„Amikor egy nő arról szeretne beszélni, hogy számára miért okozott nehézséget a szülés, akkor érdekes módon mindenhol csak legyintenek, mondván, miért agonizál ezen, hiszen túl van rajta, és különben is az a lényeg, hogy a gyermek egészséges. Miért ne lehetne megosztania a szüléssel kapcsolatos negatív érzéseket?” – kezdi a beszélgetést Kiss Verus, a Császárvonal alapítója, háromgyermekes édesanya, aki mindhárom gyermekét császármetszéssel hozta világra. Jól tudja, hogy ez a szülési forma éppúgy kihat a lélekre, mint a testre. Az egészségügyi szakújságíróból lett projektvezetőt sem kerülték el az aggodalmak.
Kiss Verus, a Császárvonal alapítója
„A császármetszésen átesett nők előbb vagy utóbb szembesülnek azzal, hogy az eljárás végérvényesen megváltoztatta a testüket és a lelküket. Egy ilyen anya sokszor másképp kezd kapcsolódni a gyermekéhez, hiszen a szülés után nem veheti azonnal a mellkasára, nem adatik meg a többségnek a zavartalan, azonnali aranyóra, nem beszélve azoktól az esetekről, amikor koraszülés van, vagy sürgősségi, kétkesztyűs, esetleg altatásos császármetszést végeznek. Ez nem azt jelenti, hogy a császáros anyák kevésbé tudják szeretni a gyermekeiket, viszont tagadhatatlan, hogy a kötődést külső tényezők is befolyásolják.” Ami a testi változásokat illeti, Verus elsősorban a műtéti hegekkel kapcsolatos panaszokat említi, amely a szülés után még sokáig fájhat, panaszokat pedig akár évekkel, évtizedekkel a műtét után is okozhat, és ami eleinte nagyban megnehezíti a fizikai aktivitást, márpedig a gyermeket el kell látni.
Megtartó közeg
Mindennek ellenére a császármetszés következményeiről keveset beszélünk, helyette inkább próbáljuk elfelejteni, de szakértőnk szerint nem érdemes megspórolni a szülésélmény feldolgozását, ha az események nyomot hagytak bennünk, esetleg újra és újra visszatérnek, kísértenek a műtőbeli emlékek. „A szülés és az anyaság egyfajta önismereti út, amikor még jobban megismerjük, hogy mire vagyunk képesek, hol vannak a határaink, mi az, ami belefér, mi az, ami nem. Sokan mégsem mernek foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, ezért óriási szerepe van egy támogató közegnek, ahol az anyák bátran beszélhetnek az érzéseikről, és ezért senki sem fogja megvetni őket.”
A Császárvonal ebből a célból is indította el zárt Facebook-csoportját, ahol a császáros anyukák megoszthatják tapasztalataikat, megéléseiket, panaszaikat, örömeiket egymással. Ezenkívül egy nyolcszáz fős szakértői bázissal is rendelkeznek, amelynek tagjai között vannak pszichológusok, gyógytornászok és egészségügyi szakemberek is. Minden év áprilisában felhangosítják a hangjukat a közösségi médiában, illetve nyilvános megjelenésekkel igyekeznek eljutni az érintett nőkhöz. A 2024-es császármetszés hónapja a következő mottót kapta: sosincs késő. A jelmondat arra utal, hogy a szülés után lévő nők is bátran kopogtathatnak a Császárvonal ajtaján, és nyugodtan kérhetnek tanácsot a legkülönbözőbb kérdésekkel kapcsolatban, legyen szó hegkezelésről, császármetszés utáni mozgásról, szexuális életről vagy szakpszichológiai kérdésről.
A megmásíthatatlan esemény elfogadása
Verus és társai hatéves működésük alatt sok tízezer érintettel beszélgettek ahhoz, hogy lássák, mire van szükségük a császármetszésen átesett nőknek. Az alapító elmondása szerint sok nő azért nem mert beszélni a császármetszéssel kapcsolatos negatív érzéseiről, mert úgy érzi, hogy lenézik érte. „Konkrét eset, hogy egy anya pszichológushoz fordult, miután felismerte, hogy egyedül nem tudja feldolgozni a császármetszést. Erre a szakember csak annyit mondott: »nekem is volt császármetszésem, mégis túléltem«. Nem meglepő, hogy az asszony ezek után félve beszélt a szülésélményéről. Pedig a császármetszésen átesett nőknek megértésre van szüksége, sokszor az is elég, hogy figyelmesen meghallgatjuk őket, és nem kezdjük el mondani a saját okosságainkat, mondván, nézd a dolgok jó oldalát, vagy hogy majd jobb lesz. Ezen az eseményen már nem tudunk változtatni, viszont képesek lehetünk feldolgozni.” Verus beszámol arról is, hogy a császáros anyák eleinte nehezebben kötődhetnek, kapcsolódhatnak a gyermekeikhez, a legrosszabb az egészben, hogy rajtuk kívülálló okok miatt. Gondoljunk bele, hogy a műtét után az anya nem veheti magához azonnal a kicsit, hiszen a sebészeknek előbb vissza kell zárni a megnyitott hasfalat. Ezt a távolságot tovább növeli az altatásos eljárás, amikor az anya csak az ébredés után érintkezhet először gyermekével. Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy ennek ellenére a szeretet, az öröm és a boldogság nem lesz kevesebb, de tény, hogy másképp alakul az első, megváltoztathatatlan találkozás.
A császármetszés életeket menthet
A projekt vezetője emlékeztet arra, hogy bár a hüvelyi szülés mindig is közelebb fog állni a természetes biológiai eseményhez, fontos megjegyezni, hogy a császármetszés egy olyan beavatkozás, amely anyák és gyermekek millióit mentette meg az elmúlt két évszázadban. Amennyiben a szülés során szövődmények lépnek fel – köldökzsinór-előesés, lepényleválás, HELLP-szindróma stb. – akkor a császármetszés azonnali megoldást jelenthet az élet megóvása érdekében. Minden esetben alapos mérlegelésre és orvosi megfontolásra van szükség annak eldöntésére, hogy melyik szülési módszer a legbiztonságosabb és legmegfelelőbb az anya és a baba szempontjából. A döntés során prioritást jelentenek a körülmények és az egészségügyi állapot, többek között ezért is fontos, hogy a kismamák hiteles információkkal rendelkezzenek a lehetséges szülési módszerekről, a szülés során alkalmazott beavatkozásokról és azok hatásairól. Ebben is segít a Császárvonal, nem megfeledkezve a szülés utáni időszakról. Verus hozzáteszi: a megfelelő, kiegyensúlyozott tájékoztatás szülés előtt ahhoz is nagyban hozzájárul, hogy egy hasi szülés és az utána következő felépülési időszak is a lehető legpozitívabb élmény lehessen az anya-baba páros számára.
Fotó: Getty Images, Császárvonal
