Akár a Facebookot vagy az Instagramot böngésszük, esetleg egy híroldalt pörgetünk, nem kevés az esélye annak, hogy belefutunk Carolie Fargeat véres testhorrorjába, A szerbe. Abba a filmbe, ami sok millió nő egyik legnagyobb félelmét testesíti meg. Azt, hogy egy bizonyos kor után a társadalom szemében elértéktelenednek, legalábbis egy bizonyos réteg ezt akarja velünk elhitetni. Vigyázat, a cikk spoilert tartalmaz.
A filmben Demi Moore alakítja Elisabeth Sparkle-t, az A-listás sztárt, aki szembesül a hollywoodi ageizmus és szexizmus brutális valóságával, amikor az ötvenedik születésnapján lecserélik, és egy fiatal lányt kérnek fel a fitneszműsorának vezetésére. Nem sokkal ezután egy véletlen találkozás által tudomást szerez egy szerről, amelynek segítségével létrehozhatja önmaga fiatal változatát, a Margaret Qualley által alakított Sue-t. Hétnaponta változik, hogy melyikük van éppen életben, mígnem a fiatalabbik én egy csöppet telhetetlen lesz és még többet akar.
Sokat írtak már Demi Moore karakteréről és arról, hogy mit árul el Elisabeth Sparkle kálváriája a hollywoodi szépségideálokról. Arról viszont nem igazán esik szó, hogyan hatnak a huszonkilenc éves Sue-ra ugyanezek az irreális elvárások, pedig Margaret Qualley karakterének íve sok-sok millenniál nő szorongását testesíti meg.
Sue-nak túlzottan rövid ideje van arra, hogy élvezze fiatalságát és szépségét, hiszen hetente át kell adnia a helyét és ezzel az életét is Elisabethnek. Csakúgy, mint Sparkle, Sue is azon kapja magát, hogy valaki más által beállított ketyegő óra szerint él. Fél a hetedik nap közeledtétől, Sparkle taszítja őt, és egyre jobban aggódik amiatt, hogy minden lehetőséget megragadhasson, amit csak tud. Ez viszont ahhoz vezet, hogy egy nagyon veszélyes játékot játszva időt kölcsönözzön és tovább lehessen fiatal.
Már a millenniálok is rettegnek az öregedéstől?
Margaret Qualley – aki októberben tölti be a harmincadik életévét, tehát az 1981 és 1995 között született millenniálok közé tartozik – nemrég nyíltan beszélt arról a nyomásról, ami a forgatás alatt nehezedett rá.
Az exbalerina és modell Qualley a The Sunday Timesnak adott interjújában vallotta be, hogy hónapokig tartó kimerítő edzés előzte meg a tökéletes, pici, de mégis domború Instagram-test elérését, amit a filmben is láthattunk tőle. Az erőfeszítései ellenére mégis mellprotézist használtak ahhoz, hogy végeredményben egy Jessica Rabbit-szerű testet mutasson a kamerának, vagyis még a szinte tökéletes Qualley sem volt elég tökéletes Sue szerepére.
A huszon- és harmincas éveik közepén járó fiatalok a 2000-es évek mérgező szépségideáljai között nőttek fel, és sok időt töltenek a közösségi médiában, ami ugyan tele van testpozitív üzenetekkel és motiváló idézetekkel, mégis irreális képet fest a női testideálról.
A millenniálok is egyre több beavatkozást kérnek
Szeptemberben a Dazed brit életmódmagazin a „láthatatlan” kozmetikai eljárások térnyerésével foglalkozott, miután Christina Auguilera hatalmas feltűnést keltett TikTokon az egyik videójában, amelyben a rajongói szerint negyvenhárom évesen extrán jól és „természetesen” nézett ki a korához képest. Volt, aki azt írta, hogy olyan, mintha ismét 2002-t írnánk.
Dr. Naomi McCullum, az ausztrál The Manse kozmetikai klinika tulajdonosa és alapítója szerint ezek a láthatatlan kezelések is csak egyre magasabb mércét állítanak az emberek számára a szépséggel kapcsolatos elvárásokat tekintve. McCullum pácienseinek nagy részét azok millenniálok teszik ki, akik az öregedés első jeleit tapasztalják magukon. A kliensei általában huszonnyolc éves koruk körül kezdenek foglalkozni az öregedéssel, harmincnyolc éves körül pedig már kifejezetten aggódnak miatta.
Cara McDonald bőrgyógyász és kozmetikus szintén azt tapasztalta, hogy a harmincas éveiket taposó páciensek az öregedés első jeleinél veszik igénybe a beavatkozásokat. Ők viszont általában nem korrekciót kérnek, hanem a folyamat lassítását szeretnék elérni:
„Azt gondolják, hogy lelassítják az öregedési folyamatot, és csodálatosan fognak kinézni negyvenévesen, és ha nem vágnak ők is bele mindazokba a dolgokba, amiket mindenki más csinál, akkor lemorzsolódnak. Nem az aggasztja őket, hogy mit látnak a saját arcukon. Hanem az a félelem, hogy mások kapnak valamit, amitől negyvenévesen jól fognak kinézni, ők pedig öregnek” – mondja Dr. Cara McDonald, aki úgy látja, hogy az emberek szó szerint félnek az öregedéstől, mindez pedig a női páciensek férfi partnereire is hatással van, akik „nem akarnak az apjukra hasonlítani a negyvenes éveikben”.
„Jobban aggódom az öregedés, mint a biológiai órám miatt”
A harminchárom éves Zoe azt mondja, hogy először az öregedés puszta gondolata kezdte el zavarni, és jobban aggódik miatta, mint a biológiai órája miatt. „Meglep, hogy mennyire zavar” – mondja az ausztrál Marie Claire-nek. Úgy fogalmazott, bár beképzelten hangzik, hozzászokott ahhoz, hogy egész életében pozitív visszajelzéseket kap a kinézetéről. „Emlékszem, édesanyám, aki vonzó nő volt, arról beszélt, hogy ha egyszer betöltötted a negyvenet, vagy ha gyereked van, senki sem néz rád, nem segítenek neked a boltokban, nem tesznek meg mindent, hogy beszéljenek veled.”
Azt mondja, hogy már huszonévesen azon töprengett, hogyan nézne ki nagyobb ajkakkal vagy kevésbé látható szem alatti karikákkal. „Most már nem igazán érdekelnek ezek a dolgok, de rendkívül öntudatos vagyok az apró ráncok miatt, amikor nevetek, és folyton arra gondolok, hogy megereszkedik az állvonalam, miután valaki megemlítette, hogy ez olyan dolog, ami kezelhető lenne.
Ez az, ami miatt nem akarok fotókat megosztani magamról.” Zoet az is zavarja, ha arra gondol, hogy a vele egykorú emberek korrekciós vagy megelőző kezeléseknek vetik alá magukat. „Ez olyan dolog, ami kezd nagyon zavarni, de nincs rá anyagi lehetőségem, hogy bármit is tegyek, ami igazságtalannak tűnik.”
A harmincnégy éves, kisgyerekes Sally huszonéves kora óta használ injekciót, de most anya lett, és úgy érzi, elfáradt, és megváltozott a kozmetikai kezelésekhez való hozzáállása. Ma már inkább a jól célzott kezelésekre összpontosít: „Valami olyanra gondolok, amitől kevésbé látszom fáradtnak, amitől kevésbé lesz ráncos a homlokom és kevésbé tűnök rosszkedvűnek. Nem bánom, ha néhány ránc van a homlokomon vagy mosolyránc az arcomon, de olyan dolgokat szeretnék, amelyektől frissebbnek tűnök.”
Sally azt mondja, hogy miközben csodálja az idősebb színésznőket és modelleket, akik büszkék az ősz hajukra és a szarkalábaikra, úgy érzi, a harmincas-negyvenes nők egy szürkezónába esnek, ahol nem menő a koruknak megfelelően kinézni. „A harmincas-negyvenes éveidben olyan, mintha nem lennél elég idős ahhoz, hogy ősz hajad legyen, fényes rúzst és vagány szemüveget viselj, és magadévá tedd ezt az egészet. Nem vagy elég idős ahhoz, hogy te is így nézz ki, de nem vagy elég fiatal ahhoz, hogy ne gondolj rá.”
A harmincéves Alana azt mondja, hogy nem nagy rajongója az elmúlt években egyre nagyobb népszerűségnek örvendő „filterezett” megjelenésnek, és nem érzi túlságosan fényesnek a kilátásait az öregedést illetően. „Az emberek kezdenek egyformán kinézni. De mindaddig, amíg az emberek nem válnak meg attól, ami karakteressé teszi őket, mi baj lehet néhány finomítással?”
Ő bizakodó az öregedést illetően: „Valószínűleg fogok csinálni néhány dolgot, amíg élek, de remélem, nem leszek keményszívű magammal a kinézetemet tekintve” – mondja, és hozzáteszi, hogy a pozitív öregedést elősegítő tartalmak, mint a negyvenes és ötvenes éveikben járó influencerek, pozitívabb érzést keltenek benne az öregedéssel kapcsolatban.
És hogy mennyire át tudja szőni a mindennapjainkat az idő múlásától való félelem? A most huszonnyolc éves Karola húszéves korától kezdve egészen a huszonötödik szülinapjáig rettegett az öregedésről:
„Gyakran előfordult, hogy aludni sem tudtam miatta. Arra gondoltam, hogy még van pár jó évem, aztán elértéktelenedem és azt kell majd néznem, hogy a körülöttem lévő férfiak a húszéves lányokat nézegetik, miközben ők még mindig jó pasinak fognak számítani a társadalom szemében.
Ez rendkívül igazságtalan. Aztán a huszonötödik szülinapomon szinte csettintésre megváltoztak az érzéseim. Azóta egyszerűen úgy gondolom, hogy azokkal az emberekkel van probléma, akik szerint a nők felett eljár az idő, míg a férfiak olyanok, mint a jó bor. De én hiszek abban, hogy a mi generációnk lesz az, amelyik változtat ezen a kettős mércén.”
Fotó: IMDB
