Gratulálok az eljegyzésedhez! Hogy történt az esemény?
Franciaországban, a romantika fővárosában történt. Megnéztük a várost, aztán elmentünk Disneylandbe, és a hétvégén megtörtént a lánykérés. Szerencsére igent mondott, gondolhatod, hogy izgultam…
Ilyenkor a munkádat, gondolom, rugalmasan tudod beosztani…
Igen, van egy kis termem, ahol csak a saját vendégkörömmel vagyok. Ott tartok személyi és csoportos edzéseket is. Ilyenkor egy héttel előre jelzem a vendégeimnek, hogy nem leszek és úgy tologatjuk az alkalmakat nyilván, hogy ne maradjon ki sok. Annak nem vagyok a híve, hogy lemondjam az edzéseket, inkább átrendezem a beosztást. Amúgy heti hat napot dolgozom, úgyhogy van lehetőség a pótlásra. Mondjuk egy évben kétszer, maximum háromszor szoktunk elmenni szabadságra. Ünnepnapokon is sokan járnak edzeni.
Te is tudsz ilyenkor edzeni?
Igen, a munkakörömből adódóan. Van egy délelőtti etap, majd 1 és nagyjából 3 között szoktam én edzeni, utána 3-tól nyolcig a második etap. Próbálok arra figyelni, hogy én is kinézzek valahogy és önazonos legyek.
Nem erre a pályára készültél, ha jól tudom…
Nem, én eredetileg ügyvédnek tanultam, de ez a próbálkozás nem volt túl komoly. A bátyámnak van egy ügyvédi irodája, az volt a terv, hogy milyen jó lesz majd együtt dolgozni. De az egyetemen észrevettem, hogy nem tesz boldoggá ez a vonal.
Utána jött az ötlet, hogy legyen valami sport. Így kerültem a TF-re, de ekkor még nem tudtam, hogy személyi edző szeretnék lenni, csak a sport volt biztos. Mellette sokat edzettem, otthon volt egy két haverom, akik mindig átjöttek velem edzeni és elkezdtek tőlem tanácsokat kérni. Az elején semmi struktúra vagy tudatosság nem volt benne, csak megosztottam velük egy két tippet. Akkor futott át először az agyamon, hogy én ezt szeretem csinálni és át is tudom adni az információt. Így az egyetem közepére egyértelművé vált, hogy legyen ez a személyi edzés.
De ez sem egyből vált az utaddá…
Az első időszakban jártam az egyetemre és kellett mellette valami munka. Egy évig ételfutár voltam egy vegán étteremben. Tehát reggel hattól délután kettőig ételt szállítottam, utána bementem a Flex Gymbe, én ugye ott kezdtem, és akkor ismerősöket edzettem. A legszebb pillanat az volt amikor a kajakiszállítást abbahagyhattam és csak a személyi edzősködésre koncentrálhattam. Eleinte még a Gozsduban is tartottam edzéseket. Aztán a Kajdi Csabi elkezdett hozzám járni, és ennek köszönhetően összekötötték, hogy én a Flexben vagyok. Ott a Flexen belül kerestek meg többen, igazából így az élet alakította, hogy végül náluk maradtam.
Kajdi Csabán keresztül ismerhetett meg a nagyvilág. Tudatos volt, hogy szerepeltél a videóiban?
Úgy nézett ki ez a dolog, hogy én dolgoztam a Flexben, róla meg azt sem tudtam, kicsoda. Ő abban az időben már odajárt a a Flexbe, csak egy másik edzője volt, aztán egyszer csak rám írt, hogy jöhetne-e hozzám edzeni. Én pedig megbeszéltem az előző edzőjével, hogy tudjon róla. Egyébként nem volt beleszólásom, hogy belekerülök a videóiba vagy sem, hanem egyszer csak hidegzuhanyként jött, hogy „szia, itt a kamera és most lát téged több ezer ember”. Na, ennek már négy éve.
Azóta saját oldalad is van szép számú követővel. Ez is ennek a Cylás időszaknak köszönhető?
Ez egy nagyon érdekes élmény volt, mert amikor megcsináltam az Instagram-oldalamat akkor volt 200 követőm azok is ismerősök, barátok. És amikor a Csabival elkezdtük a videókat csinálni, akkor azt vettem észre, hogy napi szinten nő a követőbázisom pár száz, pár ezer emberrel. De én egyáltalán nem tekintem magam nagy embernek attól, hogy van huszonezer követőm, hanem inkább úgy gondolok rá, hogy hogy kerülhettem ebbe a fura helyzetbe. Menet közben pedig rájöttem, vagyis inkább kijártam az útját, hogy mit is kéne posztolnom, közvetítenem ezeken a platformokon. Egyértelmű volt, hogy a vicces videók tetszenek az embereknek, ami azért jó, mert én a való életben is ilyen vagyok, tehát egy teljesen önazonos platformot tudtam létrehozni.
Influencernek tartod magad?
Nem. Ha például van egy esemény, akkor azt szoktam mondani, hogy mennek az influencerek meg megyek én. És nem is tudom, hogy szeretnék-e az lenni, mert alapvetően azt a világot nem érzem magaménak.
A saját tartalmaiddal mik a céljaid? Mit szeretnél átadni?
A posztjaim mindig az edzéssel kapcsolatosak vagy valami edzőeszközzel, vagy látszódik a helyszín. Néha van olyan, hogy eszembe jut egy zene és akkor kitalálok arra valami videót. Tehát ezekkel a tartalmakkal a célom, hogy a saját bizniszemet reklámozzam, de inkább úgy, hogy elültetem a gondolatot, mintsem az arcodba nyomjam, hogy gyere edzeni.
Ez street workout, amit te képviselsz…
Volt az is, igen, de igazából fázisai voltak. Volt olyan, hogy kis kondi, aztán azt meguntam, aztán jött a street workout. Aztán rájöttem, hogy szükségem lesz a kondira is, úgyhogy évek óta úgy edzem, hogy a kettőt ötvözöm. Szeretem kipróbálni az újdonságokat is, tesztelem őket magamon, így kialakul egy rutin, ami mondjuk tart fél évig, aztán megint változtatok.
Lehet újdonságot felfedezni az edzésben?
Azt a visszajelzést kapom a vendégektől, hogy aki hozzám jár évek óta, neki sem volt kétszer ugyanolyan edzése. Szeretem variálni az elemeket, nyilván előkerülnek ugyanazok a dolgok, csak más sorrendben. Igyekszem újat mutatni nekik, esetleg, ha láttam valamit egy videóban, azt kipróbálom velük.
Mik a terveid a jövőre nézve, meddig szeretnéd ezt csinálni?
El tudom képzelni 30-40 év után, hogy megunod azt, amit csinálsz, ha ugyanazon a szinten maradsz. Az első lépés számomra az volt, hogy megnyitottam a saját helyemet, hogy ne legyen főnököm. Nem kell alkalmazkodnom senkihez. Szeretnék majd egy nagyobb helyre menni és felvenni valakit magam mellé, kiegészítő szolgáltatással, például rehabilitáció.
Mi lennél, ha nem edző lennél?
Nagyon szeretem a mostani munkámat és az életemet. Szerintem a sors alakította így és szerencsésnek tartom magam, hogy örömmel indulok a munkába.
Szerző: Bárdossy Adrienn Fotó: Czvitkovits Judit
