A közösségi média korábban soha nem látott közelségbe hozta a hírességeket. Ma már nem kell a bulvárújságokra hagyatkoznunk, vagy lehetetlen időpontokban és helyszíneken lesben állnunk, csak hogy egy pillantást vethessünk imádott sztárunkra: az Insta-, vagy Tiktok-oldalaikon a celebek önként és dalolva avatják be a rajongóikat a magánéletük legapróbb részleteibe is. A hírességek 20-30 évvel ezelőtt még elérhetetlennek tűntek, körüllengte őket egyfajta titokzatosság, míg manapság az online tér által kitermelt influenszereknek, és az egyre csak szaporodó valóságshow-szereplőknek köszönhetően még azt is nehéz meghatározni, hogy ki számít egyáltalán igazi sztárnak.
Vajon léteznek-e a 21. században egyetemes hírnévvel és vonzerővel bíró hírességek? Van-e olyan közszereplő, akinek személye nem megosztja, hanem összehozza az embereket, anélkül, hogy bárkit is kirekesztene vagy elidegenítene?
Tom Hanks esetleg ilyen lenne? Egyrészről igen, de az ő népszerűsége talán túlságosan is a nosztalgiából táplálkozik. Akkor Leonardo DiCaprio? Vagy Denzel Washington? Talán… De meg tudná vajon bármelyikük is szólítani a videójátékok vagy Youtube-videók előtt ülő kockák közönségét? Will Smith vagy Samuel L. Jackson? Bár karrierjük évtizedeket ölel fel, manapság már egyikünknek sincs olyan kulturális hatása, mint annak idején volt.
Na, és mi a helyzet Keanu Reevesszel?
Telitalálat. Azt hiszem ő az, akit méltán nevezhetünk ma is univerzális szupersztárnak.
Bár Keanu Reevesnek már régóta ragyog a csillaga Hollywood egén, az elmúlt néhány évben érte csak el igazán a pályája csúcsát. A popkultúra éppen akkor, a 2010-es években fedezte fel magának újra a színészt, amikor a karrierje is ismét fellendülőben volt. A 2014-ben indult John Wick-franchise óriási hype-ot generált Keanu körül, amelynek sikere a mai napig (márciusban jelent meg a sorozat 4. része) kitart. De a franchise négy részén kívül az elmúlt években más sikerfilmekben is szerepelt, például a Mindig csak talán, és a Mátrix: Feltámadások című mozikban, sőt, még a Cyberpunk 2077 című videójátékban is feltűnt. Ha egy pillantást vetünk a filmográfiájára, rögtön feltűnik, milyen kevés olyan színész van Keanu Reeves szintjén, aki ennyire változatos, kulturálisan meghatározó filmekben szerepelt volna ilyen hosszú időn keresztül. Keanu minden filmes műfajban letette a névjegyét, és bár a legtöbb munkája egyre közelebb hozta őt a nézők szívéhez, mégsem kizárólag a szerepeinek köszönhetően imádja ennyire a közönség.
Hogy akkor mégis mitől olyan más, mitől olyan szerethető Keanu Reeves?
Keanu Reeves bejelenti a „Cyberpunk 2077”-et a Microsoft Xbox rendezvényén Los Angelesben, 2019
A kérdésre egyértelmű a válasz: Keanu Reeves képernyőn kívüli személyisége az, ami annyira magával ragadta a közönséget. A színész közvetlenségéről, kedvességéről, és önzetlenségéről szóló történek az elmúlt években gyakorlatilag elárasztották az internetet. A Twitteren több mint 210 ezren követnek például egy Keanu Doing Things (Keanu dolgokat csinál) elnevezésű mém profilt, míg a Redditen 350 ezren ünneplik a színész általános nagyszerűségét. A Reddit-csoportban a felhasználók kifejezetten Keanuhoz kapcsolódó szívmelengető, vagy vicces sztorikat osztanak meg: az egyik frissen felkerült történetben egy felhasználó azt mesélte el, hogyan igazított útba a színész egy eltévedt idegent; míg egy másik user elmondása szerint Keanu egy alkalommal csak azért ugrott ki az autójából, hogy autogramot adjon rajongójának, majd készítsen vele egy közös fotót. A történetekből az is kiderül, hogy a sztár titokban milliókat adományoz jótékony célokra, valamint, hogy a mai napig pont ugyanolyan szerény, mint majd’ 40 évvel ezelőtt, a karrierje kezdetén volt.
Ám Keanu Reeves személyiségének a kedvességen és jótékonykodáson kívül is több olyan összetevője van, ami ennyire szeretetreméltóvá és univerzálisan megbecsültté tette a színészt.
Keanu Reeves pénzt ad egy hajléktalan nőnek egy 2003-as párizsi forgatáson
Keanu Reeves: a bohókás, laza srác
Keanu Reeves 1964-ben született Libanonban egy angol édesanya és egy kínai-hawaii édesapa gyermekeként. A családja Kanadában telepedett le, és Keanu már rendkívül korán, 9 éves korában kipróbálta magát a színészetben. A képernyőn 16 évesen debütált egy kanadai sitcom statisztájaként, majd gyerekriporternek állt a CBC csatornánál, ahol különböző vicces eseményekről tudósított – az alábbi videón például egy plüssmackó-fesztiválra látogatott el.
Jól jellemzi Keanu Reeves személyiségét, hogy a fenti, mackótámadásos jelenet eljátszása valószínűleg még ma, 40 évvel később sem lenne tőle karakteridegen. Ez az, ami igazán feltűnő ezekben a korai szerepekben – hogy már akkor is mennyire Keanu-szerűek voltak. Az a Keanu Reeves, akit ezeken a régi felvételeken láthatunk, nagyjából ugyanaz a Keanu Reeves, akit ma ismerünk és szeretünk – egy bolondos, laza, visszahúzódó és szerény fiú, a jellegzetesen lassú, furcsa beszédmódjával. Egészen olyan, mintha Keanu ezekben a fiatalkori szerepeiben nem is nagyon színészkedne, hanem egyszerűen önmagát adná.
Keanu az áttörést jelentő 1989-es Bill és Ted oltári kalandja című filmben is ugyanilyen autentikus tudott maradni – ő alakította Tedet, a szétszívott fejű diákot, akiben egy filozófus kimondhatatlan bölcsessége lakozik. Visszatekintve, ennél a filmnél is egyértelmű, hogy a karakterének a személyisége legalább annyira táplálkozott a forgatókönyvből, mint Keanu saját egyéniségéből.
Keanu Reeves: a filozófus messiás
11 évvel a Bill és Ted oltári kalandja után robbant be a mozikba a Mátrix, a közönség pedig végre színészként is kezdte komolyan venni Keanu Reevest. Neo megformálásának köszönhetően Keanu zen bölcsességet árasztó karaktere is megkapta a végső lökését. Neo egyénisége annyira hasonlított a visszafogott, de kifejezetten filozofikus beállítottságú Keanura, hogy könnyű volt úgy tekinteni a színészre, mintha a karaktere szinonimája lenne. Míg az 1994-es Féktelenül című filmje a 90-es évek optimizmusát és humanizmusát testesítette meg, addig az 1999-es Mátrix az új évezred nyugtalansága felé fordult. Keanu Reevest pedig még inkább rokonszenvessé tette: velünk együtt ő is ott ragadt a Mátrixban, a technológia új korszakában, fenyegető egzisztenciális kérdések közepette.
A Mátrixnak köszönhetően Keanu a geek kultúrával is egyszer és mindenkorra összekapcsolódott. Karaktere, Neo a geek fantáziák végső megtestesülése: egy hétköznapi életet élő programozó, aki bőrkabátot húzva kung-fuzó messiássá változik. Neo messiási státusza, minden veleszületett spirituális bölcsességével együtt elválaszthatatlanul összefonódott Keanu személyiségével – és akárcsak Bill és Ted esetében, itt sem lehetett tudni, hogy a szerep vagy a színész volt-e előbb.
Keanu Reeves: a mém
A 2010-es években – pont az idő tájt, hogy a John Wick első részének köszönhetően a karrierje is újra fellendült – indultak hódító útjukra a Keanu-mémek. Az egyik leghíresebb, az úgynevezett Sad Keanu (szomorú Keanu) mém a közösségi médiának hála az egész világot bejárta: a 2010-ben készült fotón Keanu Reeves egyedül ül egy park padján, miközben bánatos arccal egy szendvicset majszol. Hogy miért lett ez az elsőre hétköznapinak tűnő fotó ennyire felkapott? Pont a hétköznapisága miatt. Megmutatta, hogy Keanu Reeves pontosan olyan, mint bármely más halandó ember: szendvicset eszik, gondolataiba merül, és van, hogy rossz napja van. A mém annyira népszerű lett, hogy a netezők még abban az évben létrehozták a Vidítsuk fel Keanu Reeves elnevezésű nem hivatalos ünnepnapot. Talán a szomorú Keanu-mém ellensúlyozásaképp 2010-ben több történet is keringeni kezdett a neten a színész kedvességéről és jótékonykodásairól. 2011-ben még egy videó is készült róla, ahogy a metrón utazik – mint minden egyszerű halandó – és átadja a helyét egy mellette ácsorgó nőnek.
Keanu Reeves: *breathes*
— 9GAG ❤️ Memeland (@9GAG) June 11, 2019
Me: 😍 pic.twitter.com/1ryB2ZZ9S7
A közösségi médiát ellepő Keanu-mémek jól érzékeltették, hogyan alakult ebben az időben a színész képernyőn kívüli imázsa. A személyét körüllengő legendáknak, valamint tragikus magánéletének (egy balesetben elvesztette a menyasszonyát és a meg nem született közös gyereküket) hatására alakult ki és szilárdult meg annak a Keanu Reevesnek a képe, akiért a mai napig az egész világ rajong. Ő a kedves és nagylelkű szupersztár, aki pályája során végig visszahúzódó, és fájdalmasan emberi tudott maradni. Egy hétköznapi pasi, aki tisztában van a gyengeségeivel, és aki még mindig aktívan keresi a boldogság útjait.
Keanu Reeves: mindig önazonos
Bár a Mátrix után Keanu Reeves kultusza egyre erőteljesebbé vált, akkoriban még rendre fellángoltak viták a színészi kvalitásaival kapcsolatban. Az 1990-es években a hollywoodi elit még elutasította Keanut, bukások sorában szerepelt, és hat Arany Málna-jelöléséből hármat be is zsebelt a legrosszabb színész és mellékszereplő kategóriájában. Mint színészt, sokáig nem vették komolyan, őt is és a karaktereit is kicsit együgyűnek, kicsit ostobának tartották. Ez a róla kialakult kép aztán az évek múlásával szépen lassan megváltozott, és az egyéniségét is másként kezdték el értelmezni: megértették, hogy az személyiségéből valójában őszinteség, sebezhetőség és hitelesség sugárzik. A 2000-es évek végére mindannyiunk számára világossá vált, hogy Keanu Reeves nem „rosszul” vagy „jól” játszik: minden szerepében saját személyiségének egy szeletét mutatja meg. Hogy ez vajon szándékos a részéről? Vagy teljesen öntudatlan? Erre a mai napig nincs válasz.
Keanu Reeves Torontóban, 1988
Mindez pedig azt jelenti, hogy az 1983-as, a 2003-as és a 2023-as Keanu Reeves többé-kevésbé ugyanaz a Keanu Reeves. Keanu az évtizedek során semmit nem változott, a társadalmunk és vele együtt a kultúránk viszont igen: 40 évvel a karrierje beindulása után végre a közönség is megértette, hogy egy színész, aki a filmjeiben a legmerevebb férfi sztereotípiákat testesíti meg – a vagány akcióhőst; a megállíthatatlan zsarut; a harcművészetek mesterét; a srácot, aki szintet lép, hogy megmentse a világot és megszerezze a lányt; – a való életben igenis lehet egy szelíd, halk szavú fickó, akitől rendkívül távol áll a toxikus maszkulinitás.
Forrás: Vox, Fotó: Getty Images
