A pedagógusi életpálya az elmúlt évtizedekben drámai módon elvesztette vonzerejét a fiatalok számára. Az erkölcsi és anyagi megbecsülés, illetve az autonómia hiánya miatt egyre nagyobbá vált a pedagógushiány, amiről a kormány nem akar tudomást venni. A hiányt már jó ideje látszatintézkedésekkel és kényszermegoldásokkal igyekeztek elfedni.
Az oktatási ágazatot egyre jobban központosították, a még pályán lévő pedagógusokat pedig túlterhelték. Ezeket a megoldásokat betonozza be most a státusztörvény.
Bármennyit is alakított a kormány a tervezeten a státuszváltásról szóló első hírek megjelenése óta, a törvény továbbra sem alkalmas arra, hogy bármilyen problémát megoldjon, helyette csorbítja a nevelőtestületek jogait, megelégszik a romló minőségű oktatással és munkajogi szempontból is rosszabb helyzetbe hozza a pedagógusokat. A törvény ráadásul ellentétes azokkal az EU-s feltételekkel is, amelyek teljesítését Magyarország a fejlesztési forrásokhoz való hozzáférés érdekében vállalta.
A státuszváltás béremeléssel sem feltétlenül jár: a törvényben foglalt új bérsávok egyáltalán nem biztos, hogy tényleges béremelkedést jelentenek adott pedagógus esetében. De még ha magasabb is lesz a bér, a státusztörvény többi előírása annyival rosszabb helyzetbe hozza a pedagógusokat, hogy kioltja a béremelkedés esetleges pozitív hatásait. Márpedig, ha a pedagógusoknak rosszabb, akkor a diákoknak és a szülőknek is rosszabb, sőt az egész társadalomnak is. Tanár nélkül ugyanis nincs jövő.
Az új törvény elvileg azonos jogállást generál az állami és nem állami iskolák számára, de valójában elmélyíti a közöttük lévő különbséget.
A státuszváltás hatásai ugyanis elsősorban és először az állami iskolákat fogják sújtani, hiszen itt már jelenleg is nehezebb a helyzet. Az állami iskolák nagy részének tehát azonnal ki kell használnia a státusztörvény adta foglalkoztatási lehetőségeket, ami a pedagógusok nagyobb terhelését jelenti. A magánfenntartású – alapítványi és egyházi – iskolák egy ideig feltehetően még tartani tudják a jobb feltételeket, ezért még inkább el fogják szívni az állami iskolákból a jó pedagógusokat, amíg egyáltalán léteznek még ilyenek.
Ahogy egyre kevesebben maradnak a rendszerben, egyre több kényszermegoldást kell alkalmaznia az iskoláknak, szükségszerűen növelniük kell majd az áthelyezéseket, túlórákat, a csoportösszevonások számát – ezeket a státusztörvény lehetővé is teszi.
Ezzel még tovább nő a terhelés, és így hosszú távon azok is el fogják hagyni a rendszert, akik hivatástudatból még mindig maradnának a pályán.
A státusztörvény életbelépésével a pedagógusok két rossz opció közül választhatnak: ha tehetik, már most elhagyják a pályát, vagy kénytelenek lesznek elfogadni a feltételeket, amelyekkel még kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnek. Bárhogy is döntenek ebben a nehéz helyzetben, mi ott leszünk mellettük. Tájékoztató oldalunkon minden fontos, a státuszváltással és a felmondással kapcsolatos kérdésre választ adunk, és ingyenes jogsegélyszolgálatunkon is várjuk a megkereséseket.
Fontos hangsúlyozni, hogy a státusztörvény célja nemcsak a problémák elfedése, hanem a tiltakozások ellehetetlenítése, a pedagógusok, diákok és szülők egymás ellen fordítása is. Ne hagyjuk, hogy ez megtörténjen, hiszen az egész társadalom ugyanabban érdekelt, az oktatás színvonalának javításában. Továbbra is olyan átfogó oktatási reformra van szükség, amely a pedagógusok, diákok, szülők bevonásával, az ő igényeiket és kéréseiket figyelembe véve valósul meg.
A státusztörvény alakulására is hatással voltak a tiltakozások és a különböző fórumokon zajló érdekérvényesítés. Ebből is látszik, hogy van értelme annak, ha a pedagógusok, diákok és szülők hallatják a hangjukat. Mi ezután is támogatunk mindenkit, aki az osztályteremben vagy azon kívül dolgozik egy jobb oktatásért.
Fotó: Getty Images Forrás: TASZ
