A 21. század nyelve a vizualitás. Egyetért ezzel a legnagyobb kortárs gondolkodók mindegyike. A képi tartalom nem igényel fordítást, azonnali, erős érzelmi reakciót vált ki belőlünk, és ebben a történelmi korban, amelyben élünk, meg is van minden technikai eszközünk ahhoz, hogy parádés minőségben jussunk hozzá. A vizualitás kultuszának ékes példája a coffee table books, azaz a dohányzóasztalra való könyvek, kemény borítós albumok sikersztorija. Ezek a könyvek az infotainment, vagyis a szórakoztatva informálás nagyágyúi: hatalmas, művészi igényű képtablókból és apró, izgalmas kísérőírásokból állnak össze, és úgy rántanak ki bennünket egy kis időre a mindennapokból, hogy közben információmorzsákkal, érdekességekkel is szolgálnak.
Az ablakpárkányról…
Bár nagyon rezonálnak a jelenkorra, a coffee table könyvek története régi korokba nyúlik vissza. Angol neve arra utal, hogy a dohányzóasztalon a helye, de ez nem volt mindig így. Eredetileg a széles ablakpárkányokat nyomták a kifejezetten dekorációs célra készített, úgynevezett átlapozókönyvek, és elsődleges célközönségeikként a nők voltak megjelölve – akikről akkoriban azt gondolták, hogy könnyített olvasmányokat képesek csak befogadni. Már a francia királyi tanácsadó, Michel de Montaigne 1580-ban kiadott esszéinek előszavában is azt írja, retteg tőle, hogy a könyve nem értő kezekbe kerül majd, hanem „hölgyek társalgójának ablakába száműzik”.
… a dohányzóasztalra
A kortárs coffee table könyv viszont egyértelműen a huszadik század produktuma a művészeti albumok, illetve a természetfotózás felfutásának időszakából. Érthető is, hiszen ekkorra érte el a nyomdatechnológia az ehhez szükséges színvonalat. És hogy annak idején miért az ablakpárkányon tartották? Mert a dohányzóasztal a múlt század közepén került csak a nyugati világ polgári nappalijainak a középpontjába, és ekkor költözhettek át rá a dekoratív kiadványok is.
A lenyűgözés műfaja
Ami kezdetek óta közös ezekben a kiadványokban, hogy alkotóik szeretnék elkápráztatni a közönségüket – éppúgy, ahogy a könyv tulajdonosa a könyvvel igyekszik lenyűgözni vendégeit. Az olvasót pedig már a minőségi anyag, a grafikai és fotótechnikai megoldások, a tartalom és a vastagság elvarázsolja. Mivel ezeket a könyveket kifejezetten úgy tervezik, hogy ne csak a gerincük, hanem kemény borítójuk is látszódjon, vonzzák a szemet, és nagyobb felületen, a többi kötet közül kiemelkedve mutatnak a legjobban. Manapság persze elég beütni az interneten annyit, hogy Tom Ford, vagy hogy Patterns of India, és máris végtelen sok és kifogástalan minőségű fotóhoz és információhoz tudunk hozzáférni. De a coffee table könyv tud valamit, amit az internet nem. A kurátori munka és a professzionális szerkesztés kvázi megszűri nekünk az információs zajt, amelyben egyébként elvesznénk. Előválogatja és rendszerezi az adatokat és a tudnivalókat, és olyan gusztusosan prezentálja, ahogy az elegáns fine dining éttermekben szokás a fogásokat.
Vigyázat, hamisítják!
A külcsínnek megvan az ára, a legmenőbb fotósokat, a legjobb minőségű papírt és a legújabb könyvkötészeti technikákat a vásárlónak meg kell fizetnie, ezért egy coffee table könyv nem ritkán 20-50 ezer forintba is kerül – vagyis vetekszik egy feltörekvő képzőművész műalkotásának árával is. Sőt a luxusmárkák a saját coffee table könyveik árát a többi termékük árához igazítják, ezért ha egy Dior vagy Cartier kötetre fáj a fogunk, akkor nagyon mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk. Nem csak az ára miatt igaz, hogy a coffee table könyv maga is műalkotás. Sőt lakberendezési kiegészítő és státuszszimbólum. Ahogyan az lenni szokott, a műfaj felfutásával a hanyatlása is megkezdődött. Minél inkább presztízstárgy lett ezekből az albumokból, annál szélesebb társadalmi rétegek akarták magukénak tudni, és megjelentek a piacon a hamisítványok. Ma már a reális ár töredékéért lehet hívogató tipográfiával ellátott könyvgerinceket venni, amelyeket ha ügyesen helyeznek az asztalra, akkor egy Instagram-fotó erejéig éppen úgy néznek ki, mintha a belbecs sem hiányozna belőlük.
Fotó: Pinterest
