A people pleasing jelenségéről, annak kialakulásáról, valamint hatásairól Máriási Dóra tanácsadó szakpszichológussal beszélgettünk.
Lehet, hogy valaki tudja magáról, hogy nehezen mond nemet másoknak, vagy nehezen tudja érvényesíteni a határait, de maga a people pleasing kifejezés talán még nem terjedt el annyira a hazai köztudatban. Még magyar megnevezésünk sincs rá.
Igen, időnként megjelennek új buzzwordök, amik valójában nem mondanak teljesen új dolgokat, csak lehet, hogy egy jelenség bizonyos aspektusára mutatnak rá jobban. Így van ez a people pleasinggel is. Ahogy a kutatások egyre jobban feltárták ezt a jelenséget, elkezdték összekötni a korábban már ismert viselkedési módokkal, például a nemet mondás képességével, vagy a megfelelési kényszerrel.
Pontosan mit értünk a people pleasing kifejezés alatt? Mik azok a vonások, amik alapján egy people pleaser magára tud ismerni?
Az alapdefiníciót nagyjából úgy fogalmazzák meg, hogy a people pleasing, tehát maga a cselekvés azt jelenti, amikor az érintett a saját viselkedését a másik igényeihez igazítja, ezzel párhuzamosan a saját szükségleteit a háttérbe szorítja. Más emberek elégedettségére törekszik: különböző helyzetekben nagyon fontossá válik, hogy a másik ember jól érezze magát. És bár az adott pillanatban ez a viselkedés egy rövid távú pozitív érzést okoz a people pleasernek, később valami furcsa rossz érzés is meg fog jelenni benne, hiszen ha az érintett állandóan a háttérbe szorítja magát, és az sohasem szempont, hogy neki mire lenne szüksége, neki mi lenne jó, akkor folyamatosan frusztrálódni fog. Ez a viselkedés akár egészen banális helyzetekben is megjelenhet, például ha egy kávézóban nem azt kérjük, amit valójában szeretnénk, hanem mondjuk, amit általában kérni szoktak. De elmehet egészen szélsőséges helyzetekig, ahol az érintett akár veszélybe is sodorhatja magát, mert azt hiszi, hogy ez kell ahhoz, hogy elfogadják, vagy ez az elvárás. És ugyanígy az is a people pleaser viselkedés egyik jellemzője lehet, ha valaki este 9-kor is még a munkahelyén ül, vagy este 10 órakor is nekiáll születésnapi tortát sütni a gyereknek, mert nem tudja meghúzni és képviselni a saját határait.
Azt lehet mondani, hogy a people pleasing egy maladaptív viselkedési mód, ami mögött van valamilyen pozitív törekvés, valamilyen pozitív cél. Ebben az esetben az a pozitív törekvés, hogy a people pleaser el szeretné érni, hogy a kapcsolata a többi emberrel jól működjön, jó viszony alakuljon ki másokkal, amiből aztán pozitív visszacsatolást kap saját magára.
Máriási Dóra
Azzal, hogy a people pleaser mindig a másik kedvére próbál tenni és saját magát háttérbe szorítja – például úgy, hogy soha nem mond semmire sem nemet – valójában a konfliktusokat szeretné elkerülni?
Mondhatjuk, hogy igen. Folyamatosan olyan kapcsolatokra törekszik, amik konfliktusmentesek és harmonikusak. Miközben a való életben nincsenek folyamatosan konfliktusmentes kapcsolatok. Tehát a people pleaser olyasmit tartana kívánatosnak, ami egyszerűen nem működtethető. Nem tud mit kezdeni az érdek- illetve az igénykülönbségekkel, nem tudja kezelni a konfliktusból eredő negatív érzéseket, és erre épül rá tulajdonképpen ez a viselkedés.
Első hallásra könnyen össze lehetne keverni a people pleaser mentalitást az önzetlenséggel. Mi a különbség a kettő között?
Nagyon nehéz tisztán, önzetlenül cselekedni, és nagyon ritkán is valósul meg, pedig valójában ez egy nagyon jutalmazó viselkedés, ami után semmilyen hiányérzet nem marad. Az önzetlenség esetében nagyon tudatosan, és tisztán önzetlenségből hozom meg a döntést, hogy a másik szempontját veszem figyelembe, és a sajátomat a háttérbe tolom. Ezzel szemben a people pleasinget nem egy teljesen pozitív szándék hajtja, hanem a konfliktus, vagy a nehéz érzések elkerülése. Az érintettek azt érzik, hogy a másik nem fogja őket elfogadni, ha nem próbál a kedvére tenni, illetve, hogy az ő érzései vagy igényei nem egyenrangúak a másikéval. Az önzetlenséget egy tisztán pozitív szándék hajtja, amin keresztül megélhetjük az egónk meghaladását, és mindig a növekedés érzése társul hozzá.
Ha egy people pleaser nem tud, illetve nem akar nyíltan konfrontálódni, akkor nem is fejezi ki soha a nemtetszését?
Kívülről úgy tűnik, hogy nagyon segítőkészek, és jó érzéssel tudják előtérbe helyezni a másik igényeit, de a belső frusztrációjuk azért utat tör, és gyakran viselkednek passzív-agresszíven. Burkoltan kritikát fogalmaznak meg, vagy a másikat teszik felelőssé azért, mert nekik rossz.
Ez a folyamatos belső frusztráció okozhat egyszer egy robbanást? Mi a hosszú távú hatása?
Mivel a people pleaser igényei soha nem teljesülnek, nagyon sok neheztelés gyűlhet fel bennük. Ezekért a rossz érzésekért másokat hibáztatnak, másokra tolják át a felelősséget, és mindez vezethet akár egyfajta robbanáshoz is, de nem feltétlenül. Van, akinél fokozódó depresszióhoz, erősen fokozódó szorongáshoz, vagy az emberektől való visszavonuláshoz vezet.
Általában mit szól, hogyan reagál a people pleasing hozzáállásra a környezet?
A people pleaserek gyakran túldimenzionáljuk, hogy mit vár el tőlünk a másik fél egy olyan viszonyban, amit kedvezőnek vagy pozitívnak ítélnek meg. Itt van a fonákja a people pleaser tendenciának. Abban a reményben alkalmazkodnak és idomítják a viselkedésüket a másikéhoz, hogy ezzel jobb minőségű legyen a kapcsolatuk a másikkal, de közben frusztráció és neheztelés támad bennük az önfeláldozásuk miatt, ráadásul sok esetben a másik embernek is kényelmetlenséget okoznak. A környezetük egy idő után azt érezheti, hogy valójában fogalmuk sincs róla, mit akar igazán a people pleaser, mivel soha nem mondja el nyíltan, őszintén a véleményét. Tehát valójában egyik fél sem lesz maradéktalanul elégedett ezzel a viselkedéssel.
Hogyan és mikor tud kialakulni a people pleaser hozzáállás?
Nincs egzakt életszakasz, fokozatosan fejlődik ki a szocializáció hatására.
Már a gyerekkorban elindulhat?
Igen, elindulhat már akkor. Elkezdünk szocializálódni a különböző közösségekben, megjelennek a felénk támasztott elvárások, akár a szüleink részéről is. A nyugati kultúrában gyakrabban jelenik meg a people pleaser attitűd a lányok esetében, míg más kultúrákban, ahol az alkalmazkodás, a normakövetés nem ennyire genderspecifikus elvárás, ott megjelenhet mindkét nemnél.
Tökéletes táptalaja lehet a people pleaser viselkedés kialakulásának, ha például egy szülő nem tudja megfelelően kezelni a gyereke énfejlődésének szakaszait. Amikor egy gyerek azért kap jutalmazást, mert örömteli perceket okozott anyának vagy apának, vagy azért kap büntetést, mert a gyerek nemet mert mondani, és ezzel elszomorította a szüleit. Halottam nemrég egy ilyen példát: egy kislány ült a szülő ölében, aztán egy ponton megunta és otthagyta a szülőt, és talán még durcásan valamit oda is vágott. Erre a szülő megsértődött, hogy miért hagyta ott a gyerek, hogy viselkedhet vele így. Ezek azok az esetek, amikor egy felnőtt nem tudja elfogadni, hogy egy-egy ilyen reakció a gyerek részéről nem személyesen neki szól, hanem a gyerek énfejlődésének nagyon is természetes folyamata. Ilyenkor tanulnak meg a gyerekek nemet mondani. A nemet mondáson keresztül juthatunk el az énmeghatározáshoz, az önmeghatározáshoz, ahhoz a képességhez, hogy később igent tudjunk mondani dolgokra. A nemet mondás képessége – még ha nem is a legmagasabb szinten – de nagyjából kétéves kor körül megjelenik és az én születésének egy nagyon fontos állomása. A szülők és a felnőttek egy része viszont ezt úgy értelmezi, hogy nem fogad szót a gyerek, ellenkezik, nincs megnevelve, és elindul a gyerek akaratának a letörése. Negatívnak címkéznek egy olyan természetes és valójában pozitív folyamatot, ami lehet, hogy a szülőnek nem komfortos, ezért rövid távon úgy gondolja, jobban jár vele, ha letöri – de hosszú távon sokkal nehezebb lesz annak a gyereknek kiállnia magáért, kezdeményeznie, igent mondani dolgokra, nemet mondani dolgokra, megvédeni magát, érzékelni a saját, illetve mások igényeit, és összehangolni ezt a kettőt.
Az elmondott példáról eszembe jutott az a valószínűleg sokak számára ismerős élmény, amikor gyerekkorunkban kötelező jelleggel meg kellett puszilnunk minden egyes rokonunkat. Nem mondhattunk nemet, nem lehetett döntésünk a saját testünk felett.
Igen, abszolút ez is hozzájárulhat a people pleasing viselkedés kialakulásához. De szerencsére ma már egyre több szülő felvilágosult a testtudatosság témában, és nem feltétlenül folytatja ezt a szokást.
Említetted, hogy a lányok körében gyakoribb a people pleasing viselkedés. Ennek pontosan mi az oka?
A nyugati kultúrából származó fehér nők szocializációjába jobban beletartozik az az elvárás, hogy legyenek kedvesek és empatikusak, ezeket a viselkedési módokat sokkal jobban megerősíti az esetükben a társadalom. Egy lány esetében gyakran megütközést kelt, ha nagyon határozottan meghúzza a határait, hogyha független, és egyértelműen kifejezi a véleményét, vagy akaratát. A lányokat gyakorlatilag arra tanítják kisgyerekkoruktól kezdve, hogy ne álljanak ki magukért, ne védjék meg magukat.
Le lehet vetkőzni a people pleasing viselkedést, vagy ez egy élethosszig tartó minta?
Ha valakinél rendkívül erőteljes, mélyre ivódott ez a folyamat, akkor lehet, hogy mindig egy érzékeny pontja lesz, tehát folyamatosan, tudatosan figyelnie kell rá, hogy tartsa a saját határait. Ha valaki először ébred rá, hogy ő people pleasing viselkedést folytat, elsőre ijesztő lehet, de szerintem ilyenkor érdemes arra gondolni, hogy ez csak egy fázis. Ez a felismerés fázisa, ami után lépésről lépésre lehet változtatni a dolgokon. Először felismerjük, hogy a hétköznapok szintjén milyen helyzetekben jön elő ez a viselkedés, és milyen érzések kapcsolódnak hozzá. Nem fogjuk egyik napról a másikra tökéletesen meghúzni és képviselni a határainkat.
Tegyük fel, hogy valaki úgy nőtt fel, hogy a saját határait egyáltalán nem vette/vették figyelembe, majd felnőttként erre rádöbben, és szeretne rajta változtatni. Egy ilyen esetben még az is nehézséget okozhat, hogy egyáltalán megállapítsuk, nekünk hol vannak a határaink.
Igen, mert elhangolódott a belső iránytűnk. És ez nagyon jól meg is ragadja a people pleasing lényegét: egy people pleaser, aki egész életében mások igényeire fókuszált, sokszor nincs is tisztában a saját igényeivel, ráadásul a fejében teljesen összemosódik a nemet mondás a másik ember megbántásával. Sokan érzik azt, hogy ha ők elkezdik kifejezni a saját szempontjaikat, igényeiket, ha kiállnak saját magukért, azzal önzők lesznek. Az segíthet kicsit helyre tenni a fejünkben a dolgokat, ha feltesszük magunknak a következő kérdéseket: miért járna nekem kisebb figyelem és tisztelet, mint másoknak? Miért érnek az én igényeim kevesebbet, mint másoké? Tudatosítanunk kell magunkban, hogy mi is ugyanolyan rangú emberek vagyunk, mint mindenki más.
Említetted, hogy a people pleasernek belső frusztrációt okozhat, amikor a saját igényeit háttérbe tolva próbál megfelelni a másiknak. Ez az érzés, a frusztráció érzése segíthet a határaink felismerésében? Megkönnyítheti a határaink felismerését, ha megpróbálunk tudatosan figyelni az érzéseinkre?
Egyrészt igen, de tudni kell, hogy az is előfordulhat, hogy saját magunk kezdjük bagatellizálni a rossz érzéseinket. Ez a self-gaslighting jelensége, amikor mi magunk kicsinyeljük le az érzéseinket, bemagyarázzuk magunknak, hogy önzőség rosszul érezni magunkat, hogy nem jogos a frusztrációnk. Tehát előfordulhat, hogy ezeket a nagyon is fontos és iránymutató érzéseket elkezdjük visszatömködni magunkba. Ettől függetlenül az érzések figyelése nagyon hasznos és fontos lépés lehet a people pleasing viselkedés levetkőzésében.
Fotó: Getty Images, Schmal Fülöp
