- A social battery (társasági vagy szociális akkumulátor) meghatározza, hogy mennyit tudunk társaságban lenni, mielőtt elkezdjük fáradtnak és frusztráltnak érezni magunkat.
- Személyenként változik a social battery kapacitása, egyesek tovább bírnak emberek között lenni, mint mások.
- Teljesen természetes, ha arra van szükségünk, hogy egyedül lehessünk társas interakciók után.
Nagyon ismerős lehet a fenti szituáció. Hirtelen arra leszünk figyelmesek, hogy csökken az energiaszintünk, nincs kedvünk a társasági eseményen részt venni, tekintetünkkel a kijáratot keressük. Valószínűleg lemerült a social battery, avagy a szociális aksi, és sürgősen fel kéne töltenünk.
Csirmaz Luca válaszolt kérdéseinkre azzal kapcsolatban, hogy mi is a social battery, miért merül le és hogyan lehet feltölteni. Luca pszichológus, a PszichoLive szakmai vezetője, az ELTE dokotorandusza.
Hogyan lehet meghatározni a social batteryt? Van a fogalomnak a magyar megfelelője?
Nem tudok magyar megfelelőről, talán a társasági/társas aksi, ami nekem leginkább illik ide. Lényegében azt takarja, hogy egy személynek mennyi energiája van társas interakcióban lenni másokkal. Ezt leginkább úgy kell elképzelni, mint egy toleranciatartományt arra, hogy mennyi és milyen jellegű társas interakcióban vagyunk képesek részt venni, mielőtt túlságosan stresszesnek, esetleg üresnek, frusztráltnak éreznénk magunkat, és szükségünk lenne arra, hogy visszavonuljunk, feltöltődjünk egyedül.
Mitől függ a társas akkumulátor kapacitása?
Vannak kutatások, amelyek szerint az átlagos ember kb. 3 óra szociális interakció után kezd kimerülni. Azonban jelentősek az egyéni különbségek: például autizmus spektrumzavar, szorongás vagy depresszió miatt gyorsabban merülhet az aksink. Az is számít, ki hol helyezkedik el az introverzió-extraverzió spektrumon, előbbieknek általában több egyedül töltött időre van szükségük, ezeket a személyes igényeket pedig nagyon fontos tiszteletben tartani jóllétünk érdekében.
Fontos még, hogy minden személy különböző életszakaszokon megy át, például lehetnek olyan időszakok az életünkben, ahol eleve leterheltebbek vagyunk. Ezek szintén csökkentik aksink kapacitását, ahogy az is, ha olyan közegben vagyunk, amely túlságosan ingergazdag.
Milyen tényezők miatt és milyen körülmények között ég ki hamarabb a társasági aksink?
Sokat számít, hogy milyen emberekkel vesszük körbe magunkat, amikor társaságba megyünk. Ahogy az is, hogy ezen interakciók mennyire kétoldalúak. Legtöbbször olyanoknál látom, hogy hamar kiég a társasági aksi, akik hajlamosak arra, hogy rengeteget adjanak másoknak, miközben ők nem kérnek. Esetleg körbeveszik magukat olyanokkal, akikről gondoskodni kell, de ők nem kapnak igazán vissza belőle.
Fontos, hogy mennyire lehetünk őszintén önmagunk; fel kell-e tennünk valamilyen maszkot, megoszthatunk-e sebezhetően mindent. Rengeteg energiát vesz el, amikor valaki mást kell mutatnunk, mint akik akkor vagyunk.
Az is fontos tényező, hogy mekkora a csoport, amelyben részt veszünk – nagyobb tömeg gyorsabban fárasztja az idegrendszert –, ahogy bármely egyéb stresszt fokozó tényező is: például úgy érezzük, meg kell felelnünk azoknak, akikkel együtt vagyunk, mondjuk társadalmi, hatalmi egyenlőtlenségek miatt, vagy olyan helyen vagyunk, ahol több a kiszámíthatatlan, erős inger (pl. nagyon hangos közeg).
Csak társaságban hajlamos kiégni a társasági aksi, vagy már a virtuális jelenlét is hasonlóan le tudja fárasztani az embert?
A virtuális közeg különösen kimerítő és megterhelő hatású lehet az idegrendszerre a rengeteg újdonság, társas összehasonlítás, azonnali készenlét miatt. Vagyis lényegében az online térben bármikor bármi érhet minket, bárki csillogó életéhez hozzámérhetjük magunkat, és úgy tűnhet, nem tudunk igazán kikapcsolni, hiszen a legváratlanabb pillanatban is üzenhet mondjuk a főnökünk, hogy gond van.
Az is veszélyes, hogy a rengeteg itt történő „interakcióban” még ezek pozitív hatásait sem észlelhetjük igazán, ha nem vagyunk valódi aktív részesei, csak görgetünk esztelen. Segítség lehet – ezt magam is alkalmazom és klienseknek is szoktam javasolni –, hogy tartsunk időnként social media detoxot. Töröljük le az alkalmazásokat akár néhány napra, egy hétre, ez segít egy kicsit helyreállítani az idegrendszert.
Egyénfüggő, hogy kinek mikor merül le a szociális aksija
Milyen jelekre kell figyelni, hogy felismerjük, ha kiégett az aksink? Mit kell ezzel kapcsolatban tudatosítani?
Ha már lemerült az aksink, azt vehetjük észre, hogy fokozottan stresszesnek, kiégve érezzük magunkat, nem tölt el jó érzéssel minket, ha társas interakciókra gondolunk. Azt érzékelhetjük, hogy bezárkózunk, szívesen visszahúzódnánk. Depresszív tüneteket is észlelhetünk magunkon, mielőtt valamilyen eseményre mennénk, letörtek és fáradtak vagyunk, és ez az érzés az esemény közben is többször visszaköszön.
Nagyon fontos megvizsgálnunk, hogy meglévő kapcsolataink valóban adnak-e számunkra, vagy csak mi erőlködünk szüntelen, hogy lehetünk-e őszinték a körülöttünk lévő emberekkel. Persze az is lehetséges, hogy lenne tere a sebezhetőségnek, de mi nem próbáljuk meg, mert tartunk attól, hogy mit gondolnának rólunk. Ilyenkor saját viselkedésmintáinkon kell dolgoznunk a változás érdekében.
Hogyan lehet feltölteni a társasági akksit? Esetleg vannak ehhez speciális gyakorlatok is?
A legfőbb megoldás nem csak az, hogy többet vagyunk egyedül, hanem hogy megtanulunk úgy működni a társas interakciókban, ahogy az számunkra is jó. Nagy eséllyel például, ha gyorsan merül le a társas aksink, akkor meg kell tanulnunk nemet mondani, határokat állítani, új embereket keresni magunk köré, vagy sebezhetőbbnek lenni, mint addig voltunk. Nagyon fontos megtapasztalnunk, hogy mennyire feltöltő is lehet egy igazán intim kapcsolódásban lenni.
Ezenkívül igyekezzünk teret adni magunknak, az idegrendszerünknek arra, hogy pihenjen. Jelentsen ez akár több csendet, mozgást, természetben eltöltött időt, telefon kikapcsolását. Olyan tevékenységekre van szükségünk, amelyek rólunk szólnak, saját örömünkért végezzük őket. Pihenjünk fizikailag is, figyeljünk a minőségi, zavartalan alvásra.
Létezik egyáltalán olyan, hogy „túl sokszor” lemerül valaki társasági aksija?
Ez szubjektív szerintem, fontos, hogy ne minősítsük magunkat, a testünk ilyenkor mindig jelez számunkra valami fontosat. Mondjuk arról szól, hogy „itt nem jó nekem”, vagy „így nem jó nekem”. Rendkívül fontos tiszteletben tartani testünk jelzéseit és határait.
Szakemberként találkozol páciensekkel, akik gyakran panaszkodnak társasági kiégés miatt?
Nagyon sok olyan ember jár hozzám, aki megfelelési kényszeres, aki maszkolja az érzéseit, mert úgy gondolja, ha őszintén mutatná magát, nem fogadnák el. Ilyenkor legtöbbször közrejátszik az is, hogy túlságosan más emberekre fókuszál önmaga helyett, meg akarja menteni őket, bevonódik problémáikba.
Fontos felismernünk, hogy az egyik legfőbb emberi motivációnk a kötődés és kapcsolódás, és ha megszoktuk, hogy ilyen emberek vesznek körül, akik irántunk nem érdeklődnek őszintén, nem tudnak ránk hangolódni, esetleg elárasztanak saját problémáikkal, akkor úgy tűnhet, hogy vagy ezekkel az emberekkel vagyunk, vagy senkivel.
Lehetőséget kell teremtenünk arra, hogy felfedezzük: léteznek körülöttünk olyan emberek is, akiktől mi is kaphatunk. Ugyanúgy el tudunk fáradni mellettük is, lesz szükségünk énidőre, viszont ez mégis egészen más érzés lesz.
Csirmaz Luca, pszichológus
Imádok társaságban lenni, mégis néha elfáradok. Ez is gyakori, igaz?
Abszolút. Szerintem annyira érzékenyek vagyunk egymás rezdüléseire, hogy bárkit is figyelembe venni magunkon kívül – az ő igényeit, gondolatait, érzéseit – energia. Természetes, hogy szükségünk van arra, hogy csak magunkkal foglalkozzunk, magunkra figyeljünk.
Mi a különbség a social battery lemerülése és a szorongás között?
Jelentkezhet szorongás a social battery lemerülésekor, lehet akár fő közbenjárója annak, hogy lemerül az aksi. Önmagában némi szorongás nem feltétlenül azt mutatja nekünk, hogy már nincs kapacitásunk a másik emberre. Az is lehet, hogy nem megszokott számunkra a társas érintkezés, akár olyanokkal vagyunk, akikkel még nem érezzük teljesen biztonságban magunkat. Ilyenkor átmenetileg normális, ha átmegyünk egy szorongó perióduson is. A megfelelő kapcsolatokban azonban ez enyhülni fog, ott teret kell kapjon minden érzésünk és gondolatunk.
Szoktuk például a sok energiát vivő embereket energiavámpíroknak is nevezni. Miért merítenek le egyes emberek jobban, mint mások?
Nagyon gyakran vettem észre az elmúlt időben, hogy (feltételezhetően a magányosságból, illetve akár a közösségi média „nárcizmusából” adódóan) rengeteg ember úgy lép társas interakcióba, hogy valójában nem interakcióban van a másikkal, hanem csak ő akar egyedül ventilálni, kiönteni a lelkét, validációt, tükröt kapni. Nincsenek elmélyülő kérdések, érdemi rácsatolás, reflektálás a másikra, csak egy végtelenített belső monológ, amelybe valaki be van húzva, mint használati tárgy, hogy hallgassa. Ha ezt éljük meg valaki mellett, abban csak merülni fogunk, így érdemes ezt kommunikálni a másik felé, majd ha nem változik a helyzet, továbbállni.
Szerző: Balogh Sarolta, Fotó: Getty Images
