Hollywoodban a True Detective: Night Country mellett egyre több film és sorozat – például a Megfojtott virágok, az Echo vagy A rezervátum kutyái – főszerepében láthatunk őslakos színészeket, ami mindenképp pozitív fejlemény. Mit gondolsz, minek köszönhető a változás és miért pont most történik?
Mert többé nem lehet elhallgattatni minket. Így is túl hosszú időn át ignoráltak bennünket. Mindenütt ott vagyunk: ott dolgozunk az irodákban, az éttermekben, a boltokban… Ideje volt, hogy végre észrevegyenek minket. A történeteink mindig adottak voltak, de sokáig nem akarták meghallani őket. Végre elkezdtek figyelni ránk, és ez Hollywoodban is érezteti hatását. Őslakos amerikaiak kezdtek el dolgozni forgatókönyvíróként, producerként és rendezőként, és természetes, hogy a saját történeteiket szeretnék elmesélni. Nagyon sokfélék tudunk lenni, és végre ez is látható. A rezervátum kutyái például megmutatja a vicces oldalunkat. Örülök annak, hogy már nemcsak a múltunk iránt van érdeklődés, hanem az iránt is, hogy milyen most az életünk. Régen, ha voltak is szerepek a filmekben a népünknek, azok nagyon egyfélék voltak, mert nem mi meséltünk magunkról, hanem mások meséltek rólunk. Eljött az ideje, hogy a történeteinket mi magunk mondhassuk el, hiszen mi éltük át őket.
Aktív tagja vagy az MMIWG (Missing and Murdered Indigenous Women, vagyis az Eltűnt és meggyilkolt őslakos nőkért) mozgalomnak, és ez a téma fontos szereppel bírt az első filmedben, a Harc az ismeretlenben és a True Detective: Night Countryban is. Milyen szereppel bír az életedben a mozgalom?
Ez jelent mindent számomra. Hangot akarunk adni a hangtalanoknak, harcolni akarunk azokért, akik nem harcolhatnak, táncolni azokért, akik nem táncolhatnak. A közösségünket hosszú időn át elhallgattatták, sokáig senki nem volt kíváncsi a bennszülött emberek gondjaira. A meggyilkolt és eltűnt őslakos nők problémája nem egy régmúltból előcitált dolog, hanem a mai napig fájdalmas gyakorisággal történnek ilyen esetek. Tucatjával tűnnek el őslakos nők nyom nélkül, és az egésznek nincs vagy alig van visszhangja. Kötelességem arra használni a hangomat, hogy kiálljak értük és felhívjam a figyelmet az ügyükre. Ez nem rólam, hanem róluk szól. Már bokszolóként is minden létező platformon felemeltem a hangom értük, és most színészként is ezt teszem, mert ez egy fontos ügy. Nyugodtan nevezhetjük akár járványnak is, az sem lenne túlzás.
Kali Reisszel, az új True Detective főszereplőjével beszélgettünk
Korábbi bokszvilágbajnokként látsz hasonlóságokat a színészi munka és a bokszoló életforma között?
Meglepően sok a hasonlóság. Bokszolóként és színészként is mindig jelen kell lenned és maximálisan a feladatra kell fókuszálnod. Mindegy, hogy mennyit gyakorolsz, ha a megfelelő pillanatban lélekben nem vagy jelen, nem fog sikerülni. Mindkét szakma rendkívüli alkalmazkodóképességet és rugalmasságot kíván az embertől. Mindig kell rendelkezned B, C és D tervvel, hogy gyorsan tudj reagálni. Továbbá bíznod kell a sarokban álló emberben, mert ő látja azt, amit te odabent nem látsz, legyen az a ringben az edződ vagy a forgatáson a rendező és az operatőr. Oda kell figyelned a partneredre, mert bármikor meglephet. Lehet, hogy van egy elképzelésed arról, hogyan alakul köztetek a dolog, de nem szabad ragaszkodnod hozzá. A boksz segít abban is, hogy jól viseljem a sok várakozást és ismétlést, ami a színészi munkával jár: az önfegyelem a sportban és a forgatásokon is jól jön. Végeredményben a profi boksz is az emberek szórakoztatásáról szól, mint a filmek vagy a sorozatok, szóval így vagy úgy, de mindkettő a szórakoztatóipar része. A jó bokszoló pedig a maga módján ugyanúgy művész, mint a jó történetmesélő.
Ha már beszéltünk a hasonlóságokról, beszéljünk a különbségekről is. Színészként nem annyira a testedre, inkább az arcodra és a hangodra helyeződik a hangsúly. Ez hogyan érintett?
A legnagyobb különbség egyértelműen az volt, hogy forgatás közben senki sem vágott pofán. (nagyon nevet) Figyelemmel kísértem sok olyan sportoló pályafutását, aki megpróbálkozott a színészettel, és a többségük ott vérzett el, hogy ott is csak a fizikumát, a testi adottságait próbálta használni. Megfogadtam, hogy ezt a hibát nem követem el. Szeretem azokat a színészeket nézni, akik úgy is egy komplett történetet képesek átadni az arcukkal, hogy közben meg se szólalnak. Figyeltem rá, nehogy túljátsszam a karaktert, próbáltam a „kevesebb több” elvét vallva kifejezni magam. Gyakran pont az a karakter lesz izgalmas, akit a néző nem tud elsőre megfejteni, ezért szándékosan fogtam vissza magam. Ez a visszafogottság nagyon-nagyon más, mint amihez hozzászoktam a ringben az évek során.
A True Detective: Night Country mellett egyre több film és sorozat főszerepében láthatunk őslakos színészeket
Fizikailag is megviselt a forgatás, vagy kizárólag a színészi játék volt nehéz? Gondolom, a hóviharban és sötétben forgatások azért megviselik az embert.
A hideg ellen lehet védekezni. Szuper felszereléseket és ruházatot kaptunk, amik jól védtek bennünket. Sokkal nagyobb terhet jelentett, amikor műteremben forgattunk. Egyáltalán nem volt hideg, mi pedig ott álltunk álló nap beöltözve több réteg téli ruhában. Persze nem kényelmes egy befagyott tavon állni, miközben a szél hordja az arcodba a havat a szöveged elmondása közben, de ezt tényleg ki lehetett bírni ahhoz képest, mint amikor a sok ruhában az ájulás kerülgetett a hőségtől odabent. Úgy kellett tennem, mintha fáznék, miközben dőlt rólam az izzadtság.
Egy igazi legenda mellett szerepelhettél. Mesélnél arról, milyen színészpartner Jodie Foster?
Szörnyű. (nagy csend) Csak viccelek. Csodálatos volt. Hihetetlenül tehetséges és intelligens színész, akinek jó a közelében lenni. Önzetlen, nem csak magával foglalkozik és sokat dolgozik azon, hogy megkönnyítse mások munkáját. Csak abból rengeteget tanultam, hogy néztem, ahogy dolgozik és más emberekkel kommunikál.
Kali Reis a True Detective: Night Country sorozatban Jodie Foster oldalán játszik
A sorozat nagyon izgalmasan áll hozzá a szexhez. A te karaktered például sebtapasznak használja azt, a fájdalmairól próbálja elterelni a figyelmét vele, Jodie Foster karaktere pedig egyrészt a hatalmát fitogtatja vele, másrészt van valami önpusztító is a szexualitásában.
Ritkán láthatsz olyan nőket a filmekben és sorozatokban, akik teljesen az irányításuk alatt tartják a szexuális életüket. Persze a szex szerencsére a nők beleegyezésével szokott történni, de azt már sokszor nem ők választják meg, hogy mikor, hogyan és hol. Hálás vagyok Issanak (Issa López, a sorozat showrunnere – a szerző) azért, hogy olyan karaktereket alkotott, aki próbálják irányítás alatt tartani a szétcsúszott életüket. Navarrónak a szex olyan, mint egy sugárút a két élete között. Mintha a szexualitás lenne számára a safe space. Számára a szex nem nagy dolog: csinálja, jól érzi magát közben, aztán megy a dolgára. A nőknek a filmekben a szex általában fontos dolog, és üdítő néha látni valakit, akinek nem az.
Jól tudom, hogy kriminológiát tanultál? Ez hasznos volt számodra a True Detective: Night Country forgatásán?
Büntető igazságszolgáltatást és tudományt (Criminal Justice/Science) tanultam, de az iskolát végül nem végeztem el. Fiatalon nagyon érdekelt a kriminalisztika és a sorozatgyilkosokat vizsgáló pszichológusok munkája, és az is vonzott, hogy a kiskorú elkövetőket fogva tartó intézményekben dolgozhassak pártfogóként. Mindig izgalmas volt számomra, hogy az emberek miért követnek el szörnyű bűntényeket, de végül más irányba ment az életem.
A sorozat nagyon izgalmasan áll hozzá a szexhez
Mit szerettél leginkább Navarro karakterében?
Tetszett a kívülállósága és az, hogy valójában sehová sem tartozik. Félvérként ott vannak a dominikai gyökerei, miközben az őslakosok közé is tartozik, de valójában egyik világ sem fogadja el őt teljesen. Őslakos-fekete keverékként ezzel könnyen együtt tudtam érezni. Mivel nem tudtak beskatulyázni, próbáltam megtalálni a saját utamat, és ez Navarróra is igaz. Nem feltétlenül a törvények érdeklik, hanem az igazság, és ezzel a hozzáállással is rokonszenvezni tudok.
Szerző: Tóth Csaba Fotó: HBO / Jorge Bispo
