Minden fél érdekét szolgálja
„Az asszertivitásban az a legjobb, hogy nem kell választanom aközött, hogy neked vagy nekem legyen jó” – írja Wertán Sára Beszélgess jól nevű Instagram-oldalán, amit azért hozott létre, hogy segítsen követőinek fejleszteni asszertív kommunikációjukat. Ehhez persze nem elég egy közösségi oldal: ahhoz, hogy minden félnek megfelelő konklúzióra jussunk, alaposan meg kell dolgoznunk, több időt, kreativitást és nyitottságot kell áldoznunk a problémamegoldásra, mintha egyszerűen csak hagynánk, hogy magától elcsendesedjen a vihar. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem kötünk kompromisszumot. Az asszertivitás éppen ebben segít minket, hiszen megtanít arra, hogy egyszerre legyünk tekintettel magunkra és másokra – anélkül, hogy egymást bántanánk.
Nem csak szemtől szemben hasznos
Az online térben nem halljuk a másik hangsúlyát és könnyen félreérthetjük egymást, ezért az interneten még nagyobb körültekintéssel érdemes kommunikálnunk. „Az emojik azért alakultak ki, mert alapvető igényünk, hogy az érzelmeinket valamilyen nonverbális módon is kifejezzük. Én arra bátorítok mindenkit, hogy használjuk ezeket a jeleket, főleg, ha erősebb érzelmi töltete van az üzenetünknek – mondja Sára. – Ha azt szeretnénk mondani, hogy bocs, 10 perccel később érek a találkozóra, és ezt tényleg sajnáljuk, akkor tegyünk oda egy szomorú fejet, különben a másik azt is érezheti, hogy nem is fontos nekünk ez a találkozó. Az emojik használata rengeteget tud segíteni, sok félreértésnek az elejét vehetik.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A hangulatjelek tehát mindenképpen hasznosak, de az sem jó, ha túlzásba visszük a használatukat. Helyette inkább próbáljuk meg egy kicsit hosszabban leírni, magyarázni az érzéseinket, így ugyanis a másik fél láthatja, milyen sok energiát fektetünk abba, hogy ő is értse, amit mondani szeretnénk. Ez persze fordítva is igaz: ha tényleg meg akarunk érteni valakit, akkor célravezető, ha megkérdezzük, mit gondol vagy érez ahelyett, hogy saját kútfőből vonnánk le következtetéseket.
Egy online vita is lehet konstruktív
Vitába szállni gyakran könnyű, objektívan és konstruktívan végigvinni már több körültekintést igényel – hatványozottan igaz ez a digitális világra. Sára szerint minden vita konstruktív egészen addig, amíg nem minősítjük a másikat: „Mondhatjuk például azt, hogy amit most kitettél, az nekem egy kicsit furcsa volt, visszás érzéseket váltott ki belőlem. Ha viszont az a véleményem, hogy ez a rúzs nagyon rosszul áll neked, az nem egy konstruktív vitakezdemény, csak ha megkérdezted a véleményemet.”
Örök vita, hogy hol van a határ a véleménynyilvánításban, ha más felhasználó posztjára reagálunk, vagy épp mi kapunk ilyen visszajelzést. Egyáltalán van jogunk arra, hogy kifejezzük a nemtetszésünket valamivel kapcsolatban, amit valaki a privát oldalán osztott meg? Sára szerint a válasz egyértelműen igen. „Annál inkább felháborodunk, minél inkább bántó, személyeskedő egy reakció. Azokat az üzeneteket, amik nem ránk, hanem az általunk megosztott dolgokra érkeznek, sokkal könnyebb elfogadni, mert nem a személyünkre irányul durva támadás” – világít rá a szakértő, aki szerint meg kell tanulnunk, hogy igenis meghalljuk a visszajelzéseket, ami kizárólag akkor történik meg, ha az nem minősítő, pocskondiázó.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„Azt látom az online felületeken, hogy ki van feszülve az idegrendszerünk, nagyon érzékenyek vagyunk, és egy olyan visszajelzésre is csípőből ingerülten reagálunk, amivel gyakran semmi gond nincsen. Ha a pozitív kommenteknek örülünk és elfogadjuk őket, akkor adjunk ugyanennyi teret a negatívnak visszajelzéseknek is. Az fájdalmasabb, viszont csak ebből fogunk fejlődni” – mondja Sára. Érdemes azonban jól átgondolni a reakcióinkat, hiszen minél több emberre hat az, amit csinálunk, annál körültekintőbben kell fogalmaznunk, mert a felénk irányuló elvárás is sokkal nagyobb lesz – teljesen jogosan, hiszen azért kerültünk ebbe a helyzetbe, mert az emberek bizalmat szavaztak nekünk.
Kényes témák
„Agresszíven erőt fitogtatni egyrészt könnyű, másrészt borzasztó törékeny dolog, mert az agresszív ember ereje pont addig él, amíg azt kívülről táplálja valami. Az asszertív ember belülről táplálkozik: nem kell hozzá hadsereg, pénz és hatalom, csupán belső határozottság és kedvesség” – világít rá Sára. Bár ez a két utóbbi szó kapcsolódik leginkább az asszertivitáshoz, mégis mindenki azt gondolja, hogy éppen ezek miatt nem fogják őket komolyan venni.
Éppen ellenkezőleg! Az asszertivitás adja meg nekünk a legtöbb határozottságot, mert segít kiállni magunkért és másokért, a többi ember pedig nem félelemből fogja alárendelni magát nekünk és végrehajtani az akaratunkat, hanem meggyőződésből, örömmel, lojalitásból, ami nem a hatalmunknak, hanem a személyünknek fog szólni. Az asszertivitás ugyanis egyben mediáció, diplomácia, érzelmi érettség és pozitív szándék is, hiszen nem akarjuk, hogy mások szenvedjenek miattunk.
Ha olyan fontos és egyben komplex háttérismeretet igénylő témákról szeretnénk kommunikálni, mint a szomszédunkban zajló háború, akkor nélkülözhetetlen tudnunk, mi mellett akarunk kiállni. Az is fontos, hogy valódi információnk van-e, vagy csak saját meggyőződésünk, és tudnunk kell, mi az, amivel azonosulni tudunk. „Azonosuljunk azzal, ami a legkevesebb emberáldozattal jár, és azt támogassuk teljes mellszélességgel. Abban nem tévedhetünk, ha a bajban lévőknek segítünk” – tanácsolja Sára.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„Nem célravezető az orosz embereket hibáztatni, mert nem rájuk vagyunk mérgesek, hanem a rendszerre, ami létrehozta ezt a háborút” – mondja a szakértő. Velünk szemben azonban dühösek lehetünk azokra, akik támogatják ezt a vérengzést. A düh ugyanis egy teljesen valid érzelem, amit ki is szabad, és ki is kell mondani, de nem mindegy, hogyan. Sára meglátása szerint például úgy, hogy azt mondjuk: „borzasztó dühös és tehetetlen vagyok, ha agressziót látok”, hiszen így egy békés világra irányuló vágyunkat fogalmazzuk meg.
Az internet ennél bonyolultabb
Persze könnyebb lenne a dolgunk, ha nem ezer felől ömlene ránk egyszerre az információk tömkelege, amik gyakran az érzelmeinket is triggerelik. Ilyen esetekben kézenfekvő megoldásnak tűnhet, ha letiltjuk azt a személyt vagy oldalt, aki vagy ami negatív érzelmeket vált ki belőlünk. De vajon mennyire van létjogosultsága a tiltásnak, ha a való világban nem tudnánk csak úgy kitörölni dolgokat és embereket az életünkből?
„Az online világban való letiltást két részre választanám. Az egyik, amikor valaki fizikailag vagy lelkileg abuzál, legyen akár ismerős, akár ismeretlen. Ha fenyegetés, trágárság, tiszta rosszindulat van abban, amit a másik megoszt, ír nekem, akkor egyértelmű megoldás a tiltás, mert ezzel önmagamat, a családomat és a környezetemet védem. A másik, amikor követek valakit, aki elkezd az én elveimmel ellentétes dolgokat megosztani. Ha ennek ellenére az illető értelmesen kommunikál, akkor nem baj, ha nyitunk az új gondolatok irányába, hogy ne szűküljön be a látásmódunk. Egy Netflix-dokumentumfilmben, a Társadalmi dilemmában láttam, hogy az algoritmus annyira kiismeri az érdeklődési körünket, hogy egy idő után már nem is mutat mást azon kívül. Ezt elkerülhetjük, ha olyan híreket olvasunk, nézünk, amikkel nem értünk egyet” – világít rá a kommunikációs tréner.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ha valakit letiltunk, és emiatt a másikban kérdések merülnek fel, első lépésben érdemes szépen elmondani az illetőnek, miért nem szeretnénk vele beszélni, hogy segítsünk neki feldolgozni a helyzetet. De ha ez átfordul zaklatásba, és fenyegetve érezzük magunkat, akkor tegyük meg a megfelelő jogi lépéseket. Persze megeshet az is, hogy esetleg éppen minket tilt le valaki, ami teljesen érthető frusztrációt vált ki belőlünk. „Én azt látom, hogy dühöt és tehetetlenséget éreznek azok, akik letiltanak valakit. Amikor ezt felismerjük, akkor szerintem könnyebb elfogadni, hogy a másiknak ez jelenti ez a megoldást” – mondja Sára, aki azt tanácsolja, hogy vegyük fel a kapcsolatot az illetővel, és megkérdezzük meg, miért tette ezt. Sokszor ugyanis az tilt le másokat, akinek nincs meg a megfelelő kommunikációs eszköztára ahhoz, hogy kifejezze, mi a problémája, esetleg éppen nem meri azt felvállalni.
Ha a cikket olvasva vagy a környezetünk visszajelzései alapján felismertük, hogy valamit nem jól csinálunk, akkor ne aggódjunk: az asszertív kommunikáció fejleszthető. A szakember szerint nem kell mindenhol változtatni, csak életünk azon aspektusaiban, ahol nem működünk elég hatékonyan. Sára azt tanácsolja, hogy amennyiben tényleg fejlődni szeretnénk, a szakirodalom forgatása mellett érdemes megfontolni egy tréningen (akár egy Beszélgess jól fejlesztésen) való részvételt is: „Ezt nem lehet kizárólag könyvekből megtanulni. El kell menni egy tanfolyamra, majd gyakorolni kell a való életben is.”
Fotó: Getty Images
