A szegénységbe született őslakos származású Sônia Guajajara Brazília egyik legrendíthetetlenebb politikusává nőtte ki magát. Az amazóniai őserdőben látta meg a napvilágot 1974-ben, és úgy nőtt fel, hogy a politikusok, a farmerek és a bányászok folyamatosan meg akarják fosztani jogaitól az indián közösségeket, miközben a természet törvényein átgázolva próbálják meg eltulajdonítani és átalakítani területeiket.
Most éppen arra készül, hogy szembemenjen a brazil parlamenttel, akik a mezőgazdasági és üzleti lobbi által támogatva akarják korlátozni az őslakosok földigényeit, előnyben részesítve ezzel a gazdákat, a bányászokat és a földrablókat. A javaslatot még a legfelsőbb bíróság sem támogatja, ugyanis ez azt jelentené, hogy a törzsek kizárólag azokra a területekre tarthatnának igényt, amelyek már az alkotmány 1988-as elfogadásának idején is bizonyítottan a tulajdonukban voltak. Több nemzetközi szervezet, még az ENSZ is tiltakozott a szigorítás ellen. A hatalmas ellenállás nem véletlen, hiszen az őslakosok generációról generációra öröklődő tudásukkal képesek viszonylag sértetlen állapotban megőrizni és gyógyítani az esőerdőt, ezáltal a bolygót is. „Bizonyított, hogy ahol az őslakosok jelen vannak, van erdő, tiszta víz és méregmentes élelmiszerek is. Minden eddiginél jobban itt az ideje annak, hogy a világ megvizsgálja az őslakosok életmódját” – fogalmazott a 49 éves politikus.
Aktivistából miniszter
„Aktivistának születtem. Egész életemben az anonimitás és az őslakosok láthatatlansága ellen küzdöttem. Mindig is szerettem volna megtalálni az utat, a módot arra, hogy az őslakosok történelmét és életmódját a társadalom egésze számára láthatóvá tegyem” – fogalmazott Guajajara, aki már egészen fiatalon érdeklődni kezdett a politika iránt. Szülei írástudatlanok voltak, neki pedig 10 éves korábban messzire kellett költöznie a családjától, hogy iskolába járhasson. Később pedig nem csak egy, hanem két területen is diplomát szerzett: irodalomra és speciális oktatásra szakosodott és ápolónőként végzett a Maranhão Állami Egyetemen.
Az iskola hatására lett politikai aktivista is, aki feministaként száll szembe a brazil társadalom patriarchális berendezkedésével, szocialistaként az esélyegyenlőségért küzd, őslakosként pedig a földhöz való jogokért harcol. Aktivistaként többször került összetűzésbe vidéki kongresszusi képviselőkkel, akik ellentmondva az indián tanításoknak, tovább akarják fejleszteni a közterületeket. Számos demonstrációt szervezett a brazil indiánokért, 2013-ban pedig ő is közreműködött az őslakos törzsek vezetői és az akkori elnök, Dilma Rousseff találkozójának megszervezésében.
Guajajara már két évtizede képviseli az őslakosok érdekeit, ezalatt az idő alatt pedig igen komoly politikai karriert épített fel. 2000-ben lett tagja a Munkáspártnak, ami 2003 és 2016 között irányította a dél-amerikai országot. 2011-ben úgy döntött, hogy kilép a pártból, egy évvel később pedig egyike lett annak a két őslakos nőnek, akiket Brazília nagyrészt fehér férfiakból álló kongresszusába választottak. Később csatlakozott a Szocializmus és Szabadság Párthoz, amit a Munkáspártból kilépő tagok alapítottak, és amelynek színeiben a brazil történelem első őslakosaként elnökjelöltnek indult, mielőtt Guilherme Boulos elnökjelölt alelnökének választották.
Párbeszéddel küzd a vérontás ellen
2017-ben egy brazil őshonos csoportok jogaiért küzdő civil szervezet ügyvezető koordinátoraként a Rióban fellépő Alicia Keys mellett lépett színpadra, hogy felszólaljon az akkori elnök, Michel Temer konzervatív kormánya ellen. Később a frontvonalban harcolt Jair Bolsonaro szélsőjobboldali kormánya és őslakosellenes politikája ellen is, ami komoly környezetpusztítást eredményezett az indián törzsek kárára. Guajajara úgy fogalmazott, hogy Bolsonaro fenyegetést jelent a bolygóra az erdőirtások miatt. Éppen emiatt mindig ügyesen kommunikált a főváros túlnyomórészt fehér férfiakból álló politikai elitjével, mert véleménye szerint a radikalizálódás semmiképp sem oldja meg a konfliktusokat, csak az arany középút megtalálásával lehet enyhíteni az erőszakos helyzeten.
Az elmúlt 50 évben nagyjából 800 ezer négyzetkilométernyi területet pusztítottak el a bolygó édesvízkészletének 20%-át kitevő, a légkör oxigéntartalmának pedig 5%-át előállító esőerdőben. Mindezt annak a diktatórikus politikának a támogatásával, amely Bolsonaro elnöksége alatt is ismert volt. Egy civil szervezetek, kutatók és technológiai startupok által vezetett közös projekt, a MapBiomas feltárta, hogy Bolsonaro kormányzása alatt a bányászati területek megdöbbentő mértékben, 65%-kal nőttek, az őslakos területek esetében pedig 265%-kal. 74,7%-kal nőtt az illegális területfoglalók száma is, amit a projekt műszaki koordinátora, César Diniz környezetvédelmi és társadalmi szempontból is katasztrofális eredménynek minősített.
A dél-amerikai országban élő, körülbelül másfél millió őslakos már hosszú évek óta erőszakos harcot vív a földjeik gazdasági lehetőségeit kiaknázni akaró farmerekkel. Az indián törzsek földigényeit korlátozó javaslat is azután született meg, hogy egy dohánytermesztőkből álló csoport elüldözte a xokleng törzs tagjait a lakóhelyükről Santa Catarinában. A közösség a hatóságokhoz fordult, de elutasították őket, mivel a xoklengek 1988-ban még nem éltek a területen.
Korábban a brazíliai Amazonas-vidéken élő janomami törzs tagjait fegyveres illegális aranybányászok zaklatták. Sokakat meggyilkoltak vagy megerőszakoltak, és lezárták az egyetlen repteret, amelyen keresztül a segélyek és az orvosok eljuthattak volna a rászorulókhoz. Ezek a bandák még egy esetleges ökológiai katasztrófától sem riadnak vissza; higannyal mérgezik a kitermeléshez használt vizeket, amelyekből az őslakosok isznak, halásznak és itatják az állataikat.
Egyre nagyobb figyelem, egyre erősebb hang
Guajajara nemzetközi elismertsége ugrásszerűen megnőtt, amikor tavaly szerepelt a világ 100 legbefolyásosabb emberét tartalmazó listáján a Time magazinban. Ugyanebben az évben márciusban 150 nemzetközi társával aláírtak egy feminista háborúellenes kiáltványt, hogy szolidaritást vállaljanak az orosz feministák által kezdeményezett ellenállással Ukrajna megszállása után. Pár hónappal később, októberben pedig ő lett az első őslakos nő, akit São Paulo állam szövetségi képviselőjévé választottak, és részt vett a klímacsúcson, hogy támogassa egy 1,7 milliárd dolláros alap létrehozását az őslakos környezetvédelmi projektek és az erdőirtás elleni küzdelem segítésére.
Luiz Inácio Lula da Silva brazil elnök idén januárban őt nevezte ki őslakosokért felelős miniszternek, ami mellett egy brazil indián népeket összefogó szervezetet is vezet, így mintegy 300 őslakos etnikai csoportot képvisel a dél-amerikai országban. Bárhogy is ítél a parlament az indián törzsek területeivel kapcsolatban, az erőszakos harcoknak aligha lesz vége. Sokan fogják még életüket veszteni az őslakos közösségek és a földbitorlók közti véres összecsapásokban, amelyekből csak egy kiút lehet: ha minél több olyan párbeszédre törekvő politikus kap szót, mint Sônia Guajajara.