Hogyan épül fel az Utcajogász tevékenysége?
Mekler Kinga: Az Utcajogász tagjai minden pénteken 3 és 5 óra között várják a rászorulókat a Blaha Lujza téren, akik emellett e-mailben és telefonon is fordulhatnak hozzánk segítségért. Különböző projektek mentén is dolgozunk, amelyeken keresztül rendszerszintű változásokat próbálunk elérni például hajléktalanszállókon, gyermekotthonokban tartunk képzéseket, jogszabályokat véleményezünk, jogi kisokosokat készítünk.
Kerese Virág: A szervezet gerincét az adja, hogy közvetlenül tudjuk elérni az ügyfeleket, de már többféle módszert is kidolgoztunk, amivel jobbá tudjuk tenni az életüket. Ilyenek például a stratégiai perek, amelyek esetében akár bírói gyakorlat kialakításával is el tudjuk érni, hogy olyan ítéletek szülessenek, amelyek kedvezőbbek a célcsoportunknak, a szegény és hajléktalan embereknek. A képzéseink célja, hogy minél több embert jogtudatossá tegyünk és első kézből, érthetően adhassuk át az információkat egyszerre több embernek. Ahogy Kinga is említette, nemrég egy hajléktalanszállón tartottunk képzést kifejezetten hajléktalan embereknek olyan témákban, amelyek a hétköznapokban érinthetik őket. Mi is rengeteget tanultunk közben és azt láttuk, hogy valóban szükség van az oktatásra.
Nemrég írtatok egy posztot arról, hogy megkétszereződött az ügyfeleitek száma. Ez körülbelül hány embert jelent?
Kinga: Az idei évben több mint ezren kerestek meg minket, és azt látjuk, hogy egyre több középosztálybeli ügyfél fordul meg nálunk.
Virág: Az egyesület A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoportból nőtte ki magát. Akkor még tipikusan hajléktalan emberek jogsegélyével foglalkoztunk, mostanra pedig sokkal szerteágazóbb lett a feladatkörünk: majdnem mindenki hozzánk fordul a problémájával, akinek nincs pénze ügyvédet fogadni.
Mi lehet az oka annak, hogy egyre többen veszik igénybe a segítségeteket?
Kinga: Pontos okokat nem tudunk mondani, csak tippelni tudunk. Valószínűleg azért, mert egyre többen ismernek minket, a szociális ellátók is irányítanak hozzánk ügyfeleket, illetve kapcsolatban vagyunk hajléktalanszállókkal és más intézményekkel is. Másrészt valószínűleg egyre kevesebb ember tudja megfizetni az ügyvédi díjakat.
Vannak tipikus ügyeitek?
Kinga: A legtöbb munkánk valamilyen adósságból eredő végrehajtási eljárás, amelyek nagyjából a feladataink 40-50%-át teszik ki. Ezenkívül foglalkozunk lakhatáshoz, önkormányzati lakásbérlethez kapcsolódó esetekkel is. Ha esetleg az önkormányzat felmondta a lakásbérleti szerződést és folytatódik az ügy, akkor lakásperekkel kapcsolatban is tudunk jogi tanácsadást, bizonyos esetekben pedig jogi képviseletet adni. A Kincsem Parkra már projektszinten működő stratégiai perként tekintünk. A Lovi egykori dolgozóinak a ház új tulajdonosa többszörösére emelné a bérleti díjakat, hogy az ezzel kapcsolatban közölt jogszerűtlen felmondásokkal utcára tehesse a lakókat, akiknek jogi képviseletet biztosítunk a bíróság előtt. De több olyan sikeres ügyünk is volt, ahol jogellenesen vontak vagy szüntettek meg valamilyen szociális ellátást.
Virág: Kifejezetten a hajléktalanokat érintik az ellátórendszerrel kapcsolatos problémák és a szabálysértési ügyek. Mostanában pedig egyre többet foglalkozunk a szociális joggal és a szociális ellátással, mert ezekkel kapcsolatosan is egyre több ügyfél fordul hozzánk.
Milyen hiányosságai vannak a rendszernek? Vagy úgy is kérdezhetném, ha ti nem lennétek, mi lenne azokkal az emberekkel, akik megfizethető segítség híján hozzátok fordulnak?
Virág: Szerintem nagyon sok esetben abból fakad a probléma (és ezért is találtuk ki a képzéseket), hogy ezekben az eljárásokban nehéz eligazodni egy olyan embernek, aki nem tanult jogot, sőt néha még nekünk is. Olyan nyelven vannak megszövegezve a hivatalos levelek, különböző tájékoztatók és jogszabályok, hogy tapasztalatra és szakértelemre van szükség az értelmezésükhöz. Gyakran előfordul például, hogy valaki levelet kap a végrehajtótól, de nem tudja megállapítani belőle, hogy miért. Vidékről is nagyon sok megkeresést kapunk.
Kinga: Az Utcajogász nélkül nagyon sokan nem jutnának hozzá ahhoz a jogi segítséghez, amivel eljárhatnak az ügyeikben. Kicsúszhatnának a bírósági határidőkből vagy nem tudnák megfelelően képviselni magukat a bíróság előtt, ezért elveszítenék a pereket. Mi úgy látjuk, hogy rengeteg ember szorulna jogi segítségre, de végesek a kapacitásaink, ezért mi sem tudunk minden esetben képviseletet vállalni. Arra pedig már tényleg nincs erőforrásunk, hogy Budapesten kívül is végezzük a tevékenységünket.
Idén a ti jogászaitok képviselték azt a két hajléktalant, akiket mohácsi rendőrök bántalmaztak. Az egyik sértettet lefújták gázspray-vel, a másikat pedig megrugdosták, miközben magatehetetlenül feküdt a földön, illetve léggitározásra és éneklésre kényszerítették őt. Milyen gyakran fordulnak hozzátok hivatalos szervek által elkövetett visszaélések miatt?
Kinga: Speciális eset volt, hogy ebben az ügyben sértetti képviseletet vállaltunk, mert büntetőeljárásokban alapvetően nem nyújtunk jogi segítséget. Itt azért tettünk kivételt, mert annyira jelentős jogsértést követtek el hajléktalan emberek ellen.
Virág: Hajléktalan emberként nehéz elkerülni a rendőrséggel való konfrontációt, mert gyakran büntetik őket szabálysértés elkövetése miatt – már csak azért is, mert közterületen tartózkodnak –, de hivatali visszaéléssel ritkán találkoznak az ügyfeleink. A mohácsi esetet azért vállaltuk el, mert nagyon kirívó példája volt a hajléktalan emberek diszkriminációjának, nekünk pedig stratégiai célunk, hogy ez ellen küzdjünk.
Mennyire bizalmatlanok az ügyfeleitek a rendszer iránt?
Kinga: Pont a mohácsi ügy kapcsán merült fel, hogy az ügyfelek maguk is azt gondolták, hogy ezt meg lehet velük tenni. Természetesnek vették, hogy ilyen bántalmazás áldozatai lehetnek. Az érintettek sok esetben nem is ismerik a jogaikat.
Virág: Ha valaki nagyon rossz helyzetben van, akkor érthető, hogy bizalmatlan a rendszerrel szemben. Ez viszont nem jelenti azt, hogy minden teljesen rosszul működik. Több önkormányzattal is együttműködünk, és sok helyen komoly szándékot látunk arra, hogy a saját hatáskörükben jobbá tegyék a szociális ellátások rendszerét.
A Belügyminisztérium közleménye szerint az ellátórendszer felkészült a téli hajléktalanellátásra. Ti is így látjátok?
Virág: Mi nem látunk rá az intézmények felkészültségére, de ez nem egyszerű kérdés. Egyrészt nem lehet pontosan tudni, hogy hányan élnek az utcán. Másrészt nem csak a hajléktalanok élnek lakhatási szegénységben. Az is egy lakhatási szegénységgel kapcsolatos szituáció, hogy sokan nem tudnak otthon fűteni, mert olyan magas a gáz- vagy villanyszámlájuk. Az, hogy ezek az intézmények papíron be tudják fogadni az embereket, nem azt jelenti, hogy mindenkinek meg van oldva a lakhatása.
A téli kilakoltatási moratórium tudja orvosolni a problémát?
Kinga: A téli kilakoltatási moratórium értelmében november 15-től április 30-ig nem lehet kilakoltatni az embereket. Szerintem van jó oldala annak, hogy a leghidegebb hónapokban nem kerülhetnek még többen az utcára, de ezalatt az idő alatt az emberek élete nem tud annyit változni magától. A kilakoltatási moratórium csak elodázza a végrehajtást, de valós segítséget nem nyújt. Persze adódhat olyan élethelyzet, hogy valaki félre tud tenni egy kis pénzt a kaucióra, de a mi ügyfeleink többsége napról napra él, és számukra hosszú távon nem jelent segítséget ez a pár hónap. Arra lenne szükség, hogy a rászorulók egy összetettebb állami támogatást kapjanak.
Virág: A kilakoltatási moratórium önmagában nem rossz, mert sok embernek hatalmas segítséget jelent a jelenlegi körülmények között. Viszont utána ugyanúgy újraindulnak az eljárások és veszélybe kerül az emberek lakhatása.
Kinga: A moratórium végén még lehet különböző lépéseket tenni. Például kérvényezhetjük a végrehajtás felfüggesztését, és akkor megint nyerünk egy kis időt, de hosszú távon ez sem jelent megoldást. A végrehajtási eljárás általában a legutolsó lépés, és ha eljutunk a kilakoltatásig, akkor onnan már nincs tovább.
A kilakoltatás és a végrehajtás kapcsán nagyon sok tévhit kering. Ti milyen hiedelmekkel találkoztok leggyakrabban?
Virág: Klasszikus tévhit, hogy a gyerekes családokat nem lehet utcára tenni, ha nem fizetnek. Amikor valaki kilakoltatással néz szembe, akkor a gyámügy már rég kapcsolatba lépett az érintettel, és emellett még az is fenyegeti, hogy elvehetik tőle a gyereket. Ez viszont a gyerek számára sem biztos, hogy a legjobb megoldást jelenti. Mégis sokan nem adják ki az albérletüket gyerekes családoknak. Szerintem nagy a bizalmatlanság a lakásbérleti piacon, és az előítéletek miatt sokan nem jutnak megfizethető albérlethez. Az is gyakori tévhit, hogy amennyiben valaki állandó lakcímet létesít az albérletében, akkor több joggal fog rendelkezni és nem tudják majd kitenni őt. Ez sem igaz, viszont a bérlőnek sokkal könnyebb lesz az élete, mert például el tud menni orvoshoz abban a kerületben, ahol lakik, vagy beírathatja az iskolába a gyerekét.
Kinga: Rengeteg bejelentkezéssel kapcsolatos megkeresés érkezik hozzánk mind a bérlők, mind a bérbeadók oldaláról. Az e-mailjeink körülbelül 10%-a lakcímmel kapcsolatos kérdésről szól. De ez csak adminisztráció, ami arra szolgál, hogy a bérlő kapcsolatot tarthasson az állammal. Nem keletkeztet semmiféle tulajdonjogot vagy lakáshasználati jogot, ellenben megakadályoz egy csomó embert abban, hogy orvosi ellátáshoz jusson.
Virág: Bejelentett lakcím hiányában minden ügyintézéstől teljesen elesel, még bankszámlát sem tudsz nyitni. A munkáltatók is gyakran előítéletesek azokkal szemben, akik szállóra vannak bejelentve vagy települési szintű lakcímük van, esetleg csak a kerület szerepel a lakcímkártyájukon, amiből látszik, hogy az illető hajléktalan.
2018 októbere óta szabálysértésnek minősül, ha valaki életvitelszerűen tartózkodik az utcákon, de elég hamar kiderült, hogy ennek büntetése hosszú távon betarthatatlan. Miként érinti azóta ez a jogszabály az ügyfeleiteket és a munkátokat?
Kinga: A törvényt körülbelül egy-két hónapig alkalmazták a hatálybalépése után. Ebben az időszakban több ügyfelet is képviseltünk, és mindegyiknél sikeresen megszüntették az eljárást. Ezt követően hébe-hóba találkoztunk ilyen esettel. Jelenlegi tudomásunk szerint ilyen szabálysértési eljárásokat már nem indítanak, viszont az Alaptörvény továbbra is lehetőséget ad rá és a szabálysértési törvényben is szerepel ez a tényállás. Tehát gyakorlatilag bármikor újraindulhat a hajléktalan emberek büntetése, amely folyamatos veszélyt jelent a hajléktalan emberek számára.
Már önmagában az is nagy hiányosságokra mutat rá, hogy a rászorulók jogi képviseletét civileknek kell elvégezniük. Az Utcajogásznál ti is teljes állás mellett végeztek önkéntes tevékenységet. Milyen háttérrel érkeztek a szervezet tagjai?
Kinga: Most, hogy egyre nagyobb a szervezet, több az ügyfelünk és pályázatokat is elkezdtünk nyerni, bővültünk egy fundraiser és egy sajtós munkatárssal. A jogászok között van több joghallgató, ügyvéd, PhD-hallgató és közigazgatásban dolgozó tagunk is. Mások céges jogászként tevékenykednek és emellett vállalnak önkéntességet. Nemrég csatlakozott hozzánk egy nyugdíjas bíró, ami hatalmas öröm számunkra. Szerintem éppen abban rejlik az erősségünk, hogy különféle helyekről, más-más tapasztalattal érkeznek hozzánk az emberek. Így több területre nyerünk rálátást és együtt fejlődhetünk.
Az Utcajogász önkénteseinek túlnyomó többsége nő. Van rálátásotok arra, hogy ez mennyire jellemző a hazai civil szervezetekre? Szerintetek mi lehet az oka?
Virág: A segítő szakmákban és a szociális ágazatban többségben vannak a nők, így, gondolom, az ilyen profilú civil szervezetekkel is ez a helyzet. A gondoskodás, mint szerepminta még mindig erősen genderspecifikus. Ugyanakkor azt is fontos kiemelni, hogy ezek erősen alulfizetett és kevés társadalmi megbecsüléssel bíró munkák.
Időjárástól függetlenül télen-nyáron várjátok az ingyenes jogi segítségre szorulókat a Blaha Lujza téren. Mennyire megterhelő ez a munka számotokra?
Virág: Mindenkit fenyeget a kiégés. Erre reagálva azt találtuk ki, hogy szeretnénk szupervíziót szervezni magunknak, mert sikerült rá forrást szereznünk. Egymásra is számíthatunk, igyekszünk demokratikusan működni. Mindenki képviselheti a véleményét és mindent megbeszélünk. Az Utcajogász egy nagyon jó közösség, szoros barátságok alakulnak ki nálunk. Én például emiatt is szeretek itt lenni.
Kinga: A közösségen belül is segítünk egymásnak, meg tudjuk beszélni az ügyeket. Problémák esetén számíthatunk a többiekre. Jó, hogy egyre többen vagyunk, mert így az ügyek is eloszlanak: egy embernek ritkábban kell kimennie a Blaha Lujza térre, vagy kevesebb e-mailt kell megválaszolnia. Bár, ha így fog nőni az ügyfelek száma, akkor nem lesz könnyebb dolgunk.
