„Mi szél hozott erre? Mi járatban errefelé?” – teszi fel a kérdést rögtön a bemutatkozás után József Hassannak az Egy asztalnál új részében. És ez József részéről nem udvariassági kör. Olyan emberként, aki a magyar hagyományok őrzője, a magyar nyelv szerelmese, akinek „Trianon, még mindig fáj”, nem tartja jónak, ha más nemzetekből származók megvetik a lábukat az országban, nem támogatja a bevándorlást. Eközben beszélgetőtársa, Hassan 10 éve menekültként érkezett az országba Teheránból, azóta itt alapított családot, itt telepedett le, és itt küzdött meg már számos bevándorlásellenes megnyilvánulással. Vajon hogyan ért szót egymással ez a két ember? A személyes találkozás és a pikáns arrabbiata penne elkészítése elég lesz a közös platform megtalálásához?
Bevándorlók, menekültek, migránsok – az elmúlt időszakban ezek a szavak fokozottan megjelentek a mindennapjainkban, hol együttérzést, hol félelmet, hol elutasítást vagy akár utálatot generálva. A legtöbb ember számára ezek a szavak egyszerű jelzők, egy arctalan tömeg megtestesítői, amiről leginkább hallomásból, a hírekből, mások elmeséléséből lehet tudni, és egy dolog biztos csak – olyan emberek csoportja, akik idegenek és így mások, mint mi. Érdekes kérdés, hogy vajon változik-e ez a vélemény egy személyes találkozás alkalmával? József és Hassan a vacsora közben beszélgetnek általános megítélésről, „migránssimogató politikáról”, életutakról, vallásról, hazaszeretetről, honvágyról és háborúról is az Egy asztalnál új részében.
Forrás: Egy asztalnál
