„Gratulálok anyuka, a lánya még mindig szűz”

2022. augusztus 15. |

A tudományosan teljesen megalapozatlan szüzességi tesztelés a mai napig bevett gyakorlatnak számít – még egyes nyugati országokban is.

A 16. században élő Andreas Vesaliust gyakran szokták a modern anatómia megteremtőjeként emlegetni, ő volt ugyanis az első orvos, aki holttesteken végzett boncolásai révén igyekezett feltárni az emberi test felépítését, működését. A németalföldi Vesalius 1536-ban kemény fába vágta a fejszéjét: egy 18 éves belga nemesasszony holttestét tanulmányozva egy addig babonákkal és mítoszokkal övezett testrész mibenlétét kezdte kutatni. Nekilátott a szűzhártya vizsgálatának.

Egészen addig egyetlen orvosi szakkönyvben sem írtak a szűzhártyáról és annak anatómiai felépítéséről. Helyette misztikus legendákból táplálkozó tévhitek és félinformációk övezték a létezését. A tisztaság és az erkölcsösség szimbóluma volt, amely nemcsak azt határozta meg, hogy egy nő alkalmas-e a házasságra, hanem hogy egyáltalán joga van-e az élethez.

Bár Vesalius emberi anatómiáról szóló úttörő jelentőségű könyve a szűzhártya egyik első, viszonylag helyes anatómiai leírását tartalmazta, néhány döntő jelentőségű kérdésben az orvos rendkívül káros megállapításokat tett. Az  úgynevezett „ép” szűzhártya – mint írta – „nem más, mint a dicséretes szüzesség bizonyítéka”.

Ezzel a kijelentésével Vesalius akarva vagy akaratlanul, de hivatalosan is megteremtette a szüzességgel kapcsolatos tudománytalan vizsgálatok ma is fennálló alapjait.

Közel 500 évvel Vesalius káros megállapításai után a szűzhártyát övező mítoszok továbbra is világszerte elterjedtnek számítanak. A női szüzesség kultusza él és virul – és nem csak az olyan országokban mint Irak, Indonézia, Dél-Afrika vagy éppen Afganisztán. Sürgősségi orvosok, nőgyógyászok, szexuális erőszakkal foglalkozó nővérek és háziorvosok szerte az Egyesült Államokban számolnak be arról, hogy a mai napig rendszeresen kérik őket szüzességi tesztek elvégzésére. A vizsgálatokat általában a szülők kérvényezik, amiket aztán orvosok vagy két ujjal, vagy egy hüvelybe vezetett speculum bevezetésével hajtanak végre.

De bármelyik módszert is alkalmazzák, a szüzességi vizsgálatok valójában teljesen értelmetlenek.

„A szüzességi vizsgálat a szexuális erőszak egyik formája” – fogalmazta meg állásfoglalásában néhány évvel ezelőtt az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ), de hasonlóan vélekedik róla az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is, amely 2018-ban már közzé tett egy globális felhívást arra vonatkozóan, hogy véget kell vetni ezen vizsgálat szükségtelen, gyakran fájdalmas, megalázó és traumatikus gyakorlatának.

Mindennek ellenére lányok és nők tömegeinek kell rettegni a mai napig a szüzességi teszt megalázó procedúrájától – és az esetleges kedvezőtlen eredmény következményeitől.

„Olyan, mint a nemi erőszak, csak egy műszerrel csinálják” – mondja a 34 éves amerikai nő, Mary, akit 23 évvel ezelőtt az édesanyja kényszerített szüzességi vizsgáltara. A beavatkozás olyan traumatikus volt számára, hogy a mai napig terapeuta segítségével próbál megbirkózni a következményeivel. A szüzességi teszt nemcsak akkor és ott okozott neki megrázkódtatást, de hosszú távon is kihatott arra, ahogyan önmagát, a testét és a szexualitását látja.

Az 1999-es vizsgálata során Mary csupán 11 éves volt, és a saját anyja fogta le a vizsgálóasztalon egy észak-karolinai klinikán. Az orvos egy hosszú vattapamacsot dugott a lány hüvelyébe, olyan jelek után kutatva, amelyek meggyőznék az anyját a lány szüzességéről. A kislány egy húgyúti fertőzéssel küzdött, és az anyja meg volt róla győződve, hogy csakis az aktív szexuális élet miatt alakulhatott ki nála. A félénk, ötödikes lány akkoriban még az első csókján sem esett át, de ez mit sem számított: az anyja csak akkor volt hajlandó hinni neki, ha egy orvos is megvizsgálja a szűzhártyáját. Néhány perc múlva a doktor megszólalt: „Gratulálok, anyuka, a lánya még mindig szűz.” E mondat hallatán Mary is fellélegzett, attól félt ugyanis, hogy a rendszeres pompomedzéseken esetleg a hártyája már „elszakadt”. Visszatekintve ma már úgy látja, hogy az orvos ugyanolyan könnyedén mondhatta volna azt is, hogy nem szűz, ezzel potenciálisan kitéve őt a bántalmazó, alkoholista anyja haragjának.

Egy évvel a vizsgálat után – ekkor Mary 12 éves volt – egy idegen férfi molesztálta az iskolából hazafelé menet. Soha nem mondta el az anyjának, félt, hogy ha tudná, másképp nézne rá. 14 éves korában egy fiú egy buliban megerőszakolta, az anyjának azonban ismét nem szólt róla. Attól rettegett, hogy az anyja nem szeretné többé, ha kiderülne, hogy már nem szűz. A lány félelmeinek és szorongásainak alapja a 11 éves korában elvégzett szüzességi vizsgálatból fakadt. „A nemi erőszak után úgy éreztem, hogy selejtes lettem. Azzal, hogy már nem voltam többé szűz és érintetlen, sérült, selejtes lettem.”

A 24 éves Elenát is az anyja kényszerítette szüzességi tesztre 2012-ben Kentuckyban. A traumatikus élmény végképp tönkretette a köztük lévő anya-lánya kapcsolatot. „Nem fogok egy kurvát nevelni!” – kiabálta Elena anyja az iskolából hazafelé menet az autóban, miután felfedezte, hogy Elena egyik barátnője meztelen fotókat küldött magáról egy fiúnak a Facebookon. A vizsgálat után az orvos „jó hírt” közölthetett Elen anyjával: a lány tényleg szűz volt. „Ezután soha többé nem mondtam el neki semmilyen bizalmas dolgot” – teszi hozzá Elena.

A Redditen külön támogatói csoport is létezik az olyan nőknek, mint Mary és Elena, ahol az érintettek névtelenül oszthatják meg fájdalmas tapasztalataikat a szüzességi vizsgálattal kapcsolatban. Rengetegen számolnak be arról, mennyire rémülten és megszégyenítve érezték magukat gyerekként, kiszolgáltatva a felnőtteknek: nagyon sok lányt a saját anyja vagy apja fogott le, miközben egy férfi nőgyógyász „erőszakoskodott” velük.

 Emmanuel Macron francia elnök két évvel ezelőtt jelentette be, hogy az országban hamarosan büntetni fogják a szüzességtesztelést. Ezzel Franciaország lehet az az első nyugati ország, amely büntetőjogi eszközöket vet be a káros gyakorlat visszaszorítására. A tervek szerint egy év börtön és pénzbírság fenyegetné a jövőben azokat az orvosokat, akik hajlandóak elvégezni a beavatkozást.

A szüzességi vizsgálatok akár egy életre szóló traumát is okozhatnak a nőknek – ahogy korábban említettük, teljesen értelmetlenül. Orvosi szempontból ugyanis az érintetlen szűzhártya csak egy mítosz, a szüzességi tesztek pedig tudományosan megalapozatlanok.

Maga a szűzhártya egy szövetmaradvány, ami a magzati fejlődés hónapjaiból maradt fenn, és nincsen semmilyen testi célja vagy feladata. Ellentétben a népszerű elképzelésekkel, ez a bizonyos szűzhártya nem egy összefüggő, kemény, egyetlen mozdulattal átszakítható felület, (tehát valójában nem is hártya), hanem egy rugalmas szövetdarab, amelynek formája és vastagság is egyénenként eltérő. Semmi garancia nincs rá, hogy a behatolás tényleg át fogja szakítani ezt szövetet – gyakran megesik, hogy csak megnyújtja vagy nem is zavarja. De az is előfordulhat, hogy jóval az első szexuális élmény előtt megsérül, például egy edzés, orvosi vizsgálat, egyéb testi sérülés, esetleg maszturbálás következtében. Jennifer Gunter kanadai származású amerikai nőgyógyász, a Vagina Bible c. könyv szerzőjének tapasztalata szerint például a szexuálisan aktív tizenéves lányok mintegy 50 százalékának ép a szűzhártyája.

Magyarán a szűzhártya „épsége” vagy „elszakadása”, megléte vagy meg nem léte az égvilágon semmit nem bizonyít egy nő szexuális életével kapcsolatban.

Forrás: marieclaire.com Fotó: Getty Images

Olvass tovább!

Hisztéria: egy diagnózis, amivel évszázadokig fegyelmezték a nőket

Hisztéria: egy diagnózis, amivel évszázadokig fegyelmezték a nőket

A hisztéria rendkívül homályos diagnózisát évezredeken keresztül húzták rá gyakorlatilag minden szokatlan és megmagyarázhatatlannak vélt női megnyilvánulásra – valamint használták fel arra, hogy visszaszerezzék a kontrollt az egyre inkább öntudatukra ébredő nők felett.

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter

Hogyan jutottam el odáig, hogy már nem tudnak felhúzni az emberek? idegesség

Hogyan jutottam el odáig, hogy már nem tudnak felhúzni az emberek?