A 31 éves Mira (a nevét a helyzet érzékenysége miatt megváltoztattuk) 11 éve Izraelben él. Magyarországon született, itthon végezte el az iskoláit és kezdte el az egyetemet, mígnem 20 éves korában úgy döntött, hogy új életet szeretne kezdeni, és elhagyta az országot. Mivel édesapja holokauszt-túlélő volt, az izraeli törvények lehetővé tették számára, hogy rögtön állampolgárságot kapjon és letelepedhessen. Izraelbe kiköltözve műkörömépítő tanárként kezdett el dolgozni, és hamarosan férjhez ment. Mira 25 éves volt, amikor életet adott az első gyerekének, egy kisfiúnak, akinél egyéves korában autizmus spektrum zavart állapítottak meg. A diagnózis fenekestől felforgatta a házaspár életét. Újdonsült édesanyaként Mira rettenetesen aggódott a kisfiáért, és próbált minden tőle telhetőt megtenni annak érdekében, hogy mihamarabb elkezdhessék a fejlesztését. Talán nem meglepő, hogy ez a stresszel terhelt időszak egy idő után a kapcsolatukra is rányomta a bélyegét. A házasságuk végül nem bírta ki a megpróbáltatásokat: Mira és a férje a válás mellett döntöttek, de a szakításra békében, jó körülmények között került sor, és a mai napig baráti kapcsolatot ápolnak.
Ebben az érzelmileg kiszolgáltatott helyzetben, depresszióval küzdve, egyedülálló anyukaként került Mira egy addig ismeretlen férfi céltáblájára.
Alig két hónappal a szakítás után Mira üzenetet kapott egy idegentől. Mivel a válása után nagyon is jólesett neki a hirtelen jött figyelem és érdeklődés, ismerkedni kezdett a férfival, és hamarosan az első találkozásukra is sor került. A férfi első látásra szinte tökéletesnek látszott: az elmondása szerint egy európai zsidó családból származott, Magyarországon tanult, itt is élt 12 évet, és orvosként dolgozott. A háttere és egzisztenciája kifejezetten imponált Mirának – mivel egy orvosról volt szó, úgy gondolta, csakis egy nagyon tisztességes és megbízható emberről lehet szó.
A megismerkedésük időszaka rendkívül intenzív volt. A férfi szó szerint bombázni kezdte Mirát a szeretetével.
A szerelmi bombázás
„Folyamatosan olyan dolgokat mondott, amit hallani szerettem volna. Együttérzett velem, hogy milyen nehéz lehet nekem egyedülálló anyaként egy autista kisgyerekkel, és fogadkozott, hogy ő úgy nevelné a fiamat, mintha a sajátja lenne. Azt mondta, hogy ettől a helyzettől csak még jobban tisztel, hogy csak még vonzóbb vagyok így a számára. Pontosan azokat mondta, amiről mindig is álmodtam, amit egy válás után hallani szerettem volna egy férfitől.”
Bár a kapcsolatuk kezdete pontosan olyan volt, mintha csak egy romantikus film elevenedett volna meg, Mirában legbelül már ekkor munkálkodni kezdett egy különös érzés. Mint mondja, már a megismerkedésük kezdetén feltűnt neki néhány megmagyarázhatatlan dolog. Szinte a kezdetektől fogva voltak például olyan időszakok, amikor a férfi szó nélkül, napokra el-eltünedezett, ráadásul Mira úgy érezte, új lovagja nem feltétlenül mond neki mindenben igazat. Megszólalt ugyan a vészcsengő a fejében, ő azonban nem akart rá hallgatni. Annyira szeretett volna hinni a férfi által ígért boldog jövőben, hogy minden kételye ellenére belement a párkapcsolatba.
„Nagyon megadta nekem azt, amire vágytam, hogy új életet kezdjek, hogy valaki együtt nevelje velem a gyerekemet, mert a fiam édesapja közben külföldre költözött. A fizikai távolság miatt megszakadt köztük az erős apa-fia kapcsolat, ő pedig ekkor belépett a képbe, mint egy megmentő, aki majd megment engem is, és a fiamat is. Így kezdődött el az egész.”
Alig egy hónappal a megismerkedésük után végül kiderült, hogy Mira megérzései tényleg nem csaltak. Ekkor lepleződött le a férfi első nagyobb hazugsága.
Megjelentek az első repedések
„Volt egy ismerősöm, aki abban a kórházban dolgozott, mint ő. Rajta keresztül derült ki, hogy egyáltalán nem úgy hívják, amit nekem mondott. Kiderült, hogy nem is zsidó származású, hanem drúz arab. Egyáltalán nem értettem, hogy miért kellett erről hazudnia, hiszen én az elején világossá tettem a számára, hogy engem nem érdekel, milyen származású, én egy ateista, liberális ember vagyok, és nem érdekelnek ezek a dolgok.”
A párja hazugsága nagyon felzaklatta Mirát, és rögtön utána is akart járni a dolognak. Konfrontálódott a férfivel, ám ő Mira legnagyobb meglepetésére visszatámadott. Megfordította a szituációt, és a nőt kezdte el hibáztatni a saját hazugsága miatt.
„Bűntudatot keltett bennem, hogy én megsértettem őt, hogy rasszista vagyok. Azt mondta, hogy azért mondott más nevet, mert ha kiderül, hogy nem zsidó, akkor majd nem leszek vele. Elkezdte az egészet átültetni rám, hogy én vagyok a hazug, én vagyok a nem normális, aki olyan dolgokkal foglalkozik, amivel nem kellene.”
Annyira jól sikerült a férfi manipulációja, hogy a veszekedés végére Mira tényleg elszégyellte magát. A párja ekkor fogta magát, a vita után egyszerűen köddé vált, és Mirát minden kommunikációs csatornán letiltotta. Mirán ekkor a kétségbeesés lett úrrá. Tényleg elhitte a párja manipulációját, biztos volt benne, hogy saját magával van a baj, és hogy ő maga volt az, aki kérdezősködésével tönkre tette a kapcsolatot. Futni kezdett a férfi után, és könyörgött neki, hogy bocsásson meg a „rasszizmusáért”. Három hét szüntet után aztán a férfi nagy kegyesen megbocsátott Mirának. A pár kibékült, és ott folytatták a kapcsolatukat, ahol abbahagyták. (Mira csak a kapcsolatuk későbbi szakaszában tudta meg, hogy a férfi ezt a háromhetes szünetet arra használta, hogy más nőkkel ismerkedjen meg. Végül valószínűleg azért ment vissza hozzá, mert egyik próbálkozása sem lett sikeres.)
A nászutas időszak
Ezután egy relatíve nyugodt és boldog időszak következett a kapcsolatukban. A férfi elkezdett megnyílni Mirának: beavatta a múltjába, beszélt a származásáról, a családjáról, a traumatikus gyerekkoráról – és az állítólagos poszttraumás stressz szindrómájáról. A férfi elmondása szerint a kötelező hadszolgálata alatt élt át egy olyan negatív élményt, ami PTSD-t okozott nála. A párja sanyarú múltja mélységesen megérintette Mirát. Sajnálni kezdte a férfit, és egyre elnézőbbé vált vele kapcsolatban.
„Továbbra is volt egy furcsa, antiszociális viselkedése az egészen hétköznapi helyzetekben is. Ha például egy étteremben nem tudták megváltoztatni a rendelését, ahogy ő akarta, rettentően bántóan és csúnyán kezdett el beszélni a pincérrel. De ahelyett, hogy ő mondott volna valami indokot, hogy miért volt szükség erre a viselkedésre, én magam gyártottam neki egyből a kifogásokat, a felmentéseket. Gondoltam, hogy szegény biztos azért viselkedik így, mert annyit bántották a múltban. Hogy biztosan nem ő a hibás.”
Mira önbizalmának leépítése
Mira azt mondja, mélyen legbelül továbbra is azt érezte, hogy egy felnőtt embernek nem biztos hogy szabadna így viselkednie, főleg nem az ő státuszában, orvosként, de inkább elnémította magában ezeket a kételkedő hangokat. De ugyanígy a párja is próbálta elnémítani Mira bizonytalanságait, amikor azt látta, hogy a nő egyre kényelmetlenebbül érzi magát a kapcsolatban. Ezekre az esetekre két stratégiája is volt: vagy emlékeztette Mirát, hogy ő a tökéletes férfi a számára, hiszen mindent megad neki és a fiának, amire csak szükségük lehet, vagy alázni kezdte, és leépíteni az önbizalmát. Azzal tömte a nő fejét, hogy egyedülálló anyaként egy autista gyerekkel sosem lenne képes mást találni, és ha elhagyja őt, örökre egyedül fog maradni. Egy idő után a veszekedések is egyre gyakoribbá váltak, amiket a férfi minden alkalommal Mira ellen fordított. Folyamatosan azt ismételgette, hogy Mirával van a baj, hogy nem normális, amiket mond, vagy ahogy viselkedik, és mindenért őt kiáltotta ki hibásnak.
„Veszekedéseket provokált, borzasztó csúnya dolgokat mondott nekem, és ha válaszul kiszaladt a számon egy káromkodást, akkor az egészet átfordította. Azt mondta, hogy én vagyok a hibás, amitől rosszul éreztem magam, és elkezdtem neki könyörögni, bocsánatot kérni, csak hogy velem maradjon. Hiszen én egy semmire alkalmatlan nő vagyok, aki amúgy sem kellene senkinek rajta kívül. Már eleve úgy éreztem, hogy a házasságom is miattam ment tönkre, mert ahelyett hogy feleség lettem volna, a gyerekem diagnózisa miatt elhanyagoltam a páromat. És ezután jött valaki, aki engem hibáztat minden alkalommal, ha valami nem működik közöttünk. Elhittem, amit mondott, és tényleg magamban kerestem a hibát.”
Az első együtt töltött nyolc hónapot folyamatos hullámvölgyek tarkították. A férfi továbbra is rendszeresen eltünedezett, ráadásul hetente közölte Mirával, hogy elhagyja, hogy soha többé nem fogja látni. Ezt a kaotikus időszakot aztán egy újabb látszólagos megnyugvás követte.
A közös gyerek
A férfi egyre többször kezdte mondogatni Mirának, hogy mennyire szeretne apa lenni, milyen nagy álma, hogy legyen egy gyereke. Mira is szeretett volna még egy gyereket, ezt a párja is tudta jól, ezért hát újra és újra nyomasztotta a témával. Mindeközben Mirát még a saját édesanyja is az újabb családalapításra buzdította. Tudni kell, hogy Mira édesanyájának sem volt boldog gyerekkora, ezért hát túlságosan is megértő és támogatóvá vált a lánya párjával szemben. A nő hiába jelentette ki, hogy nem akar a férfivel gyereket vállalni, az édesanyja ennek ellenére is folyamatosan noszogatta és győzködte, hogy adjon a párjának egy esélyt. Mira végül beadta a derekát, és az egyéves évfordulójukra teherbe esett.
Elkezdődött a pokol
„Amikor megláttam, hogy pozitív a tesz, lett bennem egy nagyon rossz érzés. De úgy voltam vele, hogy ugyan már, egy orvos, egy értelmes ember, aki engem elfogad úgy, ahogy vagyok. Mi baj lehetne. Ezeket a gondolatokat nagyon erősen beültette a fejembe. Éppen nálam volt, bementem a szobába, felébresztettem a délutáni pihenésből, és mutattam neki a tesztet. Mindig mondta, hogy az élete legnagyobb álma, hogy apa legyen, én pedig vártam azt a fantasztikus reakciót, hogy ő lett most a világ legboldogabb embere. Erre elkezdett fogdosni, ilyen nagyon kellemetlen módon, több helyen a testemen, én pedig rászóltam, hogy figyeljen már, hiszen gyerekünk lesz. Erre annyit mondott, (ennél sokkal vulgárisabb szavakkal) hogy még csak arra sem vagyok jó, hogy azt csinálja velem, amit akar.”
Mirát borzasztóan elkeserítette a párja reakciója, és rögtön eszébe jutott, hogy talán az lenne a legjobb, ha inkább mihamarabb megszakítaná a terhességét. Mint mondja, körülbelül tízszer foglalt időpontot abortuszra, de végül egyik alkalomra sem ment el. Vagy az édesanyja kezdett könyörögni neki, hogy tartsa meg a babát, vagy a párja kezdte újra és újra manipulálni. Annak ellenére, hogy ekkora már általánossá vált, hogy a férfi nagyon csúnyán beszélt Mirával, a pár végül a babavárás miatt a nő lakásában összeköltözött. Az édesanyja folyamatosan próbálta tartani Mirában a reményt, biztatta a lányát, hogy ha majd megszületik a gyerek, minden megváltozik. Az asszonynak végül igaza is lett, csak nem egészen úgy ahogy várta. A kapcsolatuk hamarosan tényleg átalakult: a férfi szintet lépett, és az összeköltözés után már fenyegetni is kezdte Mirát. A veszekedéseik közben rendszeresen azzal zsarolta a nőt, hogy nem fogja kifizetni az albérlet rá eső részét, ha pedig ez nem lett volna elég, nem sokkal ezután a férfi egyik másik hazugságára is fény derült.
„Én nagyon jól kerestem, amikor megismerkedtünk, ő viszont annyira nem, mert az is kiderült róla végül, hogy ő nem is szakorvos, nem is osztályvezető orvos, pedig ezeket adta elő. Nekem másfél éven keresztül azt mondta, hogy ő szakorvos volt Magyarországon. Én viszont beszéltem azzal az orvossal, akivel Magyarországon dolgozott, és ő mondta el, hogy a párom el se kezdte a szakorvosit.”
Mira azt mondja, ebben az időszakban már borzasztóan érezte magát a párkapcsolatában. A párja folyamatosan alázta, mocskolta és kétnaponta elutazott valahova, ahonnan aztán üzenetek sorozatát küldözgette neki arról, hogy éppen milyen új barátnője van.
“Olyan lelkiállapotokba juttatott, hogy egyszerűen feküdtem a földön és sírtam, mert nem tudtam, mit csináljak. Itt vagyok terhesen, már nem tudom elvetetni. A férfi, akinek most velem kellene lennie, és jönnie velem a vizsgálatokra, más nőket kerget.”
Mira párja egészen odáig elment, hogy az egyik hazatérése után megtiltotta a nőnek, hogy a közös ágyukban aludjon – arra hivatkozva, hogy a beköltözésekor ő vette az ágykeretet. Azzal fenyegette a nőt, hogy ha mégis bele mer feküdni az ágyba, rá fogja hívni a rendőrséget. A hat hónapos terhes Mira ezután a földön volt kénytelen aludni. A bizarr tiltást hamarosan újabb és újabb követte: Mirának tilos lett más férfiakkal beszélnie, nem hordhatott kivágott ruhákat, sőt a párjának az sem volt az ínyére, ha a nő farmert vett fel. Mivel Mira barátnői ekkora már egyre tisztábban kezdték látni, hogy mi történik a kapcsolatukban, a férfi azt is megtiltotta a nőnek, hogy velük beszéljen. Hogy teljes legyen a szeparáció, a férfi Mira anyját is elkezdte behálózni, és megpróbálta összeugrasztani a lányával. Mindeközben a veszekedéseik is napról napra durvábbak lettek.
„Elkezdtek nagyon elfajulni a dolgok. A mocskolódás olyan szintre jutott, hogy egyszer felpofoztam, miután körülbelül ötvenszer az arcomba üvöltött úgy, hogy közben a testbeszéde olyan volt, mintha mindjárt meg akarna verni. Az arcomba üvöltötte, hogy én egy utolsó mocskos prostituált vagyok, és ekkor levágtam neki egy pofont. Ő erre kihívta rám a rendőrséget.”
De a férfi nem elégedett meg ennyivel, mindenkinek azt kezdte mesélni, hogy a barátnője verni szokta. Olyan is megesett, hogy a férfi Mira szeme láttára kezdte el a saját arcát ököllel verni, hogy aztán az áldozat szerepében tetszeleghessen.
A következő lépés pedig, ha lehet, az előzőeknél is kegyetlenebb volt: a férfi öngyilkossággal kezdett fenyegetőzni és képeket küldözgetett Mirának arról, amint éppen egy kötél, vagy egy öv van a nyaka köré tekerve. Bár Mira először nagyon megijedt, később egyre nyilvánvalóbbá vált számára, hogy ezekkel a képekkel megint csak manipulálni próbálja őt a párja. Volt például egy olyan eset, amikor a férfi az általa küldött fotó szerint egy olyan konyhaszekrény ajtajára próbálta felakasztani magát, amiről nyilvánvaló volt, hogy nem bírná el a súlyát. Az átlátszó fenyegetésekre Mira egy idő után igyekezett nem reagálni. Az érdektelenségére válaszul aztán ismét elkezdődtek az eltűnések. A férfi ismét napokra felszívódott, ám közben folyamatosan e-mailekkel bombázta a barátnőjét, amikben ugyancsak arról számolt be, hogyan tervez végezni magával.
„Terhesen, hatalmas hassal üvöltve, bőgve, sírva hívtam a rendőrséget, hogy keressék meg, mielőtt megöli magát. A rendőrség viszont nem csinált semmi. Ekkor bementem a rendőrsége és elmondtam a főnyomozónak mindent, aki meg is értette, hogy miről van szó, hogy egy narcisztikus bántalmazóval van dolgom.”
A rendőrség végül keresni kezdte a férfit, és két nap után meg is találták. Bevitték kihallgatásra, majd három napra házi őrizetbe helyezték, valamint két hétre eltiltották Mirától. A probléma csak az volt, hogy Miránál pont a két hét lejártánál indult be a vajúdás, ő pedig akkor úgy látta jónak, ha lehetőséget ad a párjának, hogy ott legyen a gyereke születésénél. Felhívta hát a rendőrséget, és engedélyezte, hogy a férfi bemenjen hozzá a kórházba. Mint mondja, ma már bánja ezt a döntését. Bár ekkor már nem éltek együtt, de a szülés után a férfi szépen lassan ismét visszaszivárgott Mira életébe. Újra előhúzta a PTSD-kártyát, sajnáltatni próbálta magát, miközben arról akarta meggyőzni Mirát, hogy kezelésre jár, és igyekszik megváltozni.
„Nagyon nehéz volt egyedül az újszülött kislányommal és mellette a fiammal. Látva a nehézségeimet ő is arról kezdett győzködni, hogy képtelen leszek ezt egyedül csinálni. Elkezdett meggyanúsítani azzal, hogy elhanyagolom a gyerekeket, és fenyegetett, hogy be fog jelenteni a gyerekvédelmi szervezetnél. Így végül lassan rávett, hogy visszaköltözzek hozzá. Amikor megérkeztünk a lakásához, ő megnyomta a lift gombját, miközben én ott álltam a babakocsival meg a fiammal. De a lift nem működött. Ekkor odafordult hozzám, és elkezdett velem üvölteni, hogy a lift miattam nem működik, mert annyira rossz, sátáni ember vagyok.”
Szinte el sem kezdődött az újabb közös életük, mikor a férfi – most már szokásához híven – ismét eltűnt. Ott hagyta Mirát az üres lakásban egyedül a két kicsi gyerekkel, és ezúttal is távolról, SMS-eken keresztül kínozta tovább a nőt. A folyamatos stressz hatására Mira egyre inkább a tűréshatára szélére került. Úgy érezte, hogy a párja kifejezetten azt szeretné elérni, hogy idegösszeomlást kapjon, és elvegyék tőle a gyerekeket. Kétségbeesésében nem jutott más az eszébe, felvette a kapcsolatot a párja családjával, remélve, hogy ők majd segítenek neki. Segítség helyett azonban a férfi anyja is egy újabb csapást mért Mirára.
„Azt mondta, hogy ők nem fogják hagyni, hogy tönkre tegyem a fiuk életét. Az egész úgy hangzott, mintha az életemet fenyegetné, mintha gyilkosságról beszélne.”
A párja anyjának szavait hallva Mira csak még jobban kétségbeesett. Mint mondja, Izrael bizonyos közösségeiben egyáltalán nem ritka, hogy egy nőt azért öljön meg a férje családja, mert az csorbát ejtett a becsületükön. A félelmét ráadásul csak tovább fokozta, hogy a párja is hasonlóan vészjósló üzeneteket kezdett küldeni neki. Mira ekkor konkrétan az életéért rettegett.
A menekülés
Ebben az időben Mira titokban már kapcsolatban volt egy izraeli családon belüli erőszak megelőzési központtal, akiket azonnal értesített a fenyegetésekről. Hallva a történteket, a központnál dolgozó egyik szociális munkás azt tanácsolta a nőnek, hogy azonnal kezdje összepakolni a holmiját és értesítse a rendőrséget. A központ ezután egy autót küldött Miráért, és a két gyerekéért, és este 10-kor egy titkos, védett anyaotthonba szállították őket.
„Beültettek az autóba a két gyerekkel, egy táskával, és azt mondták, hogy nem mondhatják meg, hova visznek minket. Mindenem, amit életemben valaha valahogy megszereztem, az egész munkám, a körömstúdióm ott volt a lakásban. Minden ott maradt. Így kerültem az anyaotthonba, ahol végül három hónapig laktunk.”
Körülbelül másfél hónappal azt anyaotthonba érkezésük után elkezdődtek azok a találkozások, amelyeket a törvény szerint egy kapcsolatközponton keresztül biztosítani kellett az apa és gyereke számára. Mirával egy ideig még nem léphetett közvetlenül kapcsolatba a párja, nem láthatta, nem közeledhetett felé. Később azonban a férfi ismét el kezdte küldözgetni az e-mailjeit, sokadjára is megpróbálva visszaédesgetni magához a nőt. Mira azonban ekkora már tisztán látta a helyzetét. Megértette, hogy egy bántalmazó hálójába került, és igyekezett nem esélyt adni a férfinek az újabb beteges húzásaihoz.
Az anyaotthont elhagyva a két gyerekével együtt Mira beköltözött a volt férje lakásába. A bántalmazó exétől viszont nem tudott egyik napról a másikra megszabadulni – mivel született egy közös kislányuk, a férfinak továbbra is joga volt rendszeresen látogatni a gyereket. Ezzel a jogával pedig nem sokkal Miráék beköltözése után el is kezdett élni. A bántalmazó ex látogatni kezdte a kislányát azt hangoztatva, hogy ki szeretné venni a részét a gyerek neveléséből. Az ismételt színre lépésével azonban most már kiszámítható módon az ördögi kör is újra indult: a jobb időszakok után a férfi újra és újra átváltozott egy teljesen más, agresszív emberré. És ismét kiprovokálta Miránál, hogy a nő felpofozza őt.
Csak nyugalomra és biztonságra vágyna
„Egyszerűen már nem bírtam megállni, olyan dolgokat mondott nekem… Hogy a fiam meg fogja erőszakolni az ő lányát. Borzasztó volt. Megint megpofoztam és ő megint kihívta rám a rendőrséget. Ezután még többször kihívta őket, mindenféle kitalációkra. A rendőrök értették, miről van szó, látták is, hogy mi a háttere a dolognak. De azt mondták, hogy addig nem tudnak ellene semmit sem tenni, amíg nem történik komoly fizikai bántalmazás. Mondták, hogy ezt muszáj lesz a bíróságon keresztül elrendeznem.”
A férfi azonban megint egy lépéssel Mira előtt járt: megelőzve a nőt, gyorsan elindított ellene egy bírósági pert. A bírósági dokumentumokban a többi között olyan kitalációkat állította, mint hogy Mira kínozza, éhezteti a gyerekeket, és csak a földről, a kutyával együtt kaphatnak ételt. A per miatt jelenleg is rendszeresen járnak ki szociális munkások a nő otthonába, hogy ellenőrizzék, biztonságban élnek-e vele a gyerekei.
„Persze be tudom bizonyítani, hogy amit mond, abból semmi nem igaz, de akkor is. Nem elég, hogy egy őrült, nem elég, hogy tönkretette az életemet, még ez is. Tényleg mindenemet elvesztettem, amim volt, a barátaimon kívül, akik még mindig támogatnak. Egyszerűen teljesen tönkretette az életemet, és most még ő próbál engem beperelni. Nem vagyok egy tökéletes anya, de az én gyerekeim nem koszosak, soha nem éheznek, és nem szenvednek. Boldog gyerekek és teljes életük van ahhoz képest, hogy milyen helyzetbe hajtott bele. Tudja jól, hogy nekem mennyire fontos az anyaságom, hogy a gyerekeim nekem a legfontosabbak.”
Bár természetéből fakadóan nem szereti a konfliktusokat, az ellene zajló jogi hercehurca közepette Mira is rászánta magát, hogy megtegye a szükséges lépéseket a bántalmazójával szemben. Felkereste az orvosi kamarát és bejelentette a férfi hazugságait illetve visszaéléseit, miközben a múltjáról is megpróbált minél több valós információt megtudni. Nemrég beszélt a bántalmazója egyik Magyarországon élő exével, akivel – az elmondása szerint – a férfi pontról pontra ugyanazt a kegyetlen játékot vitte végig, mint Mirával. Kiderült, hogy a nő a kapcsolat után másfél évig pszichiátriai kezelésre járt, csak hogy fel tudja dolgozni az átélt traumát.
Mira azt mondja, ő már nem vágyna másra, csak békére és nyugalomra. Azt szeretné elérni, ha megvonnák a bántalmazó exétől a láthatási jogot, mert fél, hogy a férfi a kislányát is megpróbálja majd lelkileg megnyomorítani. A félelme pedig nem is alaptalan. A férfi ugyanis már most is rendszeresen azzal fenyegeti Mirát, hogy ellene fogja hangolni a lányát, és meg fogja neki tanítani, hogy „az anyja egy utolsó prostituált.”
„A szociális munkások azt mondták, hogy nagyon jó esély van arra, hogy ez az egész történet végre egy helyes irányt vegyen, és őt vonják végre felelősségre. Ha így lesz, akkor nem fogják engedni, hogy egyedül láthassa a kislányt. Mert egyszerűen nem beszámítható. Nekem a legfontosabb, hogy a kislányom érzelmileg ne sérülj emiatt az ember miatt. Ez a legfontosabb. Az sem baj, ha nem fizet gyerektartást, örömmel dolgozom, amennyit csak bírok, kifizetek mindent, amire szükségünk van.”
Fotó: Getty Images
