Musimbe Dávid Dennis Budapesten született, anyanyelve magyar. Édesanyja magyar, édesapja zimbabwei. Karosszérialakatosnak tanult, később értékesítéssel foglalkozott, ezután talált rá igazi küldetésére, a stand upra. Jelenleg a Dumaszínház tagja, önálló estje pedig lassan egy éve van műsoron, de a TikTokot is meghódította kritikus, de humoros videóival.
Mióta megy az önálló ested pontosan?
Tavaly szeptemberben kezdtük el, Lovász Laci az előzenekarom, vele járjuk az országot. Az estnek No para a címe, félelmekről, szorongásokról szól.
Ezek azért mélyebb témák… Te foglalkozol ezekkel? Lehet mondani, hogy spirituális beállítottságú vagy?
Alapvetően spirituális beállítottságú vagyok, de azért nem tolom túl, csakrákat nem nyitogatok. De hiszek például abban, hogy a gondolatainknak teremtő ereje van.
Van valamilyen rituáléd fellépések előtt?
Igen, vannak speckó légzőgyakorlataim, amelyeket egy-egy fellépés előtt gyakorlok. Ezenkívül van egy videó, amit meg szoktam nézni minden fellépés előtt. New Yorkban voltam egy hiphop koncerten, Baby Keem hihetetlen bulit tolt, az ő színpadi energiáit próbálom átvenni, mielőtt kezdek. Megnézem a videóját, ezzel spanolom fel magam, hogy úgy érkezzek meg, hogy körülbelül berúgom az ajtót. (Kár, hogy általában függöny van a művelődési házakban).
Lámpalázas vagy?
Igen, de bárki, aki egy számára fontos megmérettetés előtt áll, izgul, ez teljesen természetes mentális állapot, akár egy úszó is, mielőtt a rajtkőről a vízbe ugrik. Igen, van bennem is izgalom, de ahogy kilépek a színpadra, ez azonnal megszűnik. Ott ül a közönség, megszólalok és rögtön visz magával a flow, imádom ezt az érzést.
Tényleg, a közönség reakciója mennyire befolyásolja a szerepléseket?
Nagyon befolyásol. Minden közönség más, minden fellépésen más energiák vannak. Van a „könnyű” közönség, akik azonnal jönnek velem, de van olyan is, hogy kell 5-10 perc, amíg lelazulnak. Nyilván én is akkor érzem legjobban magam, ha a kezdetektől „jönnek” velem, ha kérdezek, visszaszólnak, reagálnak és ezekre tudok improvizálni.
Mennyire tervezed meg az előadást? Mennyit improvizálsz?
Van egy váza, de minden témakörben igyekszem imprózni. Van például egy rész a No parában, ami párkapcsolatról szól, ilyenkor kinézek egy párt és kérdezek a nőtől. Na ott nagyon jó szituációk szoktak kialakulni. Van, aki leoltja vagy számonkéri a férjét/pasiját. Ebben az a jó, hogy amikor felteszem a kérdést, fogalmam sincs, mit fognak válaszolni, hiszen nem ismerem őket, ezért az én reakcióim, poénjaim is spontán jönnek, és ezt érzi és szereti a közönség. Van ennek egy varázsa.
De gondolom, erre rá kellett azért érezned…
A 7 év stand up pályafutásom alatt végig kellett mennem sok fázison. Az elején például nem néztem a közönség szemébe, a fejek között néztem el, most az első dolog, hogy kimegyek, felveszem a szemkontaktust. A karrierem elején nagyon hadartam, úgy izgultam. Aztán idővel megnyugodtam, elkezdtem élvezni, megélni, ami épp a színpadon történik. Megtanultam kapcsolódni a közönséghez és most tartok ott, hogy megtaláltam a hangom, a stílusom. A fejlődésnek sosincs vége, mindig van mit csiszolgatni, finomhangolni. Törekszem arra, hogy amit tegnap csináltam, azt holnap még jobban csináljam.
Van még helyzet, ami meg tud lepni?
Biztos meg tudnék még lepődni, de egyre kevesebb az ilyen alkalom. Voltam sok céges fellépésen, falunapokon, ahol azért vannak kemény szituációk. Részegen énekeltek, miközben beszéltem, a vállamat ütögették, vagy megkérdezte valaki műsor közben, hogy még meddig tart, mert kezdődik a meccs. Most már ezek a helyzetek sem tudnak kizökkenteni, elmondom a műsoromat. Ez a dolgom, ezért hívtak, meg kell csinálnom.
És hogy állsz az online tartalmaiddal? Tudatosan építed a közösségi oldalaidat?
Tudatos igen, igyekszem jó tartalmakat készíteni. A mennyiség helyett a minőségre megyek. Inkább kevesebbet posztolok, de akkor igyekszem ütőset. Tolom a Facebookot, az Instát, most már a TikTokot is. Érdekes, hogy teljesen más generáció és eltérő reakciókat kapok mindegyik platformon.
A TikTok-,videókat nem mindig tervezed meg, inkább egy helyzet hozza az ötletet?
Sosem tervezem meg, mert csak befeszülök attól, hogy „jaj, most posztolni kell”. De az biztos, hogy ráálltak a receptoraim a hülyeségre. Jön egy ötlet, kicsit próbálgatom, hogyan lehetne a lehető legviccesebb, ha ez megvan, na akkor szólok a feleségemnek, hogy vegyük fel.
Nézel külföldi stand uposokat? Van, aki inspirál?
Szoktam, igen, sokat lehet tanulni a nagyoktól. Legutóbb Dave Chapelle-t néztem, Chris Rockot is szoktam. De nem olyan sokat, mert nem szeretném, hogy akár tudat alatt, de anyagot másoljak. Jó gondolatokat el szokott indítani egy-egy jó stand up előadás. Sportolókból szoktam még inspirálódni, a nagy sportolók mentalitását igyekszem átvenni.
Te magad is kosárlabdázol, sosem akartál ezzel komolyabban foglalkozni?
De akartam, csak engem édesanyám nevelt egyedül és nem voltunk annyira jó anyagi helyzetben, hogy kosarazni tudjak és dolgoznom kellett suli mellett. Most pótolom, járok dobóedzőhöz, járok kosarazni, de csak azért, mert szeretem.
Hogyan gyűjtesz témákat az előadásaidhoz?
Amihez van érzelmi kötődése a humoristának, azt tudja színpadra vinni. Ami idegesít, vagy elszomorít, de igazából bármi, amiről nem is gondolnád, de érzelmeket vált ki. Megfigyelésen alapszik minden. Bödőcs és Hadházi ebben zseniálisak. Olyan kis dolgokat megfigyelnek, amit amúgy te is, én is megfigyelünk, csak nem jut eszünkbe. Az a jó, amikor egy teljesen hétköznapi témát meghallasz, és úgy vagy vele, hogy huhhhh, ez velem is így van.
Visszatérve az önálló estedre: milyen szorongásokról, félelmekről beszélsz a No parában?
Én például full hipochonder vagyok, de beszélek a generációs sérelmekről is, amiket cipelünk tovább. Párkapcsolatról is. Igazából minden inspirál, amitől félek. Végletekben gondolkodom, hajlamos vagyok a legrosszabbat beleképzelni egy helyzetbe.
Hiszel a nevetés gyógyító hatásában? Mennyire fontos a humor a mindennapokban?
A világ egyik legfontosabb dolga. Hiszek benne, mert magamról is tudom, ha a haverjaimmal valamin nagyon kiszakadunk, az olyan, mintha hónapokkal megtoldaná az életemet, olyan energiákat szabadít fel… Bármi szar is van a világban, nevetni mindig lehet.
Szerinted ebben ki lehet égni? Lehet „túl sokat” humorizálni?
Mindenben ki lehet égni, gondolom, ebben is. Most igyekszem megtalálni a balance-ot. Hol van az a fellépésszám, ami előrevisz, de nem is égek ki benne. Ez mindenkinél máshol van, mindenkinek más a teherbíró képessége.
Ha most nem stand upos lennél, mivel foglalkoznál?
Nehéz, mert úgy érzem, ez a misszióm, ebben vagyok a legjobb. De egy másik életben talán színész vagy sportoló lennék. Úgy érzem, kaptam egy ajándékot az égiektől és a stand upot szeretném csinálni, minél magasabb szinten, sokáig.
Szerző: Bárdossy Adrienn Fotó: Czvitkovits Judit
