A Z generáció odáig van a rágcsálóra hasonlító férfiakért – Ki is az a hot rodent man?

2024. július 23.
A nezetők imádják felcímkézni a dolgokat, méghozzá néha egészen zavarba ejtő módon. Egy viszonylag új szlengkifejezés esetében is ez történt, ami az utóbbi időben terjedt el a világhálón: ez a hot rodent men, azaz a rágcsálókra hasonlító szexi férfitípus.

De ki is számít pontosan a hot rodent mennek?

Hot rodentnek, azaz dögös rágcsálónak számítanak azok a férfiak, akiknek vonásai egy rágcsálóra emlékeztetik a netezőket. Ezek az emberek karcsúak, a füleik általában elállóak, a szemük mélyen ülő, a hajuk kócos, arcuk pedig szögletes és sápadt. A „dögös rágcsálók” nem sztereotip módon szexi férfiak, hanem kimondottan barátságos a kisugárzásuk, hűségesek és nyíltan vállalják az érzéseiket. De honnan ered ez a furcsa trend?

Áprilisban bemutatták a Challengerst, ami nem csak a teniszt tette népszerűvé a fiatalok körében, hanem az eddigi hollywoodi férfiideáltól eltérő vonásokkal rendelkező sztárokat is. Alighogy felkapták a filmet, a Z generáció tagjai nekiálltak tüzetesen megvizsgálni a két férfi főszereplő, Mike Faist és Josh O’Connor vonásait, és egészen megdöbbentő felfedezést tettek. Faist arcában Stuart Little kisegér vonásait látták meg, míg O’Connort a L’ecsó Remyéhez és az Elvitte a víz Roddyjához hasonlították.

@rteradio1 Hot 🔥 Rodent 🐀 Men 💁‍♂️ Its their time to shine according to Gen Z 👀 @Sarah McInerney ♬ original sound - rteradio1

Nem telt el sok idő, és a rajongók máris elkezdték górcső alá venni a hírességeket hasonló, rágcsáló szerű vonások után kutatva. Így lett Barry Keoghan, Adam Driver, Timothée Chalamet, Jeremy Allen White, Glen Powell és sok más A-listás hollywoodi szívtipró is a Z generáció ideálja, akiket szinte az összes rágcsálófajjal összehasonlítottak a csincsilláktól kezdve a kapibarákig.

Na de etikus ez egyáltalán?

Egy rágcsálóhoz hasonlítani valakit nem túl hízelgő, és éppen emiatt sokan kritizálják is a trendet az interneten. Vannak, akik fehér középszerűségként aposztrofálják ezt a jelenséget, vagy éppen az újabb kettős mércére hívják fel a figyelmet, hiszen a társadalom által kreált szépségideáltól eltérő, jellegzetes arcú nőket aligha szokták szexszimbólumként emlegetni.

Persze az sem mindegy, hogy az említett férfiak miként vélekednek arról, hogy hot rodent menként emlegetik őket – nos, eddig úgy tűnik, nem zavarja őket a dolog. Glen Powell, akit először 2023-ban hasonlítottak egy kapibarához, például így viccelődött a történtekkel Jimmy Fallon show-jában: „Ezért nagyszerű hely az internet. Most már tényleg az enyém a kapibara dolog. Én vagyok a kapibara.” 

Barry Keoghan pedig arról beszélt a GQ Magazine-nak adott interjújában, hogy nem a külseje miatt lett belőle szexszimbólum, miután egy szociopata gyilkost alakított a Saltburnben, és hozzátette, hogy „jó, hogy nem csak úgy néznek rá, mint a furcsán kinéző srácra”. Úgy tűnik, a hot rodent men kifejezés elterjedése egyértelműen rávilágít a tényre, hogy már nem csak egyféle szépségideál létezik Hollywoodban és a nagyvilágban, és hogy a fiatal generáció tagjai számára sokkal összetettebb kérdést jelent, hogy kit és miért találnak vonzónak.

A jófiúk

A 2020-as évek új férfi szexszimbólumainak vonzó tulajdonságai jóval túlmutatnak a fizikai attribútumon. A fiatal generációk számára a lényeg a sokszínűség és a személyiség, a minél kedvesebb jellem. Timothée Chalamet például nem csak jóképű arca és tehetsége miatt vált Z generációs ikonná: a huszonnyolc éves színész jól ismert jófiús imázsáról, ahogy a fenntartható és etikus divat iránti elkötelezettségéről is. Vagy gondoljunk arra az esetre, amikor egy olyan ruhát viselt, amelynek teljes bevételét egy az afgán nők jogaiért küzdő jótékonysági szervezet támogatására fordították. De a többi hot rodent men kategóriába sorolt színész, köztük Josh O’Connor is arról híres, hogy kedvesen viselkedik az újságírókkal.

„Régebben létezett Hollywoodban a férfi vonzerő nagyon szűken meghatározott archetípusa, a népszerű, fehér, középiskolás sportolók sztereotípiája, de most azt látjuk, hogy a figyelem középpontjában inkább a jó megjelenésű férfiak állnak, akik érzékenyek, sebezhetőek, jó értékrendjük van és hiteles személyiségnek számítanak” – mondta Meghan M Grace Z generáció-kutató a BBC-nek, aki úgy látja, hogy a fiatalok az emberi kapcsolatokban a közös értékeket, a közös hátteret, az identitást és hobbikat jóval előbbre sorolják a fizikai megjelenésnél.

Már nem elég a jó megjelenés, sebezhetőségre, jó erkölcsre és hiteles személyiségre is szükség van ahhoz, hogy valaki ikonná váljon. A szintén Z generációsokat kutató Dr. Roberta Katz szerint pedig éppen emiatt fordulhat elő, hogy a fiatalok az úgynevezett golden retriever boyfriend (szlengkifejezés a szerető, kedves és ideális partnerre) vagy hot rodent men kategóriát kedvelik. „A hitelesség részben azzal a ténnyel kapcsolatos, hogy ezek a fiatalok úgy nőttek fel, hogy körülöttük egyre hanyatlott a világba vetett bizalom” – mondta a BBC-nek.

Már megint férfi privilégium?

Akár sértő a trend, akár nem, ne felejtsük el, hogy a női sztárok számára évtizedek óta mindennaposnak számít az ilyesfajta szexualizálás. A bulvárlapok az 1990-es évek óta szüntelenül vizslatják a híres nők testét, és listázzák köztük a legvonzóbbakat, alaposan kielemezve szinte minden porcikájukat.

Az UCLA professzora, Kristy Guevara-Flanagan dokumentumfilmes a BBC-nek azt mondta, hogy véleménye szerint a női színészek aránytalanul többet szenvedtek a férfiaknál Hollywoodban az évek során az önkényes szépségnormák miatt. „Úgy gondolom, hogy a filmművészet azon a szűk perspektíván alapult, hogy ki lehet vonzó, ki lehet szexi, kit tekinthetünk romantikus partnernek a filmben, különösen, ha nőkről van szó” – fogalmazott.

„A férfiaknak könnyebb dolguk volt, mivel Hollywoodban a maszkulin ideál sokkal szabadabb volt” – Viren Swami professzor, az Anglia Ruskin University szociálpszichológusa, és kiemelte, hogy a férfiak tárgyiasítása az 1980-as és 1990-es években kezdődött el Tom Cruise-zal, Arnold Schwarzeneggerrel és Sylvester Stallonéval. „Először szocializálták a férfiakat úgy, hogy ha férfias akarsz lenni, akkor izmosnak és karcsúnak is kell lenned” – fogalmazott Swami.

„Volt egy bizonyos típusú erős női karakter, mint például Bette Davis, aki ismert volt, de inkább karakterszínészként vagy archetípusként, mint romantikus filmek főszereplőjeként. A romantikus női főszerepek szőkébbek, kisebbek és általában fehérek voltak. Bárcsak azt mondhatnám, hogy ez változott. A nőknek még mindig vékonynak és fiatalnak kell lenniük.”

És ezzel szemben hogyan tekintettek a férfiakra? Lehet, hogy a rendezők inkább Cary Grantet vagy James Stewartot választották a romantikus filmek főszerepeire, de ez mégsem akadályozta meg az akkori férfiideálnak kevésbé megfelelő Humphrey Bogart vagy Bing Crosby áttörését.

Fotó: Getty Images, Forrás: BBC, Guardian, CNN, Euronews