közel két évtizede alkotnak egy párt, a mai napig szeretik egymást, ráadásul a szex sem kopott ki a mindennapjaikból. Rendszeresen szánnak időt az intim pillanatokra, elmondásuk szerint hetente háromszor biztosan szoktak szexelni. Hogy akkor mégis mi a probléma? Miért van egyáltalán szükségük párterápiára?
Nos, a szexuális életük jelenlegi állapottal valójában csak az egyikük érzi magát elégedettnek. És az nem a feleség.
„Nem azzal van a baj, hogy ne szexelnének, vagy ne lenne orgazmusuk. Arról van szó, hogy a szex nem olyan, amilyenre Jane vágyna. Emiatt pedig – mint oly’ sok más heteroszexuális nő, aki ilyen helyzetben van – Jane zavarodottnak érzi magát. Azt hiszi, hogy valami nincs rendben vele” – magyarázza Andrew Gotzis. A helyzet Johnra is hatással van, aki a felesége érzései miatt saját magát érzi alkalmatlannak. Hiszen ha van szex és van orgazmus is, ugyan mi többre vágyhatna a felesége? Vagy mi másra?
A nő eleinte habozott megnyílni a férjének, mint mondja, nem akart szexfüggőnek, esetleg deviánsnak tűnni. Végül összeszedte magát, John elé állt, és megpróbálta elmagyarázni neki, mire vágyna. Jane-nek a tűz, a szikra, az izgalom hiányzik a házasságukból, azok az érzések, amelyek a párkapcsolatok kezdeti időszakában szoktak fellángolni. Érezni szeretné, hogy a férje valóban vágyódik utána, és ő maga is vágyódni akar John után. A régi érzések felélesztése érdekében a feleség az elmúlt hónapban több mindennel is próbálkozott: szexi fehérneműket kezdett vásárolni, és hotelszobákba szervezett randiesteket. Végső elkeseredésében egy egészen radikális lehetőséget is felvetett a férjének: javasolta, hogy próbálják meg kinyitni a házasságukat.
A férfi hozzászokik, a nő unatkozik
Jane borzalmasan érzi magát a vágyai miatt, pedig, ahogy a pszichológus is mondja, a nő érzései valójában nagyon is általánosnak és normálisnak számítanak. A legtöbb monogám kapcsolatban élő ember idővel Jane-hez hasonlóan szembesülni szokott a megszokás problémájával – ráadásul, kutatások szerint a heteroszexuális nők korábban jutnak el ebbe a fázisba a párkapcsolatuk során, mint a férfiak. A férfiak általánosságban könnyebben együtt tudnak élni a megszokással, míg a nők sokkal jobban szenvednek miatta.
Ahogy Marta Meana, a Las Vegas-i Nevadai Egyetem munkatársa a Szexterápiás és Kutatási Társaság éves konferenciáján fogalmazott 2017-ben, „a hosszú távú kapcsolatok vágy gyilkosok, és kifejezetten a női vágyra vannak rossz hatással”. A szakértő szavai már csak azért is lehetnek meglepőek sokak számára, mert a társadalmunkban él egy elég mélyen gyökerező, Meana kijelentésének ellentmondó elképzelés a nők szexualitásával kapcsolatban. Még ma is hajlamosak vagyunk úgy beszélni a nőkről mint passzív lényekről, akiknek az életében a szex nem játszik kifejezetten fontos szerepet. Úgy gondoljuk, hogy a nők boldogsághoz sokkal inkább érzelmi kapocsra, és megszokott légkörre van szükség, semmint rendszeres és élvezetes szexre. (Miközben ott vannak a megzabolázhatatlan férfiak, akik a társadalom elképzelése szerint szinte összeroppannak a monogámia súlya alatt.) Meana azonban a munkája során arra a következtetésre jutott, hogy mindez csak egy mai napig fennálló káros mítosz. Tapasztalatai szerint ugyanis a párkapcsolatok intézményesítése, a túlzott megszokás, és a szerepek deszexulizálása a hosszú távú heteroszexuális párkapcsolatban nem a férfi, hanem kifejezetten a női vágyat rombolják. A véleményével pedig nincs egyedül – az utóbbi évek kutatásai is hasonló következtésre jutottak.
Egy 2017-es brit tanulmányban 11 500, 18 és 74 év közötti felnőttet vizsgáltak meg, és arra az eredményre jutottak, hogy „a szex iránti érdeklődés hiánya magasabb volt azoknál a nőknél, akik egy évnél hosszabb ideje éltek párkapcsolatban”, valamint, hogy „a párjukkal együtt élő nők nagyobb valószínűséggel nem érdeklődtek a szex iránt, mint a többi kapcsolati kategóriába tartozók”. Egy 2012-es tanulmányban 170, olyan 18 és 25 év közötti nőt és férfit vizsgáltak, akik legfeljebb kilenc éve éltek hosszú távú párkapcsolatban. Ennek a felmérésnek is hasonló eredménye lett: megállapították, hogy ellentétben a férfiakkal, a nők szexuális vágyát „a kapcsolat időtartalma szignifikánsan és negatívan befolyásolta”. A témában 2002-ben és 2006-ban egy-egy német tanulmányt is közzétettek az alábbi megállapítással: 90 hónap alatt a párjukkal együtt élő nők vágya drámaian csökkenni kezdett, míg a férfiaké viszonylag stabil marad. És van egy finn, hét éven át tartó, több mint 2100 nő bevonásával készült tanulmány is, amelyet 2016-ban publikáltak. Ennek eredménye szerint a részt vevő nők szexuális vágya a kapcsolati állapotuktól függően változott: azok, akik a vizsgálati időszak alatt végig ugyanazzal a partnerrel éltek együtt, kevesebb vágyról, izgalomról és elégedettségről számoltak be. A finn tanulmány szerzői kezdetben azt gyanították, hogy a szexuális vágy csökkenése a gyerekvállalással függhet össze, de végül az adatok bebizonyították, hogy a kettőnek nem volt hatása egymásra.
Nem a libidójuk alacsonyabb
A nők többsége valószínűleg tényleg vágyik a monogámiára. A hosszú távú párkapcsolatok kényelmet és biztonságot adnak az embereknek, nem mellesleg pedig a kultúránk is ezt a berendezkedési formát preferálja. Ám az, hogy a nők vágynak a monogámiára, még nem jelenti, hogy szexuálisan jól is érzik magukat egy ilyen párkapcsolatban. Elisabeth Gordon pszichiáter és szexuális egészségügyi szakember klinikai tapasztalatai szintén a fent említett kutatások eredményeit erősítik meg: a szakértő úgy látja, hogy az egy éve vagy hosszabb ideje tartó párkapcsolatokban a nők aránytalanul alacsonyabb szexuális vággyal rendelkeznek, mint férfi partnereik.
– magyarázza Elisabeth Gordon. A hosszú távú heteroszexuális párkapcsolatban élő nők gyakran saját maguk is azt hiszik, hogy azért nincs kedvük szexelni a partnerükkel, mert egyszerűen magát a szexet nem kívánják többé. A szakértők szerint azonban inkább arról van szó, hogy a nőket a megszokott partnerük és a vele zajló jól megszokott szex nem tudja már felizgatni.
Visszahozni az újdonság varázsát
Hogy mit jelent mindez Jane, valamint a többi heteroszexuális nő számára, akik a hosszú távú monogámiát annak ellenére is fullasztónak érzik, hogy egész életükben erre szocializálták őket? „Amikor a párok monogám kapcsolatban akarnak maradni, a kezelés kulcsfontosságú eleme, hogy segítsünk nekik újdonságot vinni a párkapcsolatukba. Valójában a nők az elsődleges fogyasztói a szexjátékoknak, fehérneműknek és masszázsolajaknak és nem a férfiak” – mondja Tammy Nelson szexterapeuta. Persze – ahogy Jane példája is mutatja – a szexi fehérnemű sem biztos, hogy elhozza a megoldást. Ha pedig a kezdeti próbálkozások nem működnek, Tammy Nelson szerint gyakran előfordul, hogy a nők inkább teljesen elzárkóznak, vagy a párkapcsolatukon kívül keresnek egy olyan barátot, akivel őszintén beszélgethetnek… Ami végül flörtölős csetelésekbe és akár megcsalásba is fulladhat.
Andrew Gotzis tapasztalatai szerint a hosszú távú párkapcsolatokban egyáltalán nem ritka, hogy a nők egy idő után egyre több szabadságot kezdnek adni a partnereiknek, átevezve ezzel a monogámia egy szürke zónájába. Megengedik például, hogy feszültséglevezetés címszó alatt a férjeik szexmasszázsra vagy sztriptízbárba járjanak, illetve egyéb olyan szexuális kalandokba bocsátkozzanak, amelyek nem feltétlenül merítik ki a megcsalás fogalmát. Mindezt azért, mert a popkultúra sugallta elgondolás szerint „a férfiak már csak ilyenek”, nekik igenis szükségük van a folyamatos izgalomra, még akkor is, ha azt a partnerük nem tudja megadni nekik.
Nagyon úgy tűnik, hogy valójában a nőknek is ugyanerre lenne szükségük.
Forrás: The Atlantic Fotó: Getty Images
