Az HBO Max új valóságműsora, A híd augusztusban startolt. A fődíj: 30 millió forint. A játékosok azonban nem egymás ellen küzdenek. A cél eléréséhez egy 250 méteres hidat kell építeniük. A lehetetlennek tűnő küldetést azonban több szálon is szabotálják különböző csavarok.
Kusztos Vera tornatanárként dolgozik, igazi küzdő, aki korábban is megmérettette már magát. Ami a szívén, az a száján típus, gyakran kerül emiatt félreértésekbe. A kemény munka nem áll tőle távol, férfiakat megszégyenítő erővel és kitartással állja a sarat. Kérdés, hogy ez elég lehet-e a győzelemhez és ezzel a nyereményhez, amivel megváltoztathatja saját és fia életét? Arról beszélgettünk, hogy milyen nőként ennyire kemény fizikai munkát végezni, milyen etikai dilemmákba botlott a játék során, illetve, hogy milyen cél lebegett a szemei előtt.
A játékosok által épített híd egy része
Melyik a kedvenc helyiséged az otthonodban és miért?
A kedvenc helyiségem a nappali, mert tágas és minden megtalálható benne, amire szükségem van: az ágy, a kényelem, a könyvek, a fiam, a kiskutyám… Tényleg itt van minden!
Milyen Guinness-rekordot döntenél meg szívesen?
Minél mélyebbre merülni egy levegővétellel. Jelenleg a rekord 90 méter, nagyon vágyom arra, hogy ezt megdönthessem! Van a vízben egy hosszú kötél, amely jelzi, hogy milyen mélyen vagyunk. S azzal az egy levegővétellel le is kell menni, meg vissza is kell úszni a felszínre.
Edzel is erre?
Persze! Az uszodában szoktam gyakorolni. Úszom 25 métert, s mindig onnan próbálok visszaúszni, de nagyon nehéz!
Szerinted jóban lennél a klónoddal?
Valószínűleg nem. Két dudás nem fér meg egy csárdában.
Augusztusban startolt A híd című sorozat, ahol 13 másik emberrel kellett együtt küzdened a győzelemért. Milyennek bizonyult a közös munka, könnyű volt-e számodra a kooperáció?
Közös munkával nem volt bajom, mármint ha ez alatt a tényleges fizikai munkát értjük. A kommunikáció viszont elég nehézkes volt számomra, mivel nehezebben tudtam megértetni magam a társaimmal. Voltak olyan beszélgetések, ahol másképp értelmezték azt, amit mondtam. Erdélyből származom, ezért a szókincsem nem egyezett teljesen a többi játékoséval. Amúgy nagyon cukik voltak, nagyon szerették, ahogy beszélek.
Vera igazi harcos, nem ijed meg a kemény fizikai munkától
Akadtak konfliktusok a nyelvi – nevezzük így – akadályokon túl is?
Igen, előfordult, hogy félreértettük egymást, vagy nem volt megfelelő a hangnemem. Egy konkrét eset volt, amikor a lányok főztek, én meg bementem a konyhába és megkérdeztem, hogy „na, csajok, hogy haladtok?”. Barátságosan akartam kezdeményezni, sajnos úgy jött ki, mintha számon akartam volna kérni őket. Ebből lett egy kisebb háttérkonfliktus, amely nem jelent meg a műsorban, de a feszültség egy darabig ott volt közöttünk. Ezután mindig figyeltem, hogy úgy fejezzem ki magam, hogy ne bántsak meg vele senkit.
Hogyan kerültél a 14 kiválasztott játékos közé?
2018-ban szerepeltem a Survivor című sorozatban. A főszerkesztő ott is Rubint Kristóf volt, ahogyan A hídnál is. Gondolom, szüksége volt fizikailag is erős, kemény női karakterre. Úgy érzem, hogy a Survivorben jól teljesítettem, így megmaradt neki, hogy Vera szókimondó, erős jellem, ezért hívott, hogy szerepeljek az új sorozatban. Ugyanis a műsorhoz nem volt ugyanis casting, direkt különböző embertípusokat hívtak a műsorba.
Vacilláltál, hogy elvállald a szerepet?
Szívem szerint egyből elvállaltam volna. Mivel tanár vagyok, ezért nagyon fontos volt, hogy mikor lesz a forgatás. Iskolaidőben nyilvánvalóan nem tudtam volna bevállalni. Szerencsére augusztusban volt, így pont a vakáció idejére esett. Fontosnak tartottam megbeszélni ezt a lehetőséget a kisfiammal, mert ő akkor volt második osztályos. Ez a kor a tanulási folyamat fontos része, így nem szerettem volna, hogy a műsor miatt ne legyen mellette iskolaidőben az anyukája. A párommal is megbeszéltem a felkérést, a szüleimmel is, hogy be tudnak-e segíteni a felügyeletben. Komplex volt a döntés, viszont a kisfiam nagyon megörült a hír hallatán, már a survivorös szereplésem is nagyon szerette.
Milyen tapasztalatokat szereztél most, amelyek nagyban különböznek a Survivorban megéltektől?
A kommunikáció sokkal könnyebb volt most, hiszen már megtapasztaltam, hogyan vessem bele magam egy ismeretlen helyzetbe. Szerintem látszik is a különbség. Teljes mértékben önmagam tudtam adni, mert nem versengtem senkivel. Nem volt szükség arra, hogy úgymond megjátsszam magam a társaim kegyeiért. Akkor is igyekeztem minél őszintébb arcom mutatni, de itt könnyebben ment, mert nem volt kiszavazás, a műsor nem volt szimpátiaalapú. Most sokkal jobban meg tudtam nyílni érzelmileg, mint a másik játékban.
Rólad köztudott, hogy igazi küzdő vagy, illetve a kemény munka sem ijeszt meg. Volt-e olyan pillanat, amely fizikailag nagyon megterhelt? Hogyan sikerült ezt megoldanod, vagy ezen átlendülnöd?
Nem volt bajom azzal, hogy rönköket vagy deszkákat kellett cipelnem, esetleg emelnem, hanem a sok kötözés tönkretette a kezem, a bőröm. Rengeteg sebem volt, és többször voltak gyomorproblémáim a változatlan táplálkozás miatt. Mégis a sok kötözés volt a legrosszabb, nagyon fájtak utána az ujjaim. Látszott is, amikor a szegekért ment a harc, hogy mennyire örültünk, mert tényleg szenvedés volt kötelekkel dolgozni. A fizikai munka nem volt megterhelő, viszont az alatt az egy hónap alatt nagyon sokat esett az eső, jól meg is fáztunk. A nézők nem hiszik el, hogy ez megerőltető volt, pedig sokunkon meglátszott.
„Szenvedés volt kötelekkel dolgozni”
A sorozat helyszíne konkrétan a semmi közepe. Hogyan sikerült megbirkózni a természeti kihívásokkal?
Nekem ez otthonos terep volt, hiszen már megszoktam az erdőt. A víz közelségével sem volt problémám, mert úszást oktatok, a víz napi szinten szerepet játszik az életemben, no meg közel van hozzánk a Szent Anna-tó és a Gyilkos-tó. A megszokott komfort elvesztése és a tábori körülmények viszont mindenkit kikészítettek.
Nézőként könnyen tudunk döntéseket hozni a szereplők helyett. Azonban te a csapat része voltál, és nem volt egyszerű dolgotok, mert különböző nehezítések álltak az utatokba. Volt olyan, amelyikkel szemben tanácstalan voltál?
A hídépítéssel már eleve tanácstalanok voltunk. Márpedig nem vagyok hídépítő, se tervező, de még matematikus sem. Etikai dilemmákba ütköztünk viszont. Amikor a játék végén kiderültek a különböző szabotálások, az számomra hatalmas lecke volt. Sokkolt a tény, hogy emberek, akik a csapatod tagjai, képesek még a saját munkájukat is szabotálni, lényegtelen, hogy ingyen vagy pénzért. Közel engeded magadhoz a többieket, együtt szenvedtek és nevettek, aztán egyik percről a másikra megváltozhatnak az emberek döntései és hozzáállásai. Ez nagyon nagyon fájt. Visszanézve a műsort, bizonyos helyzetekben más is úgy döntött volna, hiszen én is, és mindenki más is, a nyeremény miatt mentünk oda. Sok mindennel nem értettem egyet, de azt nem jelenteném ki, hogy én biztosan nem tettem volna így.
Nem ítélkezhetsz kívülről, mert nem vagy ugyanabban a helyzetben. Legnagyobb lecke volt: soha ne ítélkezz a másik fölött.
Amikor megtudtad, hogy mekkora összeg a főnyeremény, már volt ötleted, hogy mit kezdhetnél vele?
Igazából nem is sajátítottam el a gondolatot, hogy ezt megnyerem. Túl nagy falat és túl nagy álom lenne úgy elmenni egy ilyen műsorba, hogy „megnyerem a fődíjat, és ezt meg ezt fogok vele kezdeni”. Soha nem fűzök nagy reményeket. A kellő motivációm mindig megvan, de arra figyelek, hogy ne hitegessem magam és ne kezdjek el tervezgetni. Mindig minimálisak az elvárásaim, és nagyon jól tud esni, amikor ezek teljesülnek, sőt, még többet is kapok. Az ember mindig rózsaszín felhőben lebeg, s később kapja pofonokat. Ezért előbb mindig felkészülök a pofonokra, és ha jön egy kis plusz, akkor annak nagyon tudok örülni. Tudtam, hogy 30 millió a fődíj, de 50 millió esetén is ugyanígy álltam volna hozzá. Ez nem zárta ki, hogy nem tettem meg mindent azért, hogy nyerhessek. Egyáltalán nem bánom, hogy így alakult a műsor vége, nagyon örültem a nyertesnek!
Nagyjából egy arányban voltak a nemi erőviszonyok. Milyen volt nőként dolgozni a csapatban? Éreztél-e bármilyen megkülönböztetést?
Nem éreztem megkülönböztetést, mivel első perctől kezdve a férfiak között dolgoztam. Nem voltam besorolva a konyhára, de attól még rengeteget főztem, mert nagyon szeretek. Imádok különleges ételeket készíteni, kihozni a legtöbbet azokból az alapanyagokból, amelyek éppen a rendelkezésemre állnak. Sőt, egyenesen élvezem, ha minimálisból maximálisat kell kihoznom. Mivel látták, hogy fizikailag lehet terhelni, ezért nem „soroltak” a lányok közé. Eleinte volt egy kis harc, hogy ki dolgozik a stégen és ki a konyhában, de a végére minden egységessé vált, mindenki egyenlő félként volt tekintve. Egy fiatal lány nyerte meg a műsort, ebből is látszik, hogy nem volt kiélezett harc a nemek között.
„Látták, hogy fizikailag terhelhető vagyok”
Gondolom, nagyon nehéz volt távol lenned a kisfiadtól, a párodtól, meg minden szerettedtől. Mi tartotta benned a lelket?
Valóban, nagyon nehéz volt. Az tartotta bennem a lelket, hogy ők otthon vártak és kitartottak mellettem, bármi is történt. Úgy is mentem el otthonról, hogy a párom elmondta, kelljen bármit is tennem, legyen akármilyen a műsor kimenetele, ők ugyanúgy szeretnek engem. Nem tudtunk semmit a játékról, azt se tudtam, hogy lesz-e egyáltalán ott ruhám, nemhogy mi lesz a feladat, s erre felkészítettem a családom is. A kisfiamtól is úgy váltam el, hogy mondtam neki, anya végig gondol rád, és este – mi vallásosak vagyunk –, anya is imádkozik. Nyugodtan tudtam elmenni otthonról, mert tudtam, hogy az akkor 9 éves kisfiam nagyon jó helyen lesz a nagyszüleinél.
Megfordult a fejedben, hogy kiszállsz a műsorból?
Egyáltalán nem. Nagyon szeretem ezt a műsort, a forgatást, a kihívást, a társaimmal együtt dolgozni, a helyet, ahol laktunk. Remek volt a stáb, az HBO munkatársai, mindenki nagyon kedves volt. Annak ellenére, hogy esett az eső és sárban dolgoztunk nap mint nap, nem fordult meg a fejemben, hogy kiszálljak.
Miután lejárt a megmérettetés, lassan visszatért minden a régi kerékvágásba. Ez azért teljesen mégsem igaz, mert rengeteg élmény és tapasztalat van mögötted. Tanárként volt-e valamilyen, akár pozitív, akár negatív hatása annak, hogy ebben sorozatban szerepeltél? Esetleg a Survivor után?
A gyerekek közül többen látták a sorozatot, a kollégák is. A Survivor után volt ennek nagyobb visszhangja. Most már tudják, hogy Vera ilyen, bevállal dolgokat, és büszkék rám. Számomra pozitív dolog, feltöltődés, hogy ebben részt vehettem. A kisfiam nagyon büszke rám, de amúgy éljük ugyanúgy tovább az életünk. Akinek nincs magyarországi HBO-s felhasználója, az meg se tudta nézni a sorozatot, így kevesen tudták, hogy miről van szó. A facebookos és instagramos megosztásokból még kiderült ez-az, de nem láttak minden este a tévében, mint mondjuk a Survivor esetében. Tudják, hogy voltam valahol, de sokan még azt se, hogy miben vettem részt.
Számíthatunk arra, hogy látunk téged újra képernyőn?
Ha lesz rá lehetőség, akkor igen. Ha olyan megkereséssel fordulnak felém, amellyel azért valamennyire tudok azonosulni, akkor szívesen megyek. A Survivor után nem számítottam erre a felkérésre, és nagyon meglepődtem. Számomra azért nem olyan egyszerű felugrani Budapestre egy egyórás forgatásra. Nem is akarom túlzásba vinni, nem áll szándékomban celebbé válni. Szeretem a kihívásokat, és mindkét műsor erről is szólt. Most nem zárkózom el semmi elől, de ez még nem jelenti azt, hogy elvállalok bármit.
Interjú: Balogh Sarolta Fotó: Warner Bros Discovery
